Sokkoló volt, soha többé nem akarok hasonlót átélni

Halász Béni parádés első szezont teljesített az NCAA-ben szereplő Northern Michigan Universitynél: az ifjúsági kora óta légióskodó 21 éves hálóőr bekerült az év újonccsapatába, konferenciadöntőbe vezette klubját és bemutatkozhatott a magyar felnőttválogatottban. Interjúnkban alaposan kiveséztük észak-amerikai szezonja mellett személyes fejlődését és a válogatott kérdést, és persze szóba került blogunkhoz fűződő viszonya is.

Legutóbb 2021 januárjában beszélgettünk, amikor első évedet töltötted az NAHL-s New Mexico Ice Wolvesnál. Egy évvel később meghívtak az NAHL Top Prospects-eseményre, ahol a négy divízió válogatottjai játszottak egymással két-két mérkőzést. Itt csapott le rád a Northern Michigan University játékosmegfigyelője?

Az új-mexikói csapat nagyon messze van az egyetemektől, a játékosmegfigyelők maximum Dallasig szoktak lerepülni – Albuquerque-ig már nem jönnek el –, nyugati/keleti parton vagy Michigan környékén sokkal könnyebb dolga van a játékosoknak. A Top Prospecten élőben láthattak játszani, tudtak velem beszélni. A torna előtt már megkeresett egy másik egyetem, illetve mielőtt a NMU-ra commiteltem volna, még jöttek más lehetőségek is. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de sok lehetőség közül választhattam, és szerintem a torna nélkül is aláírtam volna, igaz, lehet, nem ide. Ezen az eseményen élőben meg tudtam mutatni az emberi oldalamat a scoutoknak, eldönthették, hogy szimpatikus vagyok-e számukra. Életem eddigi legnagyobb elismerése, amikor a jelenlegi vezetőedzőm, Grant Potulny és a stábja engem szemelt ki a Northern Michigan University csapatába. Abban az évben ő volt az USA U20 egyik edzője a világbajnokságon, rajtam kívül több száz kapust választhatott volna a csapatába Amerikából, Kanadából és Európából is, de mégis engem érzett felkészültnek erre a feladatra.

2022 februárjában commitáltál a Northern Michiganre, milyen elvárások fogalmazódtak meg benned a szezon előtt?

Egy új kaland várt rám, ahol meg kellett állnom a helyem. Nem tudtam, hogy mennyi lehetőséget kapok: csak edzek vagy lesz meccsem is, vajon hány perc jut nekem. Azt tudni kell, hogy nagyon kevés újonckapus tud első számú szerepkört kiharcolni magának a ligában, sokszor 1-2 éven át alig kapnak lehetőséget a fiatal kapusok. Ezért nem is olyan egyetemet választottam, ahol egy, vagy akár két NHL-draftos kapus is lett volna előttem, mert ott aligha védtem volna néhány meccsnél többet. A szezon előtt három tervet állítottam magam elé: védjek legalább 10 meccset az első szezonomban, legyek az alapszakasz végére az 1-es kapus a csapatomban, akivel a rájátszást kezdi a csapat, a statisztikám pedig 90% feletti legyen. Ennek megfelelően amikor lehetőségem nyílt, mindent beleadtam, hogy megmutassam itt a helyem. Az első 4-5 meccs így ment le, majd odajött az edzőnk, és biztosított arról, hogy előre fog szólni, ha úgy dönt, nem én fogok védeni. Mivel később egyszer sem jelzett, onnantól végigvédtem a szezont, zsinórban 35 mérkőzésen álltam a kapuban. Ráadásul mindhárom tervem valóra vált, úgyhogy a bemutatkozó szezonom minden előzetes képzeletemet felülmúlta.

Mikor érezted először azt, hogy a szezon több lehet annál, mint azt az elején remélted?

A második meccsem pont a jól ismert Notre Dame otthonában volt, ahol nem számítottunk esélyesnek. A mérkőzés előtt az edzőnk szólt: bármi is lesz a mérkőzésen, visszarak majd, mert jól teljesítek. Kikaptunk 3-1-re, majd másnap a váltótársam kezdett. Egy harmad után 2-0-s vesztes állásnál lehívta a pályáról, pedig nem védett rosszul, és beküldött engem a helyére. Ott éreztem meg először a bizalmát, és elhittem hogy meg tudom csinálni. Először fogalmazódott meg bennem a gondolat: akár első számú kapus is lehetek.

Első számú kapus is lettél, 35 mérkőzést kaptál a szezonban. A CCHA konferencia újonckapusai közül a legjobb kapottgól-átlagot (2.32) és védési hatékonyságot (91,9%) hoztad össze, míg 3 shutouttal a legtöbb hibátlan mérkőzést is te teljesítetted. Beválasztottak a CCHA év újonccsapatába, voltál hónap újonca, valamint hét kapusa is. A rájátszás negyeddöntőjében két mérkőzés alatt búcsúztattátok a Bemidji State-et, majd az elődöntőben lenulláztátok a magasabban rangsorolt Michigan Techet.

