Hihetetlen élmény a Saddledome-ban játszani

Válogatott hátvédünk a Calgary Flames csarnokában lépett jégre, 6000 néző előtt. Trencsényi Kitti beszámolója.

Amíg szünetel az olimpia alatt az NHL, addig az egyik jégkorongozónknak hatalmas élmény adatott meg.

“Az elmúlt hétvégén életem egyik legnagyobb élményében részesülhettem ? kezdte lelkesen Trencsényi Kitti. ? Az utolsó előtti alapszakaszmeccsünket a Calgary Flames arénájában, a Saddledome-ban játszhattuk az egyik riválisunk ,a Mount Royal University ellen. Ez a második év, amikor a Flames vendégül lát minket, a két Calgaryból való CIS-csapatot, hogy mi is átélhessük, milyen lehet egy NHL-meccsen, ilyen arénában, ennyi szurkolóval játszani. Sajnos a meccsünk egy csütörtöki napon délután 5 órakor kezdődött, ami azzal a következménnyel járt, hogy a meccs elején nem volt túl sok néző. A harmadik harmadra viszont közel 6000 ember ült a lelátón.

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ekkora közönség előtt fogok játszani, hogy pacsikért lógnak le a szurkolók, ahogy jövünk ki a pályára. Talán a legjobb része az volt, hogy az a meccs volt az egyik legfontosabb számunkra, hiszen tudtuk, ha megnyerjük, akkor biztosan benne leszünk a rájátszásban. Soha nem volt problémánk ez ellen a csapat ellen, de ennyi ember előtt játszani, kicsit megijesztette mindkét csapatot. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a csütörtöki meccsen 4-1-es győzelemmel zárhattuk a napot, és abból 2 gólnál bent voltam. Hihetetlen érzés, amikor az arénának több mint a fele tapsol és együtt örül a gólunknak. El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet minden meccset ilyen környezetben játszani.

Sajnos még itt, Kanadában sem olyan híres a női hoki, mint a férfi, de azért sokkal több nézőnk van, mint otthon. Általában az emberek többsége azt mondja, hogy lányoknak nem való ez a durva sport, vagy csupán mi nem játszunk normális hokit és ezért nem jó nézni. Az én véleményem szerint a női hoki ugyanolyan élvezetes, mint a férfi, persze nem lehet egy kalap alá venni a kettőt. Női hokiban ugye a testtel való játék nem megengedett, ami elsősorban azért van, hogy fejlődjön a játékunk és hogy sokkal képzettebbek legyenek a játékosaink, persze palánknál való játéknál megengedik a testjátékot valamilyen szinten. Én ugye, mint nagy, erős hátvéd nem bánnám az ütközéseket, de ha belegondolok, én is 13-14 éves voltam, amikor felnőtt ligában kezdtem játszani. Valószínűleg ha a testjáték szabad lett volna, össze-vissza törtek volna a nagyobb, idősebb lányok.

A másik része meg, hogy mint női hokisnak, nem sokaknak adódik meg az a lehetőség, mint egy fiúnak , hogy a megéljünk a hokiból. Vannak női csapatok, akik adnak fizetést a játékosainak, de nem annyit, hogy meg lehessen belőle normálisan élni és jövőt alapozni rá, és nem túl sok ilyen csapat létezik. Szóval a legtöbb női játékos munka, iskola, vagy akár gyerekek mellett talál időt a jégkorongra, és legtöbbször nem hogy fizetésért, de még saját maguk fizetnek, hogy játszhassanak. Remélhetőleg a jövőben majd a nőknek is csinálnak egy NHL-hez hasonló ligát, mert akkor azok a tehetséges játékosok, akiknek abba kell hagyni a sportot anyagi problémák miatt, tovább játszhatnak és így a női hoki is fejlődik majd.

Visszatérve a meccsekre. Csütörtöki győzelmünk után pénteken is behúztuk a két pontot, így teljes erővel készülünk a rájátszásra, amit Vancouverben, a University of British Columbia csapata ellen kezdünk ezen a hétvégén. Az utolsó meccsünk óta centerként is készülök edzéseken, mert sajnos az egyik játékosunk súlyos agyrázkódást szenvedett, és idén többet nem tud pályára lépni. Szeretek centerként játszani, és elég jól is megy, mert agresszív vagyok a támadó harmadban. A hétvégén az edzőm elmondása szerint mindkét poszton számít rám a csapatom, néha felváltva, amit nem bánok, mert minél többet vagyok a jégen, annál boldogabb vagyok. Három meccs van tervben, bár remélem, a harmadikra nem lesz szükség, és két győzelemmel megyünk tovább a rájátszásban. Ha valakit érdekel, a meccseket élőben adják az egyetemek honlapján.

Az olimpián, úgy érzem, az USA jobb hokit játszik idén, mint a korábbi években. Még így is, hogy Kanadának sikerült 3-2 re nyernie szerdán, szerintem a végén az USA viszi haza az aranyat. A mérkőzést edzés közben nézhettük, ugyanis a kivetítőn ment az olimpiai közvetítés, néha-néha felpillantottunk. Az Olympic Ovalban, ahol edzünk, van egy nagy szoba nagy kivetítőkkel, piros-fehér bőrkanapékkal, amelyeket kifejezetten meccsnézésre terveztek. Annak, hogy hogy kevesebb gólkülönbségű győzelmek születnek ezen az olimpián, csak örülni tudok, mert szemmel látható, hogy a női hoki fejlődött, azaz már az európai csapatok is kezdenek ott lenni és megszorítani a nagy észak-amerikai csapatokat. A finnekben van a legnagyobb hitem az Egyesült Államok és Kanada után, hihetetlen, mennyit fejlődtek 4 év alatt.”

Női légiósaink a világban: