budapestijetiAz első

Mit várhatok, mit remélhetek szeretett csapatunktól, az országunkban minden bajnoki és kupagyőzelemben messze első Fraditól?

Na, induljunk neki! Első írás, rögtön az első leütésnél betűhiba. Mindjárt lehetne a címe nulladik is? Szedd össze magad!

Utolsó bajnoki cím az 1996/97-es szezonban, utána részsikerek, egyre gyérülő győztes ütközetek.

Valamennyi sportágra azt mondják, ha jó a Fradi benne, akkor a sport is jó és népszerű, mert a Fradi a legnépszerűbb magyar csapat. Micsoda lehetőségek a jégkorongban! Ezek szerint, ha csipetnyivel is jobbak leszünk, akkor a válogatott könnyedén rebben át a felsőbb osztályba, csak tudnám, hol fogjuk leültetni azt a sok szurkolót?

Mi tehát az első, amit várok a csapatunktól? Erkölcs, Erő, Egyetértés! No, igen! Függetlenül ellenfeleinktől, erkölcsöt, becsületes, elszánt, és az elsőtől az utolsó percig tartó szívós, kemény játékot szeretnék. A zászló tiszteletét, a csapat tiszteletét, a szurkolók tiszteletét, a játék szeretetét. Adjunk tiszteletet ellenfeleinknek, de követeljük is meg! Aki a Fradi mezében játszik, az a család tagja, ezt éreznie kell minden játékosnak, vezetőnek, szurkolónak!

A helyi, városi patriotizmus és támogatásának magától értetődő megjelenésének hiányában, szívós, lépésről lépésre haladó építkezéssel az idei szezonra egy stabilnak látszó keret alakult ki.

Az első fordulóban a Mol Ligában rögtön a tavaly ezüstben utazó Macikkal kell vesszőt futnunk táblás ház előtt! A tavalyi nyitány nagy zakó volt, a pénteki meccs azonban kemény ellenállás ? és az utolsó harmad megnyerése után ? tisztes vereség.

Az első reakciók a meccsről, miskolci sportbarátaim elismerése a fórumon és privátilag is, a csapat stílusos játékáért (mondjuk én se fukarkodtam a megalapozottan magasra törő csapatuk magasztalásában)?

A szurkolók pedig?! Amit mindig irigyeltem, az a remek közösség, amit hosszú évek alatt kovácsoltak össze, de ez elmondható szinte valamennyi vidéki csapatról. A közös szurkolói megjelenések, élmények és személyes találkozások nem gyengítik, hanem erősítik a csapatunk szeretetét és egymás tiszteletét! Talán csak mi voltunk a kivételek ebben, eddig?

Elképzeltem, ahogy a csapatunkat elkísérő ? velem ellentétben ? időben megérkezett fradista szurkerek a fekete-sárga gyűrűben végig állták a sarat! Mint a csapatunk! Ők az elsők nekünk!