King JulienEz az! Milyen rég vártuk!

Hogy rólunk beszélve azt mondják, hogy beolvadtunk? Igen, be.

Statisztikailag igaz, hogy az utolsó Mol ligás győzelem 2010 novemberében történt, de még volt egy fontos 2011 decemberében, a román kupa elődöntőjében, mikor a HSC-t kiütve jutottunk tovább a döntőbe.

Mivel nagy a vidámság a brassói szurkolótáborban, és pont olyan nagy a harag a túlsóban, megengedek magamnak egy őszinte, nem rosszindulatú poént, amely néha az ilyen ritka győzelmek után meg-megjelenik gúnyolódásként a brassói szurkolói lapokon. Így szól ez: “Zúg a csarnok, hol a bajnok?”

Igazából ott volt a jégen és próbálkozott láthatóan, csak éppenséggel mi jobbak és szerencsésebbek voltunk. Semmi más kiegészítés nélkül a tegnapi győzelem tagadhatatlanul megérdemelt volt. Aki nem ezt mondja, az csíki! Mindezek után persze normális, várható módon felébrednek a csíki filozófusok és kimagyarázzák az elcseszett mérkőzést ilyenekkel:

“Szerencsés győzelem, a Szereda többet lőtt kapura…” Ez mind igaz is, de kit érdekel? A gólokat pontozzák, nem a kapura lövéseket.

“Nem jó a bíró.” Ez is lehet igaz, de akkor számunkra sem volt az.

“Még van sok mérkőzés hátra.” NAGYON igaz, de pont azért kihasználjuk ezt az elsőt, mert nem minden nap süt ki a nap a mi utcánkon és mikor kisüt, hát akkor vetkőzés, NAPOZUNK, fiúk, lányok!

Őszintén megértem őket, csíki szurkolókat, frusztráltak, csak kár, hogy nem jól menedzselik az ilyen helyzeteket. Elmaradhatnának az interneten küldött, döfködő, sovén kommentek a megvédő “ordinateur” elől, ott ahol nem kell szembenézni egy esetleg magyarul beszélő brassói szurkolóval. Kedves székely testvéreink a Hargitán túl, üzenem nektek, hogy néha jólesne nekünk, barcasági magyaroknak is egy őszinte gratula, főleg ilyen mérkőzés után. Szép lenne és tisztességes, olyan újvárosi módra.

Ha már Fanblog, közlöm azokkal, akik esetleg tévesen tudják, vagy nem tudják, hogy a brassói Corona mérkőzéseire rengeteg magyar eljár, lehet túlzok, de jó 40%-a a szurkolóknak magyar. És annak ellenére, hogy nem Brassót ordibálnak, hanem odarakják a v-t is, nem azt jelenti, hogy kevésbé magyarok ők. Hogy rólunk beszélve azt mondják, hogy beolvadtunk? Igen, be. Semmi szégyen ebben. Itt születtünk, közösen kell élni és aláhúzom, elsősorban meg kell élni. Egyszerű magyar tudással és történelemmel mérgező szívvel legalábbis itt, Brassó nagy városában nem igazán megy.

Visszatérve a mérkőzésre, mivel ez a fontos, a többi csak purc a szélben, az az igazság, hogy szoros volt. Az utolsó 2 percben környékezett az idegroham, mivel ránk másztak teljesen a kék-fehérek, ami igazából felemelte e szoros mérkőzés minőségét. Így beszorítva is, a brassói Corona legalább egyformája volt a román bajnoknak, és ahogyan már írtam, aki azt mondja, hogy nem, az csíki és rosszféle.

Bonar elásta a HSC-t, Polc meg elsimította, vagy fordítva, de valahogy így. A tegnapin az importok tették a különbséget, ezt be kell látni. Polc nagy formában volt és a külföldiek, Bonarral az élen, megdolgoztak nagy fizetésükért. Nem csak papíron, statisztikában voltak jók, hanem a jégen is, ott, ahol az igazán fontos.

Minden szép és jó volt az este, ami viszont nem, az az, hogy porcelán csapatunk lassan, de biztosan töredezik. Minden mérkőzésen elvesztünk egy játékost, és nem apró, hanem heteket, hónapokat tartó sérülésekkel. Vasárnap a tigrisek kiütötték Zsók Leventét, tegnap a HSC Antal Zsombort (valami válltörés állítólag) és az óriás Rory Rawlykot. Ha így folytatódik a sorozat, hosszú és siralmas szezon lesz ez, és a végén nagy a gyanúm, hogy visszakiáltják majd a csíkszeredai legények hogy “Zúg a csarnok, itt a bajnok”. De majd eldől!

Egyik szemem örül, a másik meg sír!

Hihetetlen, háborító, de igen, történik meg ez egy ilyen nagy győzelem után is. Sajnos volt egy ilyen felkavaró pillanat a tegnapi mérkőzés végén, mikor Milan Varga, kijövet az öltözők felé, mielőtt eltűnt volna teljesen a kijárati ajtón, felnézett felénk egy utolsó tükröző, de inkább könnyes pillantással, megnyuvasztva véglegesen a tomboló örömünket. De mitévők legyünk, ezzel jár ez sajnos, maradt a kocsma felvidulási eszközként.

Egy az ember, más a csapat! Brassó a mi csapatunk, hajrá fiúk, hajra Brassó(v)!