10 év orosz jégkorong

2006. február 1-jén indult a khl.hu elődje. Az elmúlt egy évtized története, avagy hogyan lett KHL Pisti egy lelkes szakközépiskolásból.

Szeged vonzáskörzetében élő emberként kiskoromban megfertőztek jégkoronggal. Talán 1997-ben vittek ki az első jégkorongmeccsemre ? édesapám azt mondta, buliba megyek vele és a bátyjával, nem hazudott ?, viszont abban biztos vagyok, hogy az 1998-as olimpiát már aktívan néztem. Sokáig az OB I.-es Tisza Volán, annak visszalépése után pedig a Szegedi Fekete Legyek elégítették ki jégkorongos vágyaim.

Komoly változás történt 2005-ben, megszűntek a Fekete Legyek. Egy szép őszi napon átmentem a már fentebb is említett nagybátyámhoz, aki valami számomra egzotikus jégkorongot nézett a tévében. A cirill betűket akkor még nem ismertem, de kisilabizáltam, hogy a “?????? ??????” az a Dinamo Moszkva lehet. Megtetszett a parabolával elérhető orosz jégkorongliga, ezért édesapám születésnapjára egy digitális beltérit vettem, így már nálunk is elérhetővé vált a Szuperliga 2005 végén.

Székesfehérvár, 2003, Amatőr Liga-döntő

Akkoriban még csak a középiskolában tudtam internetezni, ahol nemhogy magyar, de még angol nyelvű oldalt sem találtam, ami az orosz bajnoksággal foglalkozna. Végre hozzánk is bekötötték az internetet 2006 januárjában, február 1-jén pedig beregisztráltam a hokkej.gportal.hu oldalt. Az első pár hónap úgy telt, hogy szótárból kerestem ki, melyik cirill betű melyik, így igencsak lassan, de legalább annyira lelkesen folyt a munka. Töredelmesen be kell vallanom, csúnyán is nézek vissza a 10 évvel ezelőtti önmagamra ezért, de az Avangard Omszkot tévedésből “Avantgardnak” írtam még akkoriban.

Felületet váltottam 2006 nyarán, az akkor PHL-nek (Professzionalnaja Hokkejnaja Liga) hívott orosz bajnokság nevének nyomán a phl.uw.hu következett, ahol jobban kiélhettem weblapszerkesztési vágyaimat, amit emelt informatikaórán sóztak rám az érettségire készülve. Arról a szezonról nem maradt sok emlékem, csak annyi, hogy a Metallurg Magnyitogorszk nyerte a döntőt.

A 2007/08-as idény volt az utolsó tisztán orosz bajnokság, ami már a szuperliga.extra.hu oldalon futott, utólag már bevallhatom, nem kis mértékben a Dab.Extra.hu-nak köszönhetően. Az utolsó Szuperliga-szezon a Szalavat Julajev sikerét hozta, valamint a jegkorong.blog.hu megjelenését, ahová regisztráltam kommentelőként. Egy e-mailt kaptam 2008 tavaszán D. Gromovtól, van-e kedvem kipróbálni magam a felületükön, a világbajnokság előtti Euro Hockey Tourt rám bíznák. Kérésének szívesen tettem eleget, 2008. április 17-én megjelent a Ki állíthatja meg az oroszokat? című bejegyzés, amit még 768 másik követett az ős-blogon. A kérdést is megválaszolom, senki, mert megnyerték azt a tornát, az egész EHT-t, sőt végül a vb-t is.

Dupla élvezet

Visszatérve Gromov levelére, kérte, válasszak egy bajnokságot magamnak, de ne az újonnan induló KHL-t, azzal ő szeretne foglalkozni. Végül az egyéb elfoglaltságai miatt enyém lett az új liga, aminek a saját felületemen is dukált a változás, 2008. július 1-jén megszületett a khl.hu portál. A KHL első szezonja nem érdemel sok említést, 2009 decembere viszont igen, amikor életem második önálló Pestre vonatozása zajlott a szakadó hóban ? az első is a jégkorong miatt történt, Játékos Zoltán hozott nekem KHL All Star-mezt Moszkvából ?, mert F. Kapussal személyesen is megismerkedtünk és meccskörútra mentünk. Előbb megnéztük a fia utánpótlásmeccsét Pesterzsébeten, utána egy U16-os válogatott meccset láttunk a Jégpalotában, végül pedig Fehérváron egy Olimpija elleni EBEL-meccsel koronáztuk meg a napot. A ljubljanai divízió 1-es vb feljutásról döntő meccsére elvitt 2010 áprilisában, ami sajnos szlovén sikerrel zárult, viszont személyesen találkozhattam azokkal a válogatott játékosokkal, akiket korábban csak tévében láthattam. Na meg Jegibbel, aki autogramot kért tőlünk ? nyilván tréfából, ezért nem adtunk ?, helyette közös képet kapott.

Nagy megtiszteltetés ért 2010 decemberében, az Eurosport 2 Spengler Kupa-közvetítésére szakkommentátori meghívást kaptam. Varga Ákos hívásától és kérdésétől olyannyira lányos zavaromba kerültem, hogy elfelejtettem bemenni az egyetemre vizsgázni. Mondjuk az már a veszett fejsze nyele volt egyébként is, a 2010-es téli olimpia alatt inkább a meccseket néztem, minthogy számomra érthetetlen hepéket és hupákat rajzoljak egy vaktérképre.

Komoly változásokat hozott a 2011-es év. Áprilisban a budapesti vb-n ott lehettem a Magyarország?Olaszország vb-meccsen, ami a feljutásról döntött és megint rossz ómen volt a jelenlétem. Magánéleti szempontból a Földrajz BSc-m elúszni látszott, ezért szakot és kart váltottam a nyáron, a kis- és középvállalkozási menedzserkedést komolyabban akartam venni, ezért néhány hónapra háttérbe szorult a jégkorong és a blogra sem írtam. A KHL-hez való kedvemet visszahozta a poprádi KHL-csapat, ezért akkreditációt kértem, ám szeptember 7-én megtörtént a Lokomotiv légikatasztrófája. Az első szlovákiai meccsre Csató-Kovács Imre jóvoltából jutottam el ? ezúton is köszönöm neki még egyszer ?, a csarnok gyászba borulva fogadott bennünket. Október végén megint eljutottam Poprádra, ekkor egy másik jégkorongszurkoló, Kocsis Zoltán vitt el. Ugyanezen év november 20-án pedig az egyetemről hazaérve egy e-mail fogadott, amiben az állt, a Sport Tv megvette a KHL közvetítési jogait, lenne-e kedvem szakkommentátorként szerepet vállalni.

Poprád a Lokomotiv-tragédia után, 2011 szeptember

Apropó televíziók. Nem véletlenül jutottam eszébe egyik sportcsatornának sem, ugyanis az Eurosportot és a Sport Tv-t is bombáztam KHL-es információkkal, előbbit a Spengler Kupák és a 2010-es olimpia, utóbbit a világbajnokságok alatt. Úgy ültem a kamera előtt a Lev Poprad?SZKA meccsen 2011. november 27-én, mint őz a reflektorfényben. Azóta nagyjából 90 alkalommal foglaltam el a szakkommentátori széket, a legbüszkébb a Máté Pállal közös közvetítésemre vagyok, aki a “KHL magyarországi pápájaként” konferált fel. Valamikor az évek alatt pedig Engyel István jóvoltából KHL Pisti lettem.

Egyetlen változás történt 2012-ben, az viszont jelentős. Mégpedig a jegkorong.blog.hu JKB.hu-vá válása. Hogy zenekari hasonlattal éljek, a régi blogon nagyjából session muzsikus voltam, az új felületen viszont megkaptam a billentyűs hangszereket, sokkal nagyobb feladat jutott, a KHL és a nemzetközi tornák mellé jött a MOL Liga- és néha az EBEL-meccsek írása, valamint az adatbázisok (MOL Liga, EBEL, KHL, vb-k) kezelése. F. Kapus felkérését örömmel vállaltam, hajtós nyár volt mögöttem, ugyanis 2008-ig visszamenőleg fel kellett töltenem a MOL Liga-jegyzőkönyveket és észlelni az új felület minden gyerekbetegségét.

A khl.hu utolsó önálló felülete

Ellenben a 2013-as év sok izgalmat hozott. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy szerelmese lettem a női jégkorongnak, a vierumaki A csoportban maradást egy Sport Tv-s közvetítés alatt, valamint a vonaton izgultam végig (a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy ez 2012. december 30-án történt). Január közepén, amikor a magyar jégkorongos közeget felbolygatta Ladányi Balázs fehérvári szerződésbontása, D. Gromovval és F. Kapussal közösen Prága felé vettük az irányt, hogy megnézzük a Lev Praha?Slovan Bratislava KHL-meccset. Egy életre szóló élmény volt a 18 ezer férőhelyes O2 Arena, hát még maga a város a finom söreivel és ételeivel!

A budapesti divízió 1/A-s vb pedig életem első teljes értékű akkreditációját hozta, ahol a kazahverés napja nagyon sűrű volt, ugyanis a déli meccsből megnéztem egy keveset, aztán kivonatoztam KHL-döntőt közvetíteni, ahol a Dinamo Moszkva behúzta a második Gagarin Kupa-győzelmét, majd pedig visszataxiztam az Arénába, hogy láthassam a fentebb említett bravúrt. Két nappal később bár kikaptunk az olaszoktól, a divízió 2/A-s vb-n aranyérmes női válogatott ünneplése fényessé tette a napomat. Ekkor kezdődött az a szokásom, hogy autogramot kérek a lányoktól, aznap négyet sikerült behúznom.

A Jégkorongblogon elkészült a KHL-es adatbázis 2013 nyarán, ami azt vonta maga után, hogy teljes mértékben beleolvadt a khl.hu, ugyanis egy éven át párhuzamosan készült két helyre is az orosz bázisú liga napi adagja. Addigra sikeresen befejeztem a kis- és középvállalkozási menedzser képzést, az írásbeli záróvizsgák pont egybe estek az A csoportos vb-vel, így például az Oroszország?USA negyeddöntőt egy gyorsan összecsapott modul után hazaszáguldva tekintettem meg. Annál a modulnál csak az oroszok teljesítménye volt rosszabb.

Az év második fele is hozott eseményeket. Szeptemberben Szabados Ági, a Sportklub Tv akkori munkatársa megkeresett, hogy mondjak néhány szót a győri kosárlabdázók tragédiája miatt a Lokomotiv katasztrófájával kapcsolatban, kérésének eleget tettem. Decemberben lezajlott a városligeti Winter Classic, az EBEL-meccs mellett az EWHL-találkozó is lázba hozott, ahol női jégkorongozóink játszottak a legjobb osztrák klubcsapat ellen. Az év utolsó napjai KHL-közvetítéssel teltek, valamint egy zágrábi úttal, ahol a Medvescak?Vityaz meccset néztük meg.

A téli olimpiáról szólt 2014 februárja, ezt nem kell különösebben részleteznem. Nem úgy, mint a márciusi női A csoportos világbajnokságot! Életem leghosszabb kirándulását kreálva 8 napra otthagytam a Dél-Alföldet, hogy Dunakeszit ? ahol erre az időre kivettem egy szobát főhadiszállás gyanánt ? és a Jégpalotát élvezhessem. Leírhatatlan élmény volt számomra az a bő hét, még akkor is, ha nem őriztük meg A csoportos tagságunkat. Az évet nem hétköznapi módon zártam, az UTE?DAB meccs során kipróbáltam magam a MOL Liga Tv-n, mint kommentátor. Teljesen más kávéház, mint amikor egy kommentátor mellett kell szakkommentátorként okos mondatokat beszúrni, mint amikor a teljes közvetítés az enyém.

Egy női Négy Nemzet Tornát hozott a Jégpalotában 2015 februárja. Az eseményen tornagyőzelmet láthattam, a lányok egy nagyon erős tornán bizonyították, tudásuk alapján nem a divízió 1/B a csúcs. A lengyelországi felnőtt férfi vb-t a tévéből követtem, de legalább akkora extázisban visongtam az üres kapus gól pillanatában, mint a helyszínen lévő szurkolók. Sok örömet hozott nekem az év utolsó pár napja, ugyanis a Spengler Kupa a Sport Tv műsorára került, így öt évvel a legelső szakkommentálásom után újra a kedvenc klubtornám mérkőzésén ülhettem mikrofon mögé.

Nagyjából öt év után újra MOL Liga-mérkőzésre mentem nézőként 2016 első napjaiban, összekötöttük a kellemest a hasznossal, Galuskával, a Sport Tv szerkesztőjével 15:30-től végigvittünk egy KHL-meccset, ami után a Tüskecsarnoknak vettük az irányt, nem bántuk meg.

Röviden ez az elmúlt 10 év története. Rengeteg embert ismertem meg az elmúlt évtizedben, sok jégkorong-fanatikust, női és férfi jégkorongozókat, stábtagokat, a Sport Tv munkatársait. Külön említést érdemel egri cimborám, Papp Endre, aki még évekkel ezelőtt egy egyetemi beadandójához kért tőlem segítséget a KHL-lel kapcsolatban, valamint Vincze Miklós, a Kis magyar fociláz című könyv szerzője, akivel és a könyvével a KHL-lel kapcsolatos sportfogadás által ismerkedtem meg.

Messze nem a nevemhez fűződnek a leghosszabb, legnépszerűbb és legérdekesebb bejegyzések az újkori Jégkorongblogon, de F. Kapus kb. 6400 bejegyzése után enyém a második legtöbb írás, nemsoká elérem a 6000. bejegyzésem. Ha már korábban hoztam egy zenekari példát, a JKB együttesében a villanygitározó-énekelő frontemberek mögött enyémek a billentyűk, ha valaki hiányzik egy adott szerepkörből (NHL, légió stb.), pótolom a hangjait. Jégkorongos példával élve pedig a JKB csapatában igazi stay-at-home hátvéd feladatom van, hozom a stabil alapokat ? ebből a stay-at-home szinte szó szerint igaz.

Köszönettel tartozom F. Kapuséknak, hogy láttak fantáziát egy tizenéves jégkorong-fanatikusban, Galuskának, hogy a sok okoskodó e-mail után meghívott KHL-t közvetíteni, valamint a családomnak, akik elviselik a mániámat. Főleg édesanyámnak, neki nem könnyű, amikor édesapámmal jégkorongmeccset nézünk. Akkor nincs csönd. Májusban meg végképp nem lesz.