Szépen együtt tanuljuk a leckét, a csapat is, én is

A nyáron a DEL2-bajnok Ravensburger Towerstars élére kinevezett Majoross Gergely mesélt az első németországi benyomásokról, a felemás, elsősorban mentálisan nehéz szezonrajtról, az elképesztően kiegyenlített mezőnyről, s arról, kapott-e megkeresést a szövetségi kapitányi pozícióval kapcsolatosan.

Eltelt már talán annyi idő, hogy be tudj számolni az első komolyabb DEL2-es tanulságokról, impulzusokról, beleértve a Ravensburg roppant felemás rajtját is – szerencsére az ijesztőbb hetek és a kiesésközeli állapotok után mostanra már a dobogót ostromoljátok a sűrű mezőnyben. Milyen így másfél hónap után?

A legjobb szó a szezonrajtunkra talán a kétarcúság: bizonyos szakaszokban kiválóan játszottunk, bizonyos szakaszokban pedig borzasztóan. Én ezt elsősorban mentális okokra vezetem vissza, nem véletlenül erre fektettük a legnagyobb hangsúlyt az utóbbi időben, illetve a gondolkodásmód megváltoztatására, hogy stabilizálni tudjuk a fejeket. Szerencsére úgy tűnik, hogy mostanra azért ez sikeredett valamelyest. Az elmúlt egy-két hét legfontosabb üzenete talán az, hogy mindkét véglet mi vagyunk: az is, amelyik öt meccsen egy pontot tud összekaparni, meg az is, amelyik öt meccsen tizenkettőt. Ami fontos, hogy ezt a kettőt el kell tudni választani egymástól, akkor fogunk tudni hosszabb távon is úgy viselkedni, ahogy kell.

Miben látod ennek a mentális instabilitásnak a fő okait?

Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni, akkor abban, hogy tavaly áprilisban megnyerte a csapat a bajnokságot. Egyébként pedig ez egy nagyon összetett dolog, mert mindenki máshogy érez egy-egy adott helyzetben, ezért alaposan körbe kell járni a problémát. Csapat- és egyéni szinten is rengeteget beszélgettünk, kisebb csoportokat is alakítottunk, ez bizonyult talán a leghatékonyabb módszernek. De nemcsak a nehézségeket szeretném kiemelni, mert közben meg nagyon is élvezhető ez az egész történet: alapvetően egy kiváló hozzáállású csapatról beszélünk, amelyben megvan a potenciál arra, hogy topegyüttes legyen – csak a megfelelő útra kell rálelni.

Nemrégiben a tabellára rápillantva úgy érezhette az ember, mintha egy párhuzamos univerzumba került volna: olyan nagycsapatok kullogtak a mezőny végén, mint a tavaly még DEL-es Bietigheim, a Krefeld, a Drezda, vagy éppen ti, a DEL2-bajnok Ravensburg, miközben a Kasselt leszámítva a kisebb klubok uralták a lista első felét. Ráadásul jelenleg a 2. és a 12. helyezettet mindössze 6 pont választja el – viszonylag kompetitív ligának tűnik…

Rendkívül szoros a mezőny, itt a DEL2-ben tényleg nincs egyetlen biztos meccs sem, annyira kiegyenlített a liga, hogy bárki elkaphat bárkit. Azt azért látjuk, hogy ha mi nem követünk el idén két extrém fiaskót, akkor máris feljebb lennénk a tabellán – extrém fiaskó alatt azt értem, hogy amikor négy perc van hátra, és 4-1-re vezetünk, akkor azt nem illik elveszíteni. Ha ezt a kettőt behúztuk volna, akkor valószínűleg az első-második hely környékén lennénk. Másrészről meg ez nagyon becsapna minket, vagy legalábbis elterelné a figyelmet arról, hogy közben egy csomó minden mennyire nem működött jól. Egyszerűen vannak dolgok, amiknek egy folyamat közben meg kell történniük, hogy értsük őket, hosszútávon így tudunk sikeresek lenni. Közben szépen együtt tanuljuk a leckéket, a csapat is, én is.

Egyébként hogyan fogadtak téged mint magyar edzőt a DEL2-ben, akár szurkolói, akár játékosoldalról?

Túl sok szurkolói visszajelzés hozzám nem jut el, a közösségi médiát én nem bogarászom, a csapattal való együttélésem viszont szerintem kiváló. Úgy tapasztalom, szerencsére mindenki vevő arra, amit mi mint stáb képviselünk, mindenki próbálja a tőle telhető legtöbbet hozzátenni a maga részéről. A menedzsmenttel való viszony is nagyszerű: őszinték, mindenki el tudja mondani, ki milyen problémát lát, és ezt meg is tudjuk beszélni, hogy aztán együtt keressük meg rá a megoldást. Közben persze azt nem szabad elfelejteni, hogy ez a Ravensburg alapvetően egy olyan csapat, amely tavaly nagyon sikeres volt, ezért az elvárás és a nyomás is nagyobb, máshol ilyen szempontból biztosan könnyebb lenne. De a vezetőség száz százalékig támogató, hál’ istennek, ez az eddigi kisebb krízisek alatt is így volt, és remélhetőleg így lesz a következőknél is, mert bizonyára lesznek még hullámvölgyeink.

Nem lehet elmenni a szövetségi kapitányi kérdéskör mellett: a kényszervégeredményt már ismerjük, de te kaptál-e előtte bármilyen megkeresést az ügyben?

Beszélgettünk arról, hogy valamilyen szerepkörben esetleg csatlakoznék a stábhoz, hogy részt tudjak venni a projektben, de végül a programegyeztetés során kiderült, hogy a klubkötelezettségek miatt annyira keveset tudnék érdemben a válogatott mellett lenni – egy-két napokról van szó –, hogy az nem lenne megfelelő a program számára. A fő probléma itt az, hogy a DEL2 kizárólag a novemberi Deutschland Cup idejére áll meg, se előtte, se utána – a decemberi és a februári nemzetközi szünetben sem. Márpedig nekünk, ha minden jól megy, még áprilisban is elég sokáig dolgunk lesz a Ravensburggal, így a divízió 1/A-s vb is kiesik. Így végül abban maradtunk, hogy idén nem jövök a válogatotthoz, a távolabbi jövőről pedig majd beszélünk még a későbbiekben.