Hári János: Napról napra javul minden
Hári János felépült. A csapatát a svéd élvonalba vezető magyar csatárnak az első A csoportos felkészülési meccsen tört el a csuklója.
Még áprilisban, első cseréinek egyikében tört el Hári János sajkacsontja, ami a vb-kaland végét jelentette számára.
A sérülés annyira kellemetlen helyen történt, hogy a mai napig sincs százszázalékos állapotban a játékos, de a nyári munka túlnyomó többségét el tudta végezni, nem lesz nagy hátrányban a Leksand többi játékosával szemben a szezonrajtra.
“Azt mondhatom, már jó a kezem, a legutóbbi kontroll alkalmával nem látszott elváltozás a röntgenen ? mondta az előző klubszezont 54 ponttal záró Hári János a Jégkorongblognak. ? Kedden mentünk jégre, de az elején azért óvatosan edzek. Napról napra javul minden. A száraz munkát 90 százalékban meg tudtam csinálni, semmit nem kellett kihagynom. Felsőtestre amúgy sem túl sokat dolgozunk a felkészülés során, úgyhogy nem volt problémám a kéztörésből. Természetesen a vállizmokat és a sérülékeny részeket elkezdtem felépíteni, hogy megelőzzem a sérüléseket, ezek lényeges dolgok. Az első néhány edzőmeccset még minden bizonnyal kihagyom, de azt követően teljes erőbedobással tudom segíteni a csapatot.”
Fotó: Mudra László
A Leksand feljutóként igyekszik minél jobb helyezést elérni az SHL-ben. Minden poszton erősített a vezetés, de ez persze nem garancia semmire. Hári János kezdésként egy stabil középmezőnybeli szerepléssel elégedett lenne.
Kiváló csatárunk gratulált a magyar juniorválogatott helytállásához, mint mondta, az amerikai U18-as csapat elleni eredmény kiváló. Hozzátette, ő három nap jeges edzés után megmozdulni sem tud, a lába meg sem szokja a korcsolyát, több hétig tart, mire egy játékos újra komfortosan mozog a régi-új hokicuccokban. Ezért is komoly teljesítmény jó meccset játszani egy ilyen fantasztikus csapat ellen.
További cikkek
- Minket csak az érdekelt, hogy a srácoknak biztonságot tudjunk nyújtani
- Ilyen volt a keddi Magyarország–Kanada
- Idénre szerintem pont a jégen kívül, mentális téren erősödtem a legtöbbet
- Magyarország–Kanada 0-4
- Voltak pillanatok, hogy azon kaptam magam, már én is átmentem szurkolóba
- Csapattársként alapvető kötelességem, hogy kiálljak a többiekért
- A bolzanói hullámvölgy öt videón
- Ez most nagyon közel van a krakkói csodaérzéshez
- Sosem adtuk fel, végig kiálltunk egymásért, és akkor tettük oda magunkat, amikor a legjobban kellett