A jógának nincs köze a lazításhoz

Technikai problémái áthidalása után megérkezett Molnár Mónika második kanadai beszámolója.

“Sajnos az egyik csapattársam ráöntötte az italát a gépemre, most is a szobatársam laptopjáról írok ? kezdte a beszámolóját Molnár Mónika. ? Az októberi hónap igen gazdag volt eseményekben. Sok meccset játszottunk, mégpedig igen magas szintű ellenfelek ellen, és egy edzőváltáson is átmentünk, ami további változtatásokat eredményezett. Az edzések most meg keményebbek, sok korcsolyázással és sokkal összetettebb, szellemileg jobban megterhelő gyakorlatokkal. A száraz edzéseinket most már személyi edzők vezetik, akik az úgynevezett APS-től (Athlete Performance Systems) jöttek, ami egy igen jó hírnevű vállalkozás. Számos NHL-játékost és olimpiai sportolókat edzettek és edzenek jelenleg is. Ezek az edzők minden reggel jönnek és edzenek minket a saját edzőtermünkben, illetve csütörtökönként (amikor is reggel 7-kor van jeges edzésünk) este mi megyünk az ő kondijukba. Minden második héten jógázni is járunk, ami sokkal nehezebb, mint amire számítottam. Köze nincs a lazításhoz és a nyújtáshoz, úgyhogy minden tiszteletem az anyukámnak, aki legalább 10 éven keresztül jógázott.

Ami a meccseket illeti, a csapatunk nagyon jól szerepel. Az edzőváltás nem volt túl nagy hatással a csapatra. Pár fiatalabb játékost leszámítva mindenki jól kezelte a változást és hamar visszaálltunk a régi kerékvágásba. Sőt, a következő tornát meg is nyertük, amihez az egyik nagy riválisunkkal, az Appleby College-dzsal kellett megküzdenünk.

Ezek után november végén egy újabb nagy torna várt ránk az Egyesült Államokban, a Clarkson Showcase. Ezen torna előtt még játszottunk egy edzőmeccset az egyik helyi csapat ellen, megvertük őket 6-0-ra. Ezek után a Clarkson Showcase Potsdamban, New York államban volt megrendezve. Ez egy nagy lehetőség volt mindannyiunk számára, hiszen nagyon sok egyetemi edző volt ott, akik új játékosokat keresnek a következő szezonra, és akik igen nagy összegű ösztöndíjakat is adhatnak ki. Sajnos az eredményeink nem tükrözik azt, hogy milyen jól játszottunk, mivel nem végeztünk valami előkelő helyen, ugyanakkor a csapat nagyon jó formában volt. Teszem hozzá, az ellenfeleink között volt két olyan csapat, amelyik idén a három legjobb amerikai U19-es női csapat közé lett rangsorolva, közülük egy nagyon szoros meccset játszottunk a ranglistavezető NAHA ellen.

A következő meccsünk 17-én lesz egy másik helyi csapat ellen, aki tavaly nagy riválisunk is volt, a Barrie Sharks. Egy nappal később az éves Coaches vs. Team meccs jön, ahol nyilvánvalóan az edzőink és az ő baráti körük ellen játszunk egy meccset, a karácsonyi szünet előtt. 19-én pedig én is utazom haza, majd január elsején jövök vissza, mivel 3-án egy másik nagyon fontos tornán fogunk reszt venni, a Waterloo Showcase-en.

A lányoknak sok szerencsét kívánok a Winter Classic-meccsre, remélem, hogy ezúttal nem keverednek olyan nagy hírű bunyóba, mint múltkor. Azért mondom, hogy nagy hírű, mert még Kanadába is hamar eljött a híre a szerencsétlen végkimenetelnek, ugyanis nekem az osztrák származású csapattársam mesélt a balhéról a meccs estéjén.”

Női légiósaink a világban: