Nagy az edző elvárása, nehéz megfelelni neki

Kóger Dániel szerdán csapatkapitányként vezette jégre a válogatottat Miskolcon. A Brassóval jó szezont záró rutinos támadó is tudja, hogy a stáb ebből a felhozatalból elsősorban a néhány, még kérdőjeles helyre keresi a választ, s A csoportos esély révén mindenki keményen oda is teszi magát.

Beszélgettünk róla a szezon előtt, miért döntöttél úgy, hogy Brassóba igazolsz. Végül az alapszakaszban és a rájátszásban is gyakorlatilag pont per meccs átlaggal zártál egy erős csapatban – mondhatjuk, hogy amiért odamentél, azt végül is sikerült elérned?

Szerintem abszolút. Egy nagyon szerencsétlen bordatöréssel kezdődött a szezonom, meg egy eltiltással, de ezeket leszámítva azt gondolom, hogy mind a csapat, mind személyesen én is ki tudtuk magunkból hozni a maximumot, amikor igazán fontos volt. Ettől függetlenül csalódottak voltunk, hogy nem sikerült a döntőbe jutnunk. Igaz, hogy egy nagyon jó csapattól kaptunk ki a hetedik meccs hosszabbításában – amelyik aztán láthattuk, hogy meg is nyerte a bajnokságot -, de ettől még nyilván volt bennünk rossz érzés. Viszont ilyen a sport, most ezt igyekszem elfelejteni, és száz százalékban a válogatottra fókuszálni

Nem is csináltál belőle titkot, hogy az egyik fő célod ismét kivívni a válogatott kerettagságot, főleg, hogy A csoportos évben vagyunk. Most, itt a felkészülés első meccsén éppen csapatkapitányként vezethetted a jégre a csapatot.

Nagy megtiszteltetés ez, akkor is, ha most alapvetően egy fiatal csapattal vagyunk itt. Egyértelmű, hogy én itt most a tapasztaltabbak közé tartozom, talán a legtöbb válogatott meccsel a tarsolyomban, ezért is gondolhattak rám a C betűvel. De összességében azt gondolom, ez jelen pillanatban teljesen mindegy, mert most mindenki arra fókuszál, amit edzésen gyakorlunk – elég nagy az edző elvárása, úgyhogy nehéz megfelelni neki. Jó napokon vagyunk túl a táborban, de ez a felkészülésnek még nagyon az eleje, nagyon sokan fognak még csatlakozni a jövő héten. Viszont úgy látom, ez a fiatal brigád is nagyon jó munkát végez, és tényleg mindenki odateszi magát. Mindenki szeretne bizonyítani az edzőnek: vannak olyan játékosok, akiknek, ha még nem is biztos, hogy idén, de a jövőben akár fontos szerepe lehet a válogatottban, úgyhogy azt gondolom, mindenki odateszi magát, és tényleg jó látni, hogy keményen beleállnak a munkába. Ez nyilván nem véletlen, hiszen mégiscsak egy A-csoportos világbajnokságra készül a válogatott.

Felteszem, a stáb sem titkolta, hogy itt most elsősorban azt az egy-két hiányzó puzzledarabot keresik, akik a biztos kerettagok mellett ott lehetnek még Tamperében.

Egyértelmű, hogy itt most arra a néhány hiányzó helyre keresi a stáb azokat, akiket ők képesnek tartanak arra, hogy betöltsék. Egyrészről a megfelelő személyeket keresik, másrészről pedig mindenkinek maximálisan tudnia kell a taktikát, akármennyire is bő keretről van szó, hiszen soha nem lehet tudni, hogy egy sérülés, egy betegség, akármi miatt mikor kell valakinek beugrania a kieső játékos helyére. Illetve nyilván hosszú távon is bizonyítani akar mindenki az edzőnek. Ő már most is ugyanazt a taktikát várja el tőlünk, amit aztán jövő héttől, és majd a világbajnokságon is el fog várni a csapattól, úgyhogy ezt próbáljuk minél inkább pontosítani.

A szerdai, ukránok elleni meccsen ebből mennyit lehetett viszontlátni?

Nehéz ezt még egy meccs alapján megmondani, most valamilyen szinten mindenki a saját sorára és játékára fókuszál. Biztos vagyok benne, hogy voltak hibáink, hiszen nehéz azért száz százalékban mindent megvalósítani az első meccsen. De nyilván erre törekszünk: meg fogjuk nézni ezt a meccset, ki fogjuk elemezni a hibákat, és aztán csütörtökön megpróbálunk egy szinttel jobb játékot mutatni.

fotók: Nagy Gábor Sándor