A tinisztárok indítják be a kanadai csapatokat?

Auston Matthews debütálása egyelőre mindent elhomályosít, de a még rosszabb helyzetben lévő Edmontonban is nekiálltak újrapozícionálni a csapat brandjét. Lehet, hogy trendforduló zajlik a szemünk előtt.

Craig Custance, az ESPN szakírója 10 NHL-es játékosmenedzsert kérdezett meg 2015 februárjában, hogy a játékosok számára melyik az a három város, amelybe a legkevésbé kívánnak igazolni, gyakran szerződésben is rögzítve ezt. Akkor az derült ki, hogy a legkevésbé kívánatos desztinációk között magasan vezet Edmonton. Ez fontos kérdés, hiszen egy csapat sikerét alapvetően meghatározza a kép, amit sikerül magáról kialakítania a játékosok szemében. Az ilyen helyekre jó játékos csak elvétve téved, ha mégis, sokkal többet kér, és máris beindul egy olyan lefelé vezető spirál, amely gyengíti a siker esélyeit. Nem csoda, hogy a kanadai csapatok egyre kisebb sansszal szállnak harcba a Stanley Kupáért, miközben mindenki azt találgatja, hogy a kanadai dollár, a rossz menedzsment vagy milyen egyéb oka lehet annak, hogy a ligának a legtöbb játékost adó ország csapatai csak szenvednek az NHL-ben. Ebből az ördögi körből kitörni nem könnyű feladat, a torontói újjáépítés állomásairól már többször beszámoltunk, de idén Edmontonban is határozott lépéseket tettek.

Az egész még tavaly kezdődött, amikor a rengeteg eltékozolt 1/1-es után Connor McDavid végre meghozta az áttörést, lett a csapatnak olyan korszakos tehetsége, aki köré egy egész franchise-t lehet építeni. A tavalyi szezont 18 évesen kezdő játékos 45 meccsen 48 pontot szerzett, komoly polémiát indítva el, hogy az év újonca cím kinek jár: a sérülés miatt csak fél szezont játszó, de ott maradandót alkotó ifjúnak, vagy annak az Artyemij Panarinnak, aki 80 meccsen 77 pontig jutott ugyan, de hat évvel idősebb nála, és csak azért volt újonc, mert soha nem draftolták, és előtte a KHL-ben játszott. McDavid megszerzése volt tehát a legkomolyabb lépés a brand újjáépítésében. Szintén fontos tényező, hogy a csapat idén új otthont kapott, a Rogers Place a 2,5 milliárd dollárból épült ICE District névre hallgató létesítményközpont ékköve, ahol kaszinók, hotelek, bárok és éttermek is találhatók. A Calgary elleni szezonnyitó örökrangadón itt avatták fel az Oilers és az egyetemes jégkorongtörténet legnagyobb alakjának, Wayne Gretzkynek a szobrát.

Mert egy sikeres franchise felépítéséhez elengedhetetlen követelmény a hagyományok ápolása, a legendák tisztelete is. Így hiába igazolt el Gretzky már viszonylag fiatalon, 27 évesen a Kingshez, Edmontonban örökké hálásak lesznek a csapattal négy Stanley Kupát nyerő játékosnak. A klubnál nem csupán a hírnevéből, de szakértelméből is profitálni akarnak, az NHL 100. évfordulójának alkalmából a liga által a hoki nagykövetének választott Gretzky hivatalosan is a klubvezetés tagja lett, az Oilers Entertainment Group alelnökeként.

Ezeknek a lépéseknek máris kézzelfogható eredményei vannak. Nyáron például Milan Lucic olyan vonzóbb hokivárosok hasonlóan lukratív ajánlatait utasította vissza, mint Montreal vagy Los Angeles, hogy egy sorban játszhasson McDaviddel. Ilyesmire korábban nemigen volt példa, az utolsó hasonló kaliberű játékos, Dustin Penner volt, aki 2007-ben, friss Stanley Kupa-győztesként igazolt négy évre 21 millió dollárért a liga legészakibb városába. Oda, ahol szeptemberben már havazik, télen pedig annyira hideg van, hogy nem nagyon lehet kimenni a szabad levegőre. 2005-ben Chris Pronger is tett ott egy próbát, de egy év után elmenekült a kaliforniai Anaheimbe, ahol aztán rögtön Stanley Kupát is nyert.

Lucic a TSN-nek elmondta, eligazolása előtt tájékozódott volt csapattársai körében: ?Beszéltem egykori társakkal és más játékosokkal a ligában, akik mind egyetértettek abban, hogy Connor kivételes képességű játékos. Mind azt mondták, ha egy ilyen játékossal van szerencséd együtt játszani, az megcsinálhatja az egész karrieredet. Lucic a továbbiakban sem fukarkodott a dicsérettel, szerinte McDavid azt jelentheti Edmontonnak, amit Sidney Crosby a Pittsburghnek: ?Az Iglu (polgári nevén Civic Arena, az 1961-ben emelt, akkor ultramodern épület 2010-ig volt a Pens otthona) állandóan kongott az ürességtől. Arról beszéltek, hogy a csapatnak el kell költöznie, a klub tönkrement. Aztán szereztek egy játékost, egy korszakos zsenit, és Pittsburgh egyik pillanatról a másikra a hokisok egyik álma lett. Építettek egy új arénát, éppen úgy, mint itt. A srácok elkezdtek akarni ott játszani, valahogy minden a helyére került, és ma már többszörös bajnokcsapat. Remélhetően Edmontonban is hasonló dolgok történnek. Egész szívemmel őszintén hiszem, hogy a csapat és a város dolgai elkezdtek jó irányba változni.?

Meglátjuk, mit tartogat a jövő a kanadai csapatok számára, mindenesetre évekre visszamenően most a legkedvezőbbek a kilátásaik legalább középtávon. Azt láttuk, hogy Matthews gyakorlatilag egy meccsel máris átírta az amerikai médiafogyasztási szokásokat, ahhoz azonban, hogy ezekből az apró lépésekből valódi ugrás legyen, hosszú évek stabilan magas szinten tartott teljesítménye kell. A lehetőség mindenhez adott, garancia semmire sincs. Erről is szól a világ legerősebb bajnoksága.