Ez nem a MOL Liga!

   

Magyarázkodni sosem érdemes, ennek még a látszatát is el szeretném kerülni, de annak talán van értelme, hogy kicsit a dolgok mögé nézzünk, hogy kerekebb legyen a történet. Raon Fanblog.

Szerda este, a Magyar Kupa elődöntőjének DAB–Fehérvár meccsét követően beszéltem pár szót a mosdóban egy idősebb Volán-szurkolóval, aki miután végighallgatta a fenti rigmust, elmondta nekem, hogy szégyelljem magam, amiért ezt éneklem. Reagálni sajnos már nem tudtam a véleményére, mert mindkettőnket más irányokba hívott a természet, de ahogy végiggondoltam, plusz ahogy az este a kommenteket is végigolvastam, a jelek szerint többek fejében megfordult efféle gondolat, tehát az úr igen fontos kérdésre tapintott rá. Magyarázkodni sosem érdemes, ennek még a látszatát is el szeretném kerülni, de annak talán van értelme, hogy kicsit a dolgok mögé nézzünk, hogy kerekebb legyen a történet.

Voltaképpen még egyet is értek az úrral – aki ebből csak annyit látott, hogy a Volán-szurkolók nagy vigyorral az arcukon ezt éneklik, az szerintem is joggal mondhatja, hogy ez nem volt túl szép. Viszont ahogy mindig, az éremnek most is két oldala van.

A szerdai, várva várt rangadó kicsit egyoldalúra sikeredett. Ahogy én láttam, lényegében az első öt percben megadtuk az alaphangot, és utána nem is engedtük ki a kezünkből a meccset egy pillanatra sem. És nem nagyképűség, de még igazán nem is játszottunk jól, bár időnként kétségkívül remek villanásaink voltak.

A legnagyobb tisztelettel mondom, hogy kicsit csalódtam a DAB játékát látva. Biztos vagyok abban, hogy ennél lényegesen többet is tudnak, csak ez nem jött össze. Innen nézve ismét nem derült ki semmi ebből a szerdai meccsből, hacsak az nem, hogy a már sokat emlegetett EBEL-rutin még sokkal többet ér, mint ahogy azt sokan gondolják. A szurkolói buszon azt beszélgettük, hogy reálisan nézve simán benne volt a meccsben egy bukta lehetősége is, mert mi alapozásból jöttünk, a DAB éles meccsekről, és ez azért komoly előny is lehetett volna odaát. Hogy végül nem lett az, abban nyilvánvalóan benne volt a hiányzóik sora is. Jó lett volna egy teljes erejű (a hiányzó hátvédekkel, egy egészséges Sevelával) felálló DAB-bal mérkőzni, de ez sajnos nem kívánságműsor, ez így alakult.

Ami biztos, hogy az eredményből nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, mert ez csak egy meccs volt, nem A Meccs Amikor Minden Kiderült.

Térjünk rá arra, hogy reagált a Volán-szurkolótábor a történtekre.

Azt hiszem, egyértelműen kijelenthető, hogy ez a meccs szurkolói szempontból egy sok csalódással teli szezon utáni fantasztikus ajándék volt. Szerda este remek érzés volt Volán-szurkolónak lenni: sokan voltunk, az újvárosi forralt bor még mindig a legfinomabb az egész országban, jól szólt a táborunk, nyertünk is a nagy rivális ellen, mi kellene még?

Én úgy gondolom, szurkolói szempontból semmilyen vállalhatatlan dolog nem történt, és ennek én speciel nagyon örültem. A nagy klasszikus… hm… “nagy lópassz az Acélbikáké” rigmus csak egyszer ment le még az elején, ahogy a kohászozás is. A kapusokkal való törődésnek a két tábor között több, mint egy évtizedes hagyománya van, ahogy a címben szereplő rigmus is egy bizonyos NHL-es történettől indult, aki még emlékszik erre. Én külön örültem, hogy a “passzoló Újváros” rigmusra nem került sor (bár talán most először fordult elő az elmúlt tizennégy évben, hogy történt egy kis zenei frissítés, és nem játszották le háttérnek a megfelelő boniemet).

Ami szerintem a lényeg: a kellő törődés szurkolói körökben nem feltétlenül csakis vérkomoly szemétkedés lehet, hanem van ennek egy kvázi hagyomány jellege is. A hét eleji fészbúkos üzengetést meg a székletfehérvározást sem kellett komolyan venni – persze az ilyen meccsek azok, amikor előjön, hogy “lehet ilyeneket mondogatni, csak nem biztos, hogy érdemes”.

De ezzel szerintem – belülről nézve – az ég egy adta világon semmi gond nincs, mert emögött szerencsére már nincs lényegi ellenségeskedés. Esetleg pár ember lehet csak eltévedve mindkét oldalon, akik még nem látták be, hogy megy ez, de mivel ők nem hangadók a táborokban, tényleg csak kivételeknek tekinthetőek.

