eszelKell egy edző!

Mert edző nélkül a csapat, mint félkarú ór(i)ás! A legendás Minarik Edétől tudjuk, hogy kell egy csapat. Ha van csapat, akkor kell valaki, aki igazgatja a dógokat, meg a hogyishíjjákokat. Lehet az manager igen széles jogkörrel, de lehet egy olyan személy ? nevezzük edzőnek ? akit csak a csapat trenírozásával és az ezzel kapcsolatos teendőkkel bíztak meg, s jótékony tevékenységét kimondottan csak ezen téren fejti ki. Az sem baj, hogyha ez a személy jó a szakmájában.

Kezdetben vala a Miskolci Kinizsi, aztán MHC, most éppen a Maci-korszakot éljük Miskolcon. Mindig volt valaki a csapat mellett, aki akár függetlenként, vagy játékosedzőként irányította a szakmai munkát. Ahogy fejlődött a klub és a felnőtt csapat ? valamint megépült a fedett csarnok ?, úgy keresett a vezetőség egyre jobb szakembereket is az amatőrből fél-, majd teljesen profivá érlelődött társulat mellé. Emlékszünk még az ?Öregre? ? akire jellemző volt, hogy igen ritkán dicsért ? aztán jött Maya, aki főállása mellett próbált maximálisat teljesíteni. Mondjuk ki proletár őszinteséggel ? és nem bántó szándékkal! ? hogy ?azokhoz? a csapatokhoz tökéletesen megfeleltek.

Igen ám, de aztán jött egy minőségi ugrás, új műsorhoz új férfi kell: megérkezett Bob Dever. Hozta az új játékosokat és az új szemléletet, új szelek kezdtek fújni a Miskolci Jégcsarnokban, mindaddig, míg Bobot is el nem fújták a? a mezei szurkolók számára máig is tisztázatlan körülmények? (Raontól tudjuk, hogy nevekkel nem viccelődünk, de azért nagy félénken csak idebiggyesztem: állítólag a Bob Dever-és is közrejátszott a távozásában.)

Ismét új szezon, ismét új edző: Greg, a ?viking?. Más karakter, más stílus, mind a padon, mind a pályán kívül ? sőt ott a leginkább? Összegromindolácsolt  ugyan hárem (bocsi:három) ezüstöt, ami klubrekord az egylet életében, de aztán ő is a távozás hímes mezejére lépett. Meg sem állt Brassó(v)ig, elcsábítva tőlünk Bonart, a Fradiból Hietamakit, sőt a HSC sem úszta meg a lehalászást.

Megint körülnéztünk, esmeg találtunk valakit a talpig úriember Tim személyében. (Egyébként én is talpig úriember vagyok: onnan felfelé esetenként már nem annyira?) Tudtuk, hogy leszerződött, tudtuk, hogy jön, tudjuk, hogy van, már csak azt nem tudjuk, hogy meddig lesz!

Miért is tartanám fontosnak, hogy legyen végre egy ?négy évszakos? edzőnk? (Tőlem akár hívhatják Vivaldinak is.) Jól látható a DAB-nál, hogy náluk az egész alapozást Lundh vezényelte le, nem játszottak ugyan sok előkészületi mérkőzést, de kondiban nagyon ott vannak a játékosok. (Legalább két-, de egyemeletnyivel mindenképpen a többiek felett.) Ez a jégkorongban talán nem nagy hátrány. Behozható, de ha szezon közben erre gyúrunk, akkor óhatatlanul elvész a frissesség. Tudom én, hogy a mieink nemcsak egyénileg készültek a szezonra, hanem már az új edző tervei alapján is, de azért egészen más a leányzó fekvése, ha a tréner vigyázó szemei őrködnek a végrehajtás intenzitása felett. (Tegye a szívére a kezét mindenki, aki valaha ?versenysportolt?: ésszel tudtuk, hogy önmagunkat becsapjuk, de a lelkünknek jó volt egy pöti lazázással néha ?elsumizni? a feladatokat, kicsit ellógni ezt-azt, cseppet átverni a ?hajcsárt?).

A dolog másik vetülete, hogy ? maradjunk Lundh példájánál ? neki nem ismeretlenek a szereplők, régen túl van azon, hogy ki kicsoda, mit várhat tőle, melyik sorba tegye, vagy kivel együtt szerepeltesse. Tisztában van az egyesület működésével, az összes körülménnyel, ami a sikeres munkát elősegítheti (vagy gátolhatja). Neki már nem kell megbirkózni az új seprő (történelmi okokból úúútálom ezt a takarítóeszközt pont DAB-relációban emlegetni?) hogy seper szindrómával, hanem szisztematikusan folytatni egy általa elkezdett és felépített rendszert.

Sokakkal egyetemben nagyon szeretném, hogy Tim végre megragadjon edzőként Miskolcon. Tudom, hogy nagy az eredménykényszer, hiszen a vezetés részéről deklarált cél minimum egy arany elérése, s közben látjuk a Mol Liga megváltozott erőviszonyait. Mindazonáltal már látható a játékrendszer és stílus kialakításának tudatossága, az edzői elképzelést már a játékosoknak kell tartalommal megtölteni úgy, hogy az eredményességgel is párosuljon! Sikeres éve(ke)t Miskolcon, Tim, és HAJRÁ MACIK!!!

Még valami:

Olvasom minap egy hszben a blogon, miszerint jönnek ide mindenféle árvízkárosult, munkanélküli észak-amerikai edzők, akik up.-területen vakítanak minket. Én nem tudom megítélni, hogy a Tisztelt Hozzászóló konkrétan ki(k)re gondolt, nem is óhajtok a véleményével vitatkozni, hiszen a gyakorlatban szinte semmilyen rálátásom nincsen a különböző korosztályoknál működő trénerek munkájára, csak az eredmények jutnak el hozzám. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a tőlem százszor jobb szakembernek számító döntéshozók biztosan nem tévedhetnek folyamatosan, azt már nem is említem, hogy valszeg nem direkt neveznek ki rossz edzőket a csapatok élére, csakhogy buktát buktára halmozzunk!

A Macik edzőjéről ? Tim Kehlerről ? viszont biztosan tudom, hogy nem árvízkárosult: Vancouver környékén viszonylag kevés az ilyen jellegű természeti csapás. Ő a Lavina elől menekült. (Állítólag az orosz származású,  később franciaként világhírűvé vált szép szemű és vadóc színésznő, Marina Vlady húga, a nem is kissé túlsúlyos Lavina Vlady üldözte a szerelmével, Tim pedig rettegett tőle, hogy maga alá temeti? Üdv., “moszkvicsslusszkulcs”!)