King JulienBonar elharapta a kapuvasat is, csak nem volt elég!
Szerencsés vagyok a 2 hetes keresztfiammal, aki egyszerűen elemezte a mai mérkőzést, szerintem elmond mindent egy jövendőbeli brassói szurkoló szemszögéből.
Ezek a nehéz rovatok! Amikor a csapat nyer, akkor minden szép és jó, de ilyenkor nehéz igazán valami értelmeset írni.
Pár héttel ezelőtt Lindqvist úr a következőket mondta a médiának: “Ha kell, fogunkat hagyjuk a jégen, úgy fogunk harcolni.” Hát, Bonar megtette ezt is, sőt elharapta a kapuvasat is, csak nem volt elég! A medve nem játék!
Biztosan témában vagytok az ökölvívással, székelyesebben a boksszal, nagyon kár, hogy nincs a hokiban egy olyan törvény, hogy amikor az ellenfél majdnem rajta táncol, akkor az edző bedobja a fehér törülközőt, és inti hogy: “Elég, ebből ennyi elég! Kész, fiúk, stop! Legyen vége! Mondom, nagyon kár, és nagyon hiányzott az ilyen opció az este…
Pedig milyen jól elindultunk, kinyírtuk a Fradit, jó, megpáholtak a bikák, de na, Újvárosban nem hiába zúg a csarnok, ott tényleg hokizik a bajnok, de Miskolcon… Mi a vészes fene? Mindent tudunk a macikról, ezer van itt Brassó környékén, nem jegesek, de akkor is, 6-0, fiúk? Dupla emberelőnyből nem vagyunk képesek belőni. Nem kiálthatunk ki semmi elvárást, ez egyszerűen gyenge.
Tovább nem filozofálok, eléggé fájdalmas ez így is, fejezzük be egy világhírű videójáték híres teljesítményével, amely így szól: Humiliation! Na ez volt számunkra ez a mérkőzés! Nagy gratula a Miskolcnak!