Szerintem az abszolút jogos korrektségi igény mellett azért azt is fontos látni, hogy a zrika egy kis magyar virtussal nem tiszteletlenség, hanem csak extra szurkolói örömködés. Pár jutalomkör a meccsjárással járó, menetrendszerű szívások mellé, amiből mindenkinek jut, nem több. Én biztos vagyok benne, hogy ha a DAB nyer, akkor az újvárosi cimboráink énekelték volna kb. ugyanezeket fülig érő vigyorral az arcukon – és szerintem ezzel nincsen semmi gond, így van ez rendjén, a meccsek a vérbeli szurkolók számára valahol erről is szólnak. A meccsek után meg úgy sincs ennek folytatása, ott már nagy többségben tisztelet és barátság van.

A címben szereplő rigmus kapcsán van szerencsém jól ismerni azt a kb. tíz embert, akik ezt rendre elkezdték szerdán (a félreértések elkerülése végett: igen, volt olyan is, hogy én kezdtem el), és tiszta lelkiismerettel állíthatom, hogy semmi olyan tiszteletlenség vagy lenézés nincs mögötte, mint ahogy ez elsőre látszik. Aki nem két hete jár meccsekre, az pontosan tudja, milyen értékei vannak a MOL Ligának, és milyen területeken kell még sokat fejlődnie. Aki azt hiszi, hogy itt bármilyen lenézés előfordulhat, azt gondoljon arra is, hogy ha épp nincs Volán-meccs, Volán-szurkolók is rendszeresen át szoktak menni Újvárosba meccset nézni. Ilyen is van ám, nem csak az, hogy más csapatok szurkolói jönnek el EBEL-meccsekre. Szerintem ez a fő válasz a MOL ligás kérdésre, a többi csak rizsa.

No, aki idáig eljutott az olvasásban, megérdemli, hogy jöjjön egy lényegesebb kinyilatkoztatásféleség is (egyébként is csak Eszel mester legutóbbi írásának gigaterjedelme miatt húztam el ezt ennyire, nehogy azt gondolja, hogy velem szemben egy írás hosszában valaha is bármilyen esélye lehet versenyezni).

A minap Kerusz írt egy többszörösen elgondolkodtató dolgot, amely megérdemli, hogy a tegnapi meccs záróakkordjaként külön kiemeljem.

Az EBEL kontra MOL Liga örökzöld kapcsán minden Volán-szurkolónak látnia kell azt is, hogy nekünk, volánosoknak az EBEL nem jutalom, nem érdem, csupán jó helyen voltunk jó időben, és éltünk a nagy lehetőséggel. Látni kell, hogy ha efféle lehetőséget kap, más is képes lehetne úgy kiemelkedni a magyar mezőnyből, ahogy nekünk sikerült, azaz a kiemelkedés nagyobbrészt bizony nem az adott csapaton, hanem sokkal inkább a rendelkezésre álló lehetőségeken múlik. És ez az, ami más magyar csapatoknak már jó ideje nem adatik meg, és erről finoman szólva sem ők tehetnek.

Tehát becsüljük meg azt, hogy a Volán ilyen utat járhatott be, de kezeljük kellő megértéssel ezt a dolgot a többi magyar csapat irányába, mert ez tényleg így korrekt. Ha bármelyik más magyar csapat ebelezne egy évet, akkor teljesen más meccseket játszanánk velük, ez a nagy helyzet. És látni kell azt is, hogy az ebelezés révén szerzett tudásbéli előnyünk EBEL-hez mérhető erősségű bajnokság nélkül behozhatatlan, de legalábbis egyelőre nem tűnik reálisnak a különbség jelentős csökkentése, mert amennyit fejlődik évről évre a MOL Liga, kábé annyit az EBEL-lel mi is rendre mentünk előre.

Ez azért érthető bánatot okozhat bizonyos helyeken, ezt soha senkinek nem kellemes átélni, és érdemes erre odafigyelni. Ki tudja, mikor leng vissza az inga, és ne csak akkor kapjunk észbe, ha netán mi kerülünk a másik oldalra.

Zárszóul az újvárosi cimboráknak: fel a fejjel, lesz ez még jobb is! Az idei sikereiteket meg úgy sem kell magyarázni, azok így is szépen mutatnak.

Cimkék:

Te mit gondolsz?

Eseménynaptár
március 23., csütörtök
U18 16:40 KMHPEF 3-5VÉGE
március 24., péntek
ROM 17:30 BRASCC 5-4VÉGE
U16 19:40 MACAVS 1-4VÉGE
március 25., szombat
U20 12:15 DHKAVS 5-7VÉGE
U20 18:00 MACVAS 4-0VÉGE
március 26., vasárnap
NHL 04:30 LAKNYR 
    • SPÍLER TV
U16 18:00 AVSMAC INFO
NHL 23:00 NJDDAL 
    • SPÍLER TV
március 27., hétfő
U18 18:10 UTESCC 
március 28., kedd
U16*   MACAVS 
U18 18:40 SCCUTE 
március 29., szerda
U16*   AVSMAC 
KHL 18:00 LOKSZK 
    • SPORT 2
március 30., csütörtök
KHL 18:00 AKBMMG 
    • SPORT 2
   H I R D E T É S
   H I R D E T É S
Partnerünk