Idén kétszer cseréltek le, az egyik pont a Bemidji ellen volt az alapszakaszban: először shutoutoltam ellenük, majd nem védtem jól, a harmadikon lecseréltek, a negyediken visszaraktak. Ezek után úgy mentem bele az első rájátszás-hétvégébe, hogy itt nem fér bele a tőlem megszokottnál gyengébb teljesítmény. Az első mérkőzésen 3-3-as állásnál a harmadik harmadban sikerült három nagy bravúrt is bemutatnom, amivel megfogtuk őket, és pár másodperccel később gólt is lőttünk a túloldalon. Ott elindultunk felfelé, tíz perc alatt lőttünk nekik négyet, majd a második mérkőzést is behúztuk. Ez is mutatja, hogy itt minden mérkőzésen minden momentumnak óriási jelentősége van. Az elődöntőben a Michigan Tech következett, ami itt olyan derbi, mint otthon a Fradi-Újpest, sokak szerint egy top 3-as egyetemi rangadó. A szezonban négyből háromszor megvertek minket, a rájátszások 40 éves történelmében talán ha kétszer tudott az NMU náluk nyerni. Ők top10-esek voltak akkor, és tudtuk, hogy biztosak abban, hogy ezúttal is legyőznek minket. Mi viszont úgy készültünk, hogy azon a hétvégén még nem lehet vége a szezonnak. Nagyon jó meccstervvel mentünk bele a hétvégébe, nem adtunk nekik egy centit sem. Volt 5 kiállításunk, de tökéletesen működött a hátrányos védekezésünk, 44 védéssel sikerült kapott gól nélkül lehoznom a mérkőzést, és 4-0-val túlléptünk rajtuk, 4-5 ezer szurkolójuk legnagyobb bánatára.

A Mason Cupért vívott CCHA döntőben a Minnesota State következett, az 58. percben még 2-0-ra vezettetek, ám az ellenfél kapuslehozatal mellett kétszer is betalált neked, majd a hosszabbításban meg is nyerték a mérkőzést. Hogy élted meg a fordulatot?

Ez egy igazi sokk volt, nem voltam még részese ilyennek, és soha többet nem is akarok hasonlót átélni. Ötvennyolc percig vezettünk, és bár végig támadott az ellenfél, látszott, hogy szenvednek. Elvesztették a hitüket, mert fantasztikusan öltük a játékukat. A hajrában ráadásul kivédekeztünk két könnyen megadott kiállítást, köztük egy másfél perces kettős hátrányt. Majd lehozták a kapusukat is, és sajnos hat az ötben már nem maradt levegőnk, kaptunk két peches gólt, mindkettő korcsolyáról pattant rossz helyre. Nem szeretem ezt a szót, mert a szerencséért meg kell dolgozni, de enyhén szólva sem érdemelték meg a csoportgyőzelmet azon a meccsen. Lesokkolt minket az egyenlítés, a hosszabbításban nem tudtunk felocsúdni, lerohantak minket és gyorsan eldöntötték a finálét.

A NCAA országos döntőjébe a hat konferenciaelső mellé 10 csapatot választ az NCAA bizottsága, így a Minnesota State mellett az általatok az elődöntőben kiütött Michigan Tech is ott lehetett. Fairnek tartod ezt a rendszert?

Nem éreztem azt, hogy megérdemelték volna, szerintem mi jobb csapat voltunk a rájátszásban (szerk: 0-4, ill. 0-8), és jobban is teljesítettünk volna. Hozzá kell tennem, hogy a csoport két nagycsapata ellen kiválóan helytálltunk, a mi egyetemünknek itt már nem sok babér szokott teremni, több mint 30 éve nem nyertük meg ezt a döntőt. Majd jövőre megcsináljuk! Az NCAA rendszere ugyanakkor szuper szerintem, a konferencia-playoffba minden csapat bejut, és onnan egy jó szériával el lehet jutni az országos döntőbe. A legnagyobb csapatoknak is próbálkozniuk kell, senki sem mehet biztosra, igaz, az említett meghívásos eséllyel azért még oda lehet érni azoknak, akik a szezonban a legjobbak voltak az úgynevezett Power Ranking alapján. Egy gyenge csapatból is meg lehet magadat mutatni a rájátszásban, több jó meccsel akár NHL-ig is el lehet jutni. Rendhagyó és egyéni ez a rendszer itt az NCAA-ben, de ez nem profi liga még, itt mindenki még magasabb szintre akar törni.

Miben különbözik egy másod/harmadév az újonctól?

Már a mostani megbeszélések alapján érzem, hogy nagyobbak az elvárások felém, nagyobb lesz rajtam a nyomás. Az első évemben sikerült bizonyítani, ezt most meg kell fejelnem, ezt várják tőlem az edzők. Teszek érte, hogy még jobban készen álljak, mert bár értem el jó statokat, nem érzem azt, hogy kihoztam volna magamból a maximumot. Az idei hibákat ki tudom zárni a játékomból, jövőre még jobb teljesítménnyel jövök elő.

Miben fejlődtél idén a legtöbbet?

Alapvető különbség volt idén, hogy nem a kortársaim ellen játszottam, szép számmal voltak a csapatokban 25-26 éves játékosok is. A mi csoportunkban amúgy is idősebbek a játékosok, mindenki felnőtt, többen házasok is már, talán összesen egy, max két juniorkorú rohangált a nyolc csapatban idén. Egyértelműen a játékolvasásban fejlődtem a legtöbbet. Gyorsabb lettem, javult a reakcióidőm, a szemem, a mentális állapotom, az egyes szituációk felismerése. Ez a szint megkövetelte a fejlődésemet szezon közben is.

Jövőre két új kapustársat kapsz magad mellé, ráadásul az amerikai Carsen Stokes szintén a New Mexico Ice Wolvestól érkezik hozzátok. Mire számítasz tőlük?

Csak egyet, mert a lett utánpótlás-válogatott Lipskist még nem húzzuk be jövőre, csak utána. Stokesről megkérdeztek, hiszen korábban játszottunk együtt: nem a jégkorongjáról érdeklődtek, sokkal inkább arról, hogy milyen csapattárs, milyen vele lakni, mi az elképzelése, a családja, milyen viszonyban vagyunk, kezdőkapusként miként érintene engem, ha őt idehoznák.

A szezon közben bemutatkoztál a felnőtt válogatottban, Kapfenbergben egy meccset védtél Ausztria ellen. Mit adott neked az a hét? Számítottál, rá hogy áprilisban is megmutathatod magad az edzői stábnak?

Az osztrák U25-ös válogatott ellen debütáltam egy hasonlóan fiatal magyar válogatottban. Úgy érzem, meg tudtam mutatni a stábnak, hogy különleges körülmények között és nyomás alatt is megállom a helyemet. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy abban a ligában játszom, ahonnan a világon a legtöbb játékos megy közvetlenül az NHL-be. Itt véd a legutóbbi olimpia kanadai és amerikai kapusa is, a 2001-es Devon Levi, valamint a 2002-es Drew Commesso. A szezon végén több tucatnyi játékost igazoltak le az NHL-be, és nem is hoznak rossz statisztikákat. Jólesik látni, hogy a szlovák felnőttválogatott vb-táborában ott van egy nálam valamivel gyengébb mutatójú kapus, a 2002-es Simon Latkoczy. Úgy éreztem, a 35 mérkőzésem mutatói, valamint a playoff elég kreditet adott ahhoz, hogy megnézzenek engem áprilisban is. De nagyon sok jó kapusunk van, és a stábnak nem áll annyi lehetőség a rendelkezésére, hogy mindenkit megnézzenek, így nyilván azokat választották ki, akiket a legjobban ismernek, és akiket a leginkább felkészültnek tartanak a feladatra. Természetesen én ezt feldolgoztam és elfogadtam, sok sikert kívánok a többieknek. Nagyon szurkolok nekik, jövőre szeretnék ismét az A csoport vb-részvételért harcolni. Hajrá, Magyarország!

Egy személyes kérdés zárásnak: származott-e valaha bármi előnyöd/hátrányod amiatt, hogy édesapád révén van kötődésed a Jégkorongbloghoz?

Érzem mindig a tekinteteken, de soha senki nem kérdezte még meg. A magyar jégkorongban maximum hátrányt érzékeltem: a csapattársaim sokszor szívták a vérem F.Kapus miatt. Ilyenkor volt, hogy arra gondoltam, milyen lehet az akkori kapustársamnak, Spiller Petinek, akinek sokkal ismertebb az édesapja, mint az enyém. De a viccet félretéve, örülök annak, hogy apa ilyen jó hobbit talált magának, és anno megalapították a Jégkorongblogot. Bár nyilvánvalóan sok barátja és ismerőse van a magyar jégkorongban, nem szeret rólam beszélni, a magyar jégkorong szereplőivel sem, kerüli ezt a témát. Ugyanakkor nagyon jól ismeri a nemzetközi jégkorong viszonyrendszereit is, ennek is köszönhetem, hogy most itt tartok. Nagyon jó ötletei és meglátásai vannak. A MAC kispadjáról alig több mint öt év alatt elértem sok mindent. Első magyar kapusként bemutatkozhattam egy amerikai top juniorligában, majd pedig szintén itthonról elsőként az NCAA-ben kaptam ösztöndíjat. Az a vicces, hogy ezt az utat, amit bejártam, egy néhány perces autóút során döntöttük el kettesben beszélgetve, amikor épp a klubomban és a válogatottban is olyan élmények értek, amelyek után nem láttam értelmét annak, hogy idehaza folytassam a pályafutásomat. Nem volt ez ennyire egyszerű, mint elmondani egy percben, mert már a NAHL-ba bekerülni is brutálisan nehéz volt Magyarországról indulva. Amikor valami előtted még senkinek sem sikerült, akkor egy-két pofon után hajlamos vagy úgy érezni, hogy neked sem fog. Ezeket a rossz gondolatokat is segített félretenni apám, aki minden kudarc után azt mondta, neked sikerülni fog!