• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Kazahsztán ellen történelmet írhatunk

Két napja Dél-Korea tette ezt velünk szemben, a 11. találkozáskor először győzött le minket. Mi 20 év alatt 5-ből 5-ször maradtunk alul Kazahsztánnal szemben. Legutóbb 10 éve találkoztunk, akkor 4-1-re nyertek, esélyünk sem volt.

Dél-Korea–Japán

A világbajnokság harmadik napja ázsiai rangadóval kezdődik, Dél-Korea Japánnal mérkőzik. Érdekes módon első alkalommal viszonylag későn, 1982-ben, a C csoportos világbajnokságon találkozott egymással a két ország válogatottja. A spanyolországi Jacában Japán 25-0-ra nyert (Magyarország ugyanakkor, ugyanott 18-2-re verte Dél-Koreát). A különbség azóta némileg csökkent, de a japán dominancia megmaradt. Húsz mérkőzésből mindössze egy győzelemre és egy vereségre futotta a kisebbik ázsiai ország erejéből. Igaz ugyanakkor, hogy az egyetlen győzelmét 2012-ben aratta Dél-Korea, egy barátságos meccsen 4-2-re nyert. Hogy nem véletlen kisiklásról van szó, arra utal a legutóbbi mérkőzésük, amikor is tétmeccsen, az olimpiai selejtező alkalmával Japán csak nagy nehezen, 3-2-re tudta legyőzni ellenfelét.

Olaszország–Nagy-Britannia

Az Olaszország–Nagy-Britannia párharc az egyik legrégibb hagyománnyal rendelkező összecsapás, hiszen az első mérkőzést még az 1926-os davosi Európa Bajnokságon játszotta egymással a két ország válogatottja, ezen a szigetországiak nyertek 8-1-re. Egy egygólos vereségtől és két döntetlentől eltekintve a brit dominancia 2003-ig megmaradt. Azóta azonban – bár csak kétszer játszottak egymással – csak az olasz válogatott nyert, 2003-ban 4-2-re, 2009-ben 5-2-re, mindkétszer Divízió I-es világbajnokságon. Összesített mérlegük 12 meccsen 6 brit győzelem, 2 döntetlen és 4 olasz diadal, a világbajnokságokat tekintve ugyanez a mutató 6-1-2. Ennek ellenére óriási meglepetés lenne, ha ezúttal nem az olaszok gyűjtenék be a három pontot.

Magyarország–Kazahsztán

Magyarország Kazahsztán egyik legrégibb ellenfelei közé tartozik, hiszen a Nemzetközi Jégkorong Szövetségbe történt 1992-es felvételét követő évben máris összehozott velük a jó sorsunk, amit egy egészen tisztességesnek mondható 7-1-es vereséggel abszolváltunk. Mivel azonban ebben az évben nem Kazahsztán volt az egyetlen posztszovjet állam, amely felfelé igyekezett az őt megillető osztályba, a tornát nem ő, hanem Lettország nyerte Ukrajna előtt. Ennek következtében Kazahsztán 1994-ben is ellenfelünk maradt. Támadójátékunk némi javulást mutatott ugyan, ám védekezésünk nem tudta tartani a lépést a kazah támadókkal, a vége 14-5 lett. Sajnos azonban Kazahsztán továbbra is várt a sorára, a tornát a rendező Szlovákia nyerte, Fehéroroszország és Ukrajna előtt, a kazahok negyedikek, mi Szlovénia és Bulgária között a hatodik helyen végeztünk. 1996-ig kellett várni, míg újra összekerültünk a közép-ázsiai országgal, bár e tényt mérsékelt lelkesedés övezte a mieink részéről. A helyszín ismét Szlovénia volt, az eredmény is hasonlóan alakult, mint 1993-ban, 7-2-re kikaptunk. Szerencsére azonban Kazahsztánnak sikerült végre egy csoporttal feljebb kerülnie, így 1999-ig nem találkoztunk velük újra. Akkor Dániában, B csoportos világbajnokságon 5-1-es vereséget szenvedtünk. Következett a legemlékezetesebb magyar–kazah összecsapás. 2003-ban Budapesten 4-1-re nyertek a kékek az Aréna nyitányát jelentő vb-n. A tornát Kazahsztán nyerte Lengyelország és Magyarország előtt. Emlékezetes, az éremátadáskor Roman Kozlov, a kazahok csatára – jelenleg az orosz másodosztályban tolja – annyira “elérzékenyült”, hogy csak csapattársai hathatós támogatásával tudott talpon maradni a nemzeti himnusz alatt. Majd amikor már úgy sem nagyon, akkor bevitték az öltözőbe az elázott fiatalt, aki makacs sportolóhoz méltón visszatért a jégre, vesztére. Ennek egy nap híján pontosan tíz éve, azóta nem játszott egymással a két ország válogatottja.

Huszonkét magyar játékos fantasztikus teljesítményével hatalmas győzelmet arattunk az A csoportból érkező Kazahsztán felett. Történelmi győzelemmel feleltünk a Dél-Koreától elszenvedett történelmi vereségre. Szuper Levente vezérletével és az összes jégre lépő játékosunk fantasztikus teljesítményével teljesen megérdemelten győztük le a nagyon jó erőkből álló kazah válogatottat. A fizikai hokit erőltető ellenfelet ebben a műfajban is megfogtuk, nagyon keményen küzdöttünk, adtunk, igaz, kaptunk is.

A 2. perc elején egy hatalmas kazah helyzet vezette fel a meccset, a centerük egyedül maradt a kapunk előtt, beleért a belőtt korongba, de mellément. Nagy Krisztián, majd Hári János alakított ki lövőhelyzetet, Kolesznyiknek is akadt dolga tehát hamarosan. Sőt, Ladányi Balázs lőtt közelről, de ezúttal is a helyén volt. Először Mihály Árpádék sora tudott felállni a támadóharmadban, azt követően sokszor tartottuk jól a korongot elöl. Hamarosan 40 másodperces kettős előnybe kerültünk, 4 jó lövésünk is volt, ebből 2 ment kapura, ezeket fogta Kolesznyik. A kazahok 5 perc pörgés után visszább vettek, az előnyökben levegőhöz és önbizalomhoz jutottunk. A harmad végén beszorultunk, kellettek Szuper védései. A végén hátrányba kerültünk, egy óriási helyzet volt ebből, de megúsztuk, így 0-0val mentünk pihenni.

A második harmadban is a kazahok kezdtek jobban, a 20. másodpercben Poliscsuk szólóját Szuper fogta bravúrral. Folyamatosan, kipattanók nélkül fogta a lövéseket kapusunk, jól tartotta a csapatot. Azonnal kaptunk egy újabb hátrