GSMegvan a második!

Azt terveztem, hogy az Újpest első győzelméről írok, de gyorsan jött a második is.
A Pesterzsébeten elért FTC elleni sikerről szerettem volna írni, hiszen az elsőről illik. De aztán három nap múlva Érsekújváron is ott voltunk, és láthattuk a második győzelmet, így inkább azt választottam.

Tehát hétfő, munkaszünet, itt a lehetőség, menjünk el Szlovákiába!

Heten indultunk el a Keletiből a Jaroslav Hasek nevét viselő, amúgy Prágáig közlekedő vonattal. Nagyon kellemes vonatozás, jó társaság, néhány sör, és máris megérkeztünk. Az állomástól negyedórányi séta a pálya, persze ehhez még hozzá kell számítani a kocsmalátogatás idejét. A jégpálya még az antivilágban épülhetett, már egy kicsit kopott, de a célnak tökéletesen megfelel, úgy 2500 néző fér el a két oldalon. Külön szám a háromkerekű rolba, ilyet eddig nem láttunk. A hozzátartozókkal és barátnőkkel úgy harmincan kísértük el az Újpestet.

Nem vártunk győzelmet, és azt hiszem, az edzők is csak titokban gondolhattak sikerre. Kezdésre beöltöztünk mezekbe, ahogy kell, 1nf3rn0 adta a ritmust, a meccsel együtt indult a szurkolás is ? és három perc után kettővel húztak a hazaiak. Hát, ez nem jól néz ki! De a szurkolás töretlenül hajtotta a csapatot, és tényleg ki is jöttek a szorításból. Először csak pontosan védekeztek, aztán jöttek a támadások, lövések is.

Az első gól előtt egy elveszített korongot sikerült visszaharcolni, Zala lövése pont jól pattant meg, már csak 2-1 oda. A szünetben meglátogattuk a hokipályák legfontosabb részét, a büfét, amit a pálya egyik végén helyeztek el. Jégre néző hatalmas üvegablakok, mellettük az asztalok, ahonnan nagyon jól lehet meccset nézni, valóságos VIP-páholy!

A második harmadban már láttuk, hogy nagyon együtt van ez az Újpest. Pontos a védekezés, zárják a lövéseket, de a gyors hazai akciókat is megfékezik a srácok. És ha mindez mégsem elég, stabil végállomás Pleszkán. Amikor lehetett, a mieink mentek előre. Kétszer is sikerült megugrani, ez két gól, és már vezet az Újpest! Remek a hangulat, minden lila dalol, tapsol, szurkol.

A harmadik harmad is hasonló játékkal telik, a hazaiak támadnak. Izgulhatnánk, de olyan jól és okosan játszik a csapat, hogy még félni is elfelejtünk attól, hogy esetleg gólt kaphatunk. Nem is kapunk, megvan a győzelem. Óriási az öröm a jégen és a lelátón! Több csoki repül a jégre, mint otthon! Nagyon megérdemlik a srácok, a Mol Liga idei legváratlanabb eredményét produkálták!

A meccs végén hazai nézők jönnek hozzánk. Egy szlovák srác körbejár, gratulál, kezet fog mindenkivel. Magyarul annyit tud, hogy Ria, Ria, Hungária. Ő születésileg érti a hokit, és elismeri, hogy megérdemelten vertük el csapatát. Vagy hogy jól szurkoltunk? Mindkettő. Nagyon szép pillanat, jóleső érzés. Köszönjük szépen!

A meccs után megvárjuk a csapatot. Fülig érő szájjal jön ki mindenki. Olyan jó együtt örülni! Gratulálunk nekik, köszönjük a győzelmet, de inkább ők köszönik a szurkolást. Ancsin János nyilatkozatát is azzal kezdi, hogy megköszöni az utazást, a szurkolást, mi voltunk a 23. játékos. Maradjunk annyiban, hogy lelkesítettük egymást, és hétfő este mindenki jól érezte magát. Ami a lényeg: a csapat fantasztikus volt.

A Hamburg felől érkező vonattal jöttünk haza, nagyon kellemes viszonyok között és meglehetősen jó hangulatban. És még elértük az utolsó előtti metrót. Ilyen egy tökéletes kirándulás!