eszel(Goal) to be, or not to be, az (volt) itt a question!
A szak(?)kommentátor secperc alatt megteremtette az SI nemzetközi egységes műszaki mértékrendszerében az értetlenkedéssel vegyes tanácstalanság mérőszámát, az 1 szpíkert. Szegény Lándzsarázó Vili úgy forog a sírjában, mint a ventillátor, hogy Hamlet híres monológjának ? általam átírt ? első sorait citálom ide, de tény, hogy a Szereda elleni mérkőzés egy történése egészen helsingöri magasságokba (vagy mélységekbe?) emelte (vagy süllyesztette) a gondolataimat. (Aztatat megmánaztán igazán lesenemis írom, hogy valami bűzlött Dánijjában!)
Előre leszögezem, hogy nem akarom újra megnyitni a videós gólbírói aktát, korábban alaposan körbejártuk a témát. Viszont amit a népszerű(?) műsorszolgáltató ? direkte nem nevezem meg, hogy a Digi, mer? ez a másik végleg (?) lezárt francia irattartó (möszijő doszié) ? kommentátora a Miskolc harmadik góljánál produkált, az nálam bekerült a “jégrevű” kategóriátba!
Az, hogy korong helyett időnként labdát mond(ott), vagy hogy a kiállításoknál néha úgy belezavarodott a kit-mikor-miért (egyébként nem túl bonyolult) témakörbe, mint a perzsamacska a házi cérnába, még csak hagyján. Ám amikor Nagy Gergő ? áldassék a neve és a csiklója (bocsánat: csuklója) ? másodszor verte be? a felső léc (bocsi, vas) alá a korongot, akkor a szak(?)kommentátor secperc alatt megteremtette az SI nemzetközi egységes műszaki mértékrendszerében az értetlenkedéssel vegyes tanácstalanság mérőszámát, ami számomra ekkortól az 1 szpíker (Rövidítve: 1 sr. Nagysága decimális előtagokkal variálható és osztható. Szorozni nem érdemes!!!).
Hosszú ideig nem tudta eldönteni, hogy valóban bent volt-e a korong, bírálta a kollégáit, hogy helytelenül rakták ki a feliratot, miszerint HSC?Miskolc 3-3, majd teljes lelki nyugalommal még közölte is, hogy a Jegesmedvék olyan góllal egyenlítettek, ami bent sem volt. Sikerült a visszajátszásnak azt a pillanatát kiemelnie, amikor a pakk valóban a gólvonal előtt táncolt, és eltakarították onnan ? de hát az már akkor történt, amikor levágódott a kapu belsejéből! Én nem tudom, hogy a helyszínen mennyire lehetett látni a korong útját, szabad szemmel követhető volt-e, hogy honnan jött ki, de a tény, hogy a tévés ismétlésekből (majd a videjós összeállításból) sem lehetett csak ikszedik megnézésre és leginkább csak sejteni, hogy biza már bentről, a belső vasról vágódott ki a pakk. (Az a jellegzetes ?csilingelés? meg nem hallatszott, amikor fémet talál a játékszer.) Nem volt egy olyan kameraállás, ami egzakt bizonyítékként láttatta volna a korong röppályáját a lövés után.
Ami viszont számomra teljes bizonyosságot jelentette ? és ezt a “felismerést” hiányolom a kommentátortól, még akkor is, ha “offtube közvetít” ? az a játékosok testbeszéde! Az, hogy a miskolciak mindkét karjukat magasba lendítve azonnal ünnepeltek, még nem lenne perdöntő: ha a korong már csak a gólvonal közelében kerül, akkor “rutinból” ünnepel minden támadó, akár bent van, akár nem az a nyomorult kaucsuk! Viszont a csíkiak jól láthatóan letargikusan viselkedtek, mint ahogy minden csapat minden játékosa, amikor gólt kap a csapat. (Kivéve a mazochisták vagy az edzőbuktatók, de az már egy más bábszínház?) Kozuch undorral söpörte el a játékszert, a pályán és a kispadon lévők is szinte azonnal belenyugodtak a kapott gól megváltoztathatatlan tényébe. Semmi vehemens reklamálás, elszánt bírógyőzködés, a verdikt ellen még az ombudsmanóhoz sem adtak be fellebbezést. (Már ha ott is van ilyen hasonszőrű hivatal és így híjják? Állítólag a Strassburgi Emberi Jogok Bigottsága sem kapott beadványt az üggyel kapcsolatbanl!)
Félreértés ne essék! Nem akarom bántani a szpíker(eke)t, tudom, hogy nem is olyan eccerű feladatuk van, mint ahogy az kívülről látszik, még akkor sem, amikor a helyszínen tartózkodnak! Tapasztalhattuk, hogy a “legnagyobbak” is bakiznak, velük is előfordul, hogy tévednek, netán nem tudnak megítélni egy helyzetet, vagy szituációt. Hányszor látjuk vagy halljuk, hogy a kommentátor nem foglal állást nem egyértelmű vagy kényes helyzetekben? Számomra a leggusztustalanabb, amikor döntésképtelensége miatt (vagy más okból..?) azt mondja, hogy rábízza a nézőre, hogy döntsön ő maga az egyéni belátása szerint! Akkor ő minek van ott?
Én csak arra akartam rávilágítani, hogy nagyon sok mindent el lehet dönteni ? nemcsak a sportpályákon ? a részt vevők ? jelesül a játékosok ? arcjátékából, egy-egy grimaszból (kicsit tudományosan: nonverbális kommunikációjából), testbeszédéből, az adott helyzet által kiváltott reagálásokból vagy viselkedésből.
Ez persze vonatkozik kommentátorra, játékosra, edzőre és szurkolóra is…! Mielőtt valaki emlékeztetne rá: igen, ott voltam a miskolci jégcsarnokban, amikor a Mol Liga elődöntőjén nem adták meg a HSC teljesen szabályos gólját. A két eset között pontosan az az óriási különbség, hogy akkor a szeredaiak örültek, a miskolciak meg úgy korcsolyáztak tovább és hozták ki a korongot a harmadukból, ahogy a pap jön ki a templomból. Mintha mise történt volna. A bíró(ka)t sikerrel meg is tévesztették!
Ui. 1.: Ehhez az íráshoz moszkvicsslusszkulcsnak semmi köze!!! (Z..i! Nem kell hsz, tudom, olyan is lett?)
Ui. 2.:eccer úgyis megírom a saját “hokiszűzsztorimat”, csak nem akarok témailag “plagiRaonozni”.
