Remélem, megnyerjük a bronzérmet

Újabb játékossal bővül a légiós női jégkorong beszámolóinak a sora. Az Iglón játszó Tóth Enikő után az Eperjesen védőként jégkorongozó, edzői szárnyát bontogató, önmagát játékvezetőként is kipróbáló, az MJSZ-t önkéntesként segítő Csiszer Sarolt is csatlakozik sorozatunkhoz.

“2001-ben kezdtem el  jégkorongozni  a nővéremmel, Csiszer Rékával, de előtte is sokat korcsolyáztunk ? kezdte Csiszer Sarolt. ?Emlékszem, nagyon sokat jártunk a BS-be közönségkorcsolyára a családommal, és télen, mikor befagyott a Duna, akkor a Kopaszi-gátra mentünk ki egy kisebb csapattal hokizni. Nyáron se kellett minket félteni, a lenti játszótérnél volt egy bekerített pálya, ahol minden hétvégén görhokiztunk.

Nővérem ötlete volt, hogy mi lenne, ha lemennénk egy jégkorongedzésre és kipróbálnánk ezt a sportágat is, hiszen nem volt idegen a családunkban a sportolás. Úszással kezdtünk, majd atlétikával folytattuk, és utána jött a jégkorong. Édesanyám 20 évig volt alpesi síző Csíkszeredában, míg édesapám hobbiszinten biciklizik a mai napig, éves átlaga kb. 7000 kilométer. Nyáron, amikor van szabadidőm, én is vele tartok.

2001 szeptemberében mentünk le az első edzésre a MAC-hoz. Ahogy telt az idő, felkerültünk a serdülőcsapathoz. Akkor még nem volt szokás, hogy lányok is játszhatnak fiúk között, így az edző ajánlotta nekünk a Justitia női csapatot. Három évig játszottunk ott, majd átigazoltunk Balogh Tibor csapatába, az akkori UTE-Marilynhez. Nyolc szezont játszottam le velük, abból háromszor lettem magyar női bajnok. Nővérem sajnos 2010-ben abbahagyta a hokit, így egyedül folytattam tovább. 2008-ban még együtt voltunk válogatottak Miskolcon. Sajnos az a világbajnokság nem sikeredett a legjobbra, de nézzük a jó oldalát, sikerült bennmaradni a divízió III-ban. A 2011-es világbajnokságra már nővérem nélkül utaztam Ausztráliába, ahol harmadikok lettünk.

A következő vb-re már nem vittek el, viszont Barcelonában az olimpiai selejtezőtornán ott voltam. Az új-zélandi keretbe már nem sikerült bekerülnöm. Ezek után döntöttem úgy, hogy többet teszek le az asztalra. Mivel én már nem játszhatok fiúbajnokságban, így leigazoltam egy amatőr fiúcsapathoz, a Viadukthoz. A tavalyi szezonban csatlakoztam hozzájuk, megnyertük az OB IV-es bajnokságot. Az idei szezonban a szövetség nem engedélyezte, hogy lányok is részt vegyenek az amatőr bajnokságban, így sajnos csak edzéseken tudok ott lenni és edzőmeccseken játszhatok. Sajnos nem mindig tudtam finanszírozni a sok edzést, így a problémámon a MAC segített. Lehívtak szupermini-edzésekre segíteni, és megegyeztünk, hogy cserébe fizetik a tagdíjamat a fiúknál. Lassan egy éve segítek a kicsiknél, nagyon megszerettem őket, nyáron Léván is voltam velük edzőtáborban, ahol külön csapatom is volt. Mindemellett a KMH Budapesttel az EWHL-szereplésünk is beindult, ahol második szezonunkat játszottuk le. Tavaly utolsó előttiek lettünk, idén pedig ötödikek.

Az idei szezon elején az első válogatott edzőmeccsünk a Presov ellen volt. Két meccset játszottunk ellenük, az első meccsen kikaptunk, a másodikat megnyertük. Meccs végén büntetőpárbaj volt, ahol minden játékos mehetett egyszer. Én csak egy cselt tudok meghúzni, amit lassan 4 éve gyakorlok. Persze így se mindig jön be, de megpróbálkoztam vele. Sikerült.

Meccs végén hallottam, hogy játékosokat keresnek a csapatukhoz a bajnokságba. Kiválasztották a hátvédpáromat, Szlaby Gyöngyit és még pár lányt, akik a serdülőbajnokságban fiúk között játszanak. Az edzőnk elmondta nekik, hogy sajnos azok a lányok, akik fiúkkal játszanak, nem tudnak kiigazolni, így ajánlott be engem is a hátvédpárom mellé, akivel lassan már 8 éve alkotunk  egy bekkpárt. Megegyeztünk velük, hogy kiigazolunk a bajnokságukba, de ha egy meccs ütközik egy EWHL-es meccsel, az osztrák bajnokság kap elsőbbséget.

Ez az első szezonom a Sarisanka Presovban és nagyon remélem, hogy nem az utolsó. Eddig 14 meccsen játszottam, ahol 2 gólom és 3 gólpasszom van. Még tart a bajnokság, a mindent eldöntő utolsó meccsünk 22-én lesz a bronzéremért. A Petrzalka ellen játsszuk az oda-vissza meccseket, három győzelem kell és az eddigi állás 2-2, így március 22-én, szombaton lesz az utolsó meccsünk. Remélem, megnyerjük a bronzérmet. Februárban igazolt ki hozzánk korábbi Marilynes csapattársam, Dettrich Szilvia is, aki azóta segíti a csapatot.

Szilvivel szoktam önkénteskedni a jégkorongszövetségnél. Lassan négy éve, hogy minden jégkorongos kivonuláson ott vagyunk és segítünk népszerűsíteni a sportágat. legyen az téli-nyári sportágválasztó, Winter Classic, Hó-show, világbajnokságok, olimpiai selejtezők. Ilyenkor általában a lőpadozásnál adunk tanácsokat az arra tévedő kíváncsi embereknek. Nagyon szeretek önkénteskedni, mert nemcsak azt a sportot népszerűsítem, amit én is űzök és szeretek, de nagyon sok embert ismerek meg és sok barátra teszek ezáltal szert.

Idén kóstoltam bele a floorballba is. Csapattársam, Gegesy Boglárka már évek óta az IBK CH (Cartoon Heroes) csapat kapusa, ő hívott le minket Szilvivel a csapathoz. Mivel a hoki az elsődleges, így nagyon kevés meccsen tudtunk ott lenni. Sajnos a rájátszásba nem kerültünk be, de remek lehetőség volt plusz edzésmunkának.

A bíráskodás sem áll tőlem messze. Palla Zoltán javasolta nekem, hogy tegyem le a bírói vizsgát, miután a férfi olimpiai selejtezőn és a világbajnokságon együtt fújtuk a harmadok közti szünetekben a kicsiknek a játékot. Így tavaly én is ott voltam Székesfehérváron a bírói táborban. Az első hivatalos meccsem egy U8-as torna volt, majd utána következett egy U12-es mérkőzés. Eddig csak ez a két mérkőzésem volt, mivel nem nagyon fér bele az időmbe a bíráskodás, így nem foglalkozom sokat vele, játékoskarrierem az elsődleges, de nem kizárt, hogy ha egyszer abbahagyom, akkor bíráskodással folytatom pályafutásomat.

Nagyon remélem, hogy következő szezonomban is ennyi lehetőséget fogok kapni, és idén sikerül bekerülnöm a felnőtt válogatottba. Szeretnénk Lettországban a lehető legjobb helyet elérni a csapattal és kihozni magunkból a maximumot.

Női légiósaink a világban: