GSEgy másodperc

Egy másodperc nagyon rövid idő. Pitty, pitty, ennyi. Máskor egy másodperc nagyon nagy idő.

Gondoljunk az úszókra, vagy a rövidtávfutókra. Egy másodpercnyi különbség van a világklasszis és a másodosztályú versenyző között. Ha kocsinkkal 60-nal megyünk, egy másodperc alatt 16 métert teszünk meg. Észre sem vesszük, pedig ha sétálunk, ekkora távhoz vagy 12 másodpercre van szükségünk.

És a hokimeccs? Egy mérkőzés 3600 másodpercig tart. Ennek az 1 másodperc nem egészen 0,3 ezreléke. Iszonyatosan kicsi arány. És mégis: 1 másodperc ég és föld, mennyország vagy pokol, győzelem vagy vereség.

Ugye mindenki tudja, hogy a keddi Újpest?Miskolc meccsről beszélek. Újpesti szemmel nézve remek meccs volt! A semleges szemlélő vélhetően annyit látott, hogy a Jegesmacik az újpesti harmadba költöztek, és csak idő kérdése, hogy mikor ütnek gólt. De az Újpest hatalmasat melózott. Kitartó védekezésükkel tönkretették a miskolciak támadójátékát. Az akciók elmaradtak, inkább folyamatos palánkharcot, meddő vendégfölényt és ritkább, de gyors, gyakran lövésig vezetett hazai akciókat láthattunk.

Az első szünetben odamentem miskolci szurkolókhoz, hogy milyen is a csapatuk? Most jól játszanak, avagy sem? Egyiküktől azt választ kaptam, hogy az első harmadot el szokták lazsálni, de ő 8-2-es győzelmükre fogadott. “Nyolc nem lesz, azt megígérem!” ? válaszoltam. Aztán alakult a hangulat, kihúztunk egy nagyon hosszú hátrányt, majd az azt követő előnyből Németh Peti egyenlített. A harmadik harmadban Pichler klasszis gólt lőtt, 2-1 ide. Látszott, hogy a vendégek már nem tudnak igazán fölpörögni. Hajtottak, nyomtak, de már nem ment. A végén lejött a miskolci kapus is, már csak pár másodperc volt hátra. Zúgott a lelátó, igen, megvan az idei első győzelem!

Feleségem éppen felállt, hogy ünnepelje a csapatot, amikor 59:59-nél Fodor betalált? Ez valami borzasztó! A győzelemre annyira kiéhezett csapat és szurkolók hatalmas pofont kaptak. Egy pillanat, és megfagyott az öröm, megálltak a levegőben a tapsoló kezek. Senki nem hitte el. A nagy örömből egy másodperc alatt néma csönd? De ezért érdemes meccsekre járni! Ilyen intenzív érzelmi hullámzás sehol máshol nincs. Legutóbb a focipályán, az FTC ellen éltünk meg hasonló érzelmi vihart amikor a 90. percben egyenlítettek a vendégek, de három perc múlva betaláltunk; 2-1 és vége! Ott és akkor az egekig csapott az öröm.

A hokimeccs végén egy miskolci szurkoló odajött hozzám, gratulált és azt mondta, hogy az Újpestnek kellett volna megnyernie a meccset. Nagyon jól esett, de a bánaton nem tudott enyhíteni.

A sors oktatja hokistáinkat. Arra tanít, hogy az utolsó utáni pillanatig harcolni kell, koncentrálni kell, erősnek kell lenni. Múlt pénteken Pesterzsébeten az 53. percig vezettünk. Kedden 59:59-ig. A következő meccsen kibírjuk végig?