A játékvezetők rengeteg dolgot elnéznek
Ősszel Svédországban kezdte meg a szezont a legutóbbi női divízió 1/B-s vb legjobb kapusa és hátvédje, azaz a Németh ikrek. Anikó után ikertestvérét, Bernadettet kérdeztük az új kihívásokról.
“Az elején nagyon fura volt, egyedül voltam Sundsvallban, nem ismertem senkit, de napról napra jobb lett ? kezdte Németh Bernadett. ? A csapattársaim nagyon aranyosak és segítőkészek, az edzők és stábtagok is mindent megtesznek annak érdekében, hogy jól érezzük magunkat, mint légiós. Pozitív dolog volt számomra, hogy mennyire másképp állnak hozzá Svédországban a női hokihoz, mint itthon. Nagyjából mindenünk megvan, ami csak kell. A csapattal már sikerült összeszoknunk, de mivel most 12 új légiós jött, van még min csiszolni, úgy gondolom, jó úton haladunk.
Véleményem szerint sokkal gyorsabb a játék az SDHL-ben, mint az EWHL-ben és sokkal keményebb is. A játékvezetők rengetek dolgot elnéznek, nagyon sok az ütközés és egy-két csapat elég durva hokit játszik, de ez számomra nem hátrány, hiszen a Pesterzsébeti Farkasoknál éveken át fiúk között jégkorongoztunk. Nagyon remélem, a bajnokságban sikerül jó eredményt elérnünk, ha mindenki a maximumot nyújtja, akkor nem lehet gond. Szerencsére nem kell a játék mellett dolgoznom, mindent fizetnek, lakást, étkezést, légiósként pedig lakásonként kapunk autót is, úgyhogy mindenünk megvan. Hárman lakunk egy nagyon szép apartmanban, mindenkinek van egy szobája, ez az apartman a csapaté és előttünk egy felnőtt játékos lakott ott a feleségével.
Egy francia lánnyal, Léa Parment-nel játszom egy bekkpárban a szezon eleje óta, nagyon jól kijövünk egymással jégen és jégen kívül is, pár hétig együtt is laktunk. Szombaton ellenfélként találkozom vele a budapesti Négy Nemzet Tornán, remélem, legyőzzük őket!”
További cikkek
- Minket csak az érdekelt, hogy a srácoknak biztonságot tudjunk nyújtani
- Ilyen volt a keddi Magyarország–Kanada
- Idénre szerintem pont a jégen kívül, mentális téren erősödtem a legtöbbet
- Magyarország–Kanada 0-4
- Voltak pillanatok, hogy azon kaptam magam, már én is átmentem szurkolóba
- Csapattársként alapvető kötelességem, hogy kiálljak a többiekért
- A bolzanói hullámvölgy öt videón
- Ez most nagyon közel van a krakkói csodaérzéshez
- Sosem adtuk fel, végig kiálltunk egymásért, és akkor tettük oda magunkat, amikor a legjobban kellett