Gyűljünk most a finnek köré, és tanuljunk karaktert

Amikor a finnek világbajnokságot nyernek, annak mindig különleges a hangulata. Ha így nyerik meg, ahogyan most, az pláne katartikus.

2015 óta nem volt világbajnoki döntő, amely csak “átlagosan jó”-nak lett volna mondható. Előtte az oroszok magabiztosan nyertek Minszkben (2014), a svédek hasonlóképpen Stockholmban (2013), szintén az oroszok végtelenül simán Helsinkiben (2012). Az előzőleg utolsó extrém extatikus fináléban – a 2011-esben – is a finnek voltak érdekeltek, negyven perc után 1-1-re álltak az esélyesebbnek vélt svédekkel, majd egy fergeteges utolsó harmaddal 6-1-re győztek, elhódítva történetük második vb-címét. 2015-ben aztán azt láthattuk Prágában, hogy az utóbbi néhány évtized legtökéletesebb vb-csapata, a Sidney Crosbyval és további istenek tömkelegével felálló Kanada a földdel teszi egyenlővé Oroszországot. 2016-ban Moszkvában azt, hogy egy két árnyalattal kevésbé masszív juharleveles válogatott a csoportkörben elszenvedett 0-4 után esélyt sem hagy a finneknek. 2017-ben Kölnben azt, hogy a svédek és a kanadaiak sosem látott színvonalú csatában küzdenek az utolsó leheletükig, négy harmadon keresztül. 2018-ban azt, hogy az ezen a szinten még mindig underdognak tartott Svájc másodszor is a fináléig jut (az első alkalom a 2013-as volt), és az utolsó pillanatig van sansza történelmet írni, ami végül mégsem jön össze neki.

Amit pedig 2019-ben láttunk – vasárnap este Pozsonyban –, az minden imént említett sztorihoz képest is fergeteges volt. Az mesébe illett.

Az azt mutatja, hogy a jégkorongban továbbra is minden lehetséges. Nem a papírforma számít. Nem a nevek. A jégen dől el minden. Meg fejben. Továbbá szívben-lélekben.

Szokás hangoztatni olyat is, hogy aki világbajnok akar lenni, annak mindenkit le kell győznie, és akkor kell nyernie, amikor arra a legnagyobb szükség van. Az egyenes kieséses szakaszban nem lehet hibázni. Finnország a negyeddöntőben a kétszeres címvédő Svédországot intézte el – Henrik Lundqvisttal, Klingberggel, Ekman-Larssonnal, William Nylanderrel, Landeskoggal –, mínuszból felállva, vert helyzetből. Finnország az elődöntőben Oroszországot tartotta nullán. Finnország a döntőben azt a Kanadát múlta felül egy felfoghatatlan dramaturgiájú meccsen, amely bár nem szuperzsenikből, de kiváló NHL-esekből állt, és az első harmadban levegőt sem hagyott ellenfelének, majd a harmadikban 21-3-ra nyerte a kapura lövéseket. Hogy honnan vették azokat a fizikai és mentális energiákat a finnek, amelyeknek hála meg bírták csinálni – gondoljunk a második harmad első felének rohanására vagy a harmadik önfeláldozó védekezésére –, azt ők maguk tudhatják csak, senki más.

A finnek 1995-ben nyertek világbajnokságot először. Egy évvel előbb is közel jártak hozzá. Első nagy generációjuk – Kiprusoff, Koivu, Peltonen, Lehtinen, Kapanen volt ott többek között – csúcsprodukciójaként tartjuk számon a történelmi tettet. Korábban senki sem mérte őket a tengerentúliakhoz, az oroszokhoz, a svédekhez, a csehekhez. Érmekig jutottak ugyan, de nem tartoztak az igazán nagyokhoz. Hogy jogosan, azt az is illusztrálja, hogy a következő győzelmükre nem kevesebb, mint 16 évet kellett várni. 2011-ben Pozsonyba is remek kerettel érkeztek. 2019-ben ehhez képest azt vélhették sokan, hogy a céljuk nem a diadal, hanem a kísérletezés. Mi sem soroltuk őket az esélyesek közé az összetételük alapján. Sokat elmond, hogy a szélesebb körben is ismertebb név egy tinédzseré volt: Kaapo Kakkóé, aki 1/2-es vagy 1/1-es lesz az idei NHL-drafton. A többiek a Liigából, a KHL-ből, Svájcból jöttek, két NHL-esük is inkább ingázott az idén a világ legjobb bajnoksága és az AHL között. Mást ne mondjunk: a vb-győzelem egyik fő kovácsa, a csodakapus Kevin Lankinen 24 évesen 19 meccset védett a Rockford IceHogsban, miközben leküldték (!) az ECHL-es Indy Fuelbe is, ahol 90 százalék alatt maradt.

Ezekről az alapokról indulva vágtak bele. A vb elején még úgy látszott, Kakkóról fog szólni a mese – első 2 meccsén 5 gólt lőtt –, ám utána is, hogy ő kicsit eltűnt a mezőnyben, mindig volt, aki vállalja a vezér szerepét. Rendre előkerült az az ember, aki továbblendítette a szekeret. Lankinen. Manninen. Anttila. De az összes finn játékos nevét lejegyezhetnénk itt.

Ez olyan szinten volt csapatmunka, amilyet nagyon ritkán látni.

A negyeddöntőben is, az elődöntőben is, a döntőben is. Háromszor egymás után. Háromszor hibátlanul.

Ha teljes névsorolvasást nem is vállalunk, még egy emberről semmiképp sem feledkezhetünk meg. Őt Jukka Jalonennek hívják. A finnek 56 éves vezetőedzőjének ez már a második vb-aranya volt. 2011-ben is ő volt a főnök ugyanitt Pozsonyban. 2008-tól 2013-ig dolgozott a nagyválogatott élén, majd elment a KHL-be. Közben 2015/16-ban vállalta a finn juniorválogatott irányítását a vb-n, és mit ad isten, azt a tornát is mernyerték – olyan játékosokkal a soraikban, mint Sebastian Aho vagy Patrik Laine.

Jalonen A csoportos felnőtt világbajnokságon most tért vissza a nagyválogatotthoz. Ha már visszatért, csodát tett.

Összességében ezúttal is csak az juthat eszünkbe, amit már sokszor megfogalmaztunk: ha egy csapat nagyot akar alkotni a jégkorongban, akkor a 100 százaléknál is többre lesz szüksége. Hogy ezt bőven több mint 100-at egymás után háromszor is kiadhatja magából egy válogatott mindössze négy nap alatt – nos, ez az, ami láttán csak álmélkodni tudunk. Abbahagyhatatlanul.

Hogy Finnországot mikor teszi a közvélemény teljesen egyenragú félként oda a tengerentúliak, az oroszok és a svédek mellé, az a következő években eldől. De ebben nem is ez a vb-arany játszhatja a vezető szerepet. Hiszen ez a diadal nem a finn jégkorong mélységéről, hanem a finn jégkorong karakteréről szólt.

A folytatásban ehhez képest a mélység megmutatása lesz izgalmas. Amelyről pontosan tudjuk, ha figyeltünk az elmúlt években, hogy nagyon is létezik. Elég ehhez megnézni, hogy milyen eredményeket értek el az U18-as és az U20-as világbajnokságokon mostanában.

Egy szó, mint száz: valamit nagyon jól csinálhatnak Finnországban. Nem is egyvalamit, inkább sok valamit. Nemhogy nekünk lenne mit tanulnunk tőlük – karaktert mindenekfelett –, hanem az egész jégkorongos világnak. Az elitet is beleértve.

fotó: IIHF

A döntő eredménye:

2019. május 26., vasárnap, 20:15: Kanada–Finnország 1-3

A bronzmérkőzés eredménye:

2019. május 26., vasárnap, 15:45: Oroszország–Csehország 3-2 b.

Az elődöntők eredményei:

2019. május 25., szombat, 15:15: Oroszország–Finnország 0-1
2019. május 25., szombat, 19:15: Kanada–Csehország 5-1

A negyeddöntők eredményei:

2019. május 23., csütörtök, 16:15: Oroszország–USA 4-3
2019. május 23., csütörtök, 16:15: Kanada–Svájc 3-2 h.
2019. május 23., csütörtök, 20:15: Finnország–Svédország 5-4 h.
2019. május 23., csütörtök, 20:15: Csehország–Németország 5-1

Az A csoport végeredménye (Kassa):

1. Kanada 18 pont
2. Finnország 16
3. Németország 15
4. USA 14
5. Szlovákia 11
6. Dánia 6
7. Nagy-Britannia 2
8. Franciaország 2

A B csoport végeredménye (Pozsony):

1. Oroszország 21 pont
2. Csehország 18
3. Svédország 15
4. Svájc 12
5. Lettország 9
6. Norvégia 6
7. Olaszország 2
8. Ausztria 1

A világbajnokság mérkőzései: