27/30 Toronto Maple Leafs

A Toronto újjáépítési projektje kétségkívül az NHL valaha volt egyik legnagyszabásúbb művelete. Idén is elindítottuk 30 napos sorozatunkat, amelyben az NHL egy-egy csapatát tesszük alapos vizsgálat tárgyává. Bemutatjuk a változásokat és hogy mire számíthatunk a 2015/16-os szezonban.

Az évtizedek óta szenvedő klubhoz tavaly nyáron érkezett Brendan Shanahan klubelnöknek. Első teljes holt szezonját rögtön két hatalmas igazolással tette emlékezetessé. Május 20-án elhozta Detroitból Mike Babcock vezetőedzőt, majd újabb két hónap múlva Lou Lamoriello általános igazgatót. Az 52 éves Babcock az utóbbi tíz évet a Red Wingsnél töltötte, ahol 2008-ban bajnok, 2009-ben döntős lett, majd az egyre vékonyodó és idősödő kerettel is mindvégig kiharcolta a rájátszásba kerülést.

A Maple Leafs ugyanennyi idő alatt mindössze egyetlen alkalommal, 2013-ban került a playoffba, de akkor sem élte túl az első kört. Az igazolás célja tehát viszonylag egyértelmű: minél hamarabb rájátszásba vezetni a világ leggazdagabb hokiklubját. Ez elég sok pénzt megér Torontóban, Babcock 8 éves, összesen 50 milliós szerződése a legtöbb, amit hokiedző valaha kapott. A nyolcéves terminus mindenesetre azt üzeni, Torontóban nem kapkodnak, megvan a kellő türelem és bizalom, ami az újjáépítés alapvető feltétele.

Shanahan egy évig Babcock játékosa volt Detroitban, úgyhogy személyes kapcsolat is fűzi őket egymáshoz. A másik igazolással, Lou Lamoriellóval pedig ennél is szorosabb a kapcsolata, hiszen Lamoriello 1987-ben a Devils GM-jeként az első kör második helyén draftolta az akkor 18 éves csatárt, aki első évében 26, a másodikban 50, a harmadikban már 72 ponttal hálálta meg a bizalmat. Lou eligazolása még Babcockénál is nagyobbat durrant, mivel a 72 éves szakember 28 éve volt a New Jersey általános igazgatója. De miután a csapat harmadik egymást követő évben maradt le a rájátszásról, év közben érkezett Ray Shero, míg ő megtarthatta az elnöki posztot.

A pletykák szerint Shanahan azonnal megkereste Lamoriellót, amint véglegessé vált, hogy Shero érkezik a helyére. A veterán GM először húzódozott, ám végül beadta a derekát. Az új vezetőség hármasáról már mindent megírtunk itt, most csak annyit említenénk meg, hogy első nyilatkozatában Lamoriello is arról beszélt, hogy az újjáépítés időigényes folyamat, nem megy egyik napról a másikra, és hogy annak sikeréhez a klub minden egyes tagjának odaadó munkájára lesz szükség.

A két nagyágyú érkezése mellett is sok minden történt a csapat háza táján, gyakorlatilag a teljes szakvezetés kicserélődött, a kapusedzőtől a scoutokon át az orvosi személyzetig. Külön szakember foglalkozik a sporttudomány eredményeinek hasznosításával a játékosok teljesítményének optimalizálásának érdekében. Erre szükség is lesz, hiszen az elmúlt idényben a Maple Leafst nem kevesebb, mint 30 pont választotta el a rájátszást jelentő küszöbtől.

A játékoskeretet érintő legfontosabb mozgás július elsején jött el, amikor a Maple Leafs megvált Phil Kesseltől, Tim Erixontól és az alacsonyabb ligákban játszó Tyler Biggstől. Ők mindannyian, egy 2016-os második körös draftjog kíséretében, Pittsburghbe távoztak, cserébe érkezett a fiatal tehetség Kasperi Kapanen, a csatár Nick Spaling, a hátvéd Scott Harrington, valamint egy első és harmadik körös 2016-os pick. Kessel a Maple Leafs emblematikus figurája, ötszáznál is több meccset játszott, 217 gólt lőtt és 454 pontot szerzett ezek alatt, az utolsó szezonjában 25 gólt és 61 pontot termelt. Szintén Torontóban kötött ki Mark Arcobello, PA Parenteau, Shawn Matthias, Matt Hunwick, Daniel Winnik, valamint Taylor Beck és Martin Marincin.

Az átalakuló klubbal kapcsolatos legnagyobb kérdés, hogy ki fogja lőni a gólokat. Kessel nem váltotta be ugyan a hozzá fűzött reményeket, távozása mindazonáltal érzékenyen érinti a csapatot. Sokáig James van Riemsdyk tűnt a legesélyesebb jelöltnek a helyére, de végül elmaradt egy évvel korábbi teljesítményétől és mínusz 33-mal zárta a szezont. Lupul sokat volt sérült és végül csak 10 gólig jutott, Nazem Kadrit pedig bár sokan tartják óriási tehetségnek, neki még bizonyítania kell, hogy megállja a helyét az első két sorban. Az új szerzemények között nem találunk ilyen kalib erű csatárt. Szakértők szerint az a legvalószínűbb, hogy Babcock hasonló védekező stratégiát dolgoz ki a csapat számára, mint amit a Detroit is játszott utolsó éveiben. A Red Wingsnél sikeresen alakította át a taktikát az ellenfelekre egyre kevesebb veszélyt jelentő játékosállomány képességeinek megfelelően. Ezzel együtt sem világos, hogy ki fog majd gólt lőni a kék-fehéreknél.

Ugyanilyen fogós kérdés, hogy kellően erősen áll-e a csapat kapusposzton. Tavaly 33,5 lövést engedtek az ellenfeleknek meccsenként, ami a második legrosszabb mutató a ligában. A Maple Leafs túl sokszor hagyatkozott kapusaira, akik viszont csak kevésszer voltak képesek igazi bravúrteljesítményre. Bernier-t annak reményében hozták el két éve Los Angelesből, hogy képes lesz stabil kezdő kapussá válni, azonban ez sem vált be, roppant inkonzisztens védési statisztikákat produkált. Nyáron a döntőbíróságig jutottak a felek, aztán az ítélet meghozatala előtt a klub kétéves szerződést és fizetésemelést ajánlott a hálóőrnek, aki így feltehetően ugyanúgy tiszta lappal indulhat a szakvezetés előtt, mint minden csapattag. Ugyanez igaz a második számú kapusra, James Reimerre, aki tavaly teljesen elvesztette az edzői stáb bizalmát.

Az előbb elmondottakból is következően az első év értelemszerűen még nem arról fog szólni, hogy az új igazolások mennyire válnak be, hanem hogy a Shanahan, Lamoriello, Babcock alkotta trojka a munkafolyamatok milyen rendszerét és milyen szellemiséget teremt a klubnál. Shanahan többször hangot adott annak a véleményének, hogy nincs megelégedve az öltözői kultúrával, a játékosok vezetői képességével. Ebben várható a legnagyobb előrelépés és ennek alapján indulhat meg a céltudatos építkezés. Már ha valóban kitart a türelem és tényleg jól viselik majd nem csak ők, de a tulajdonosok, a média és legfőképpen a szurkolók is az esetleges kudarcokat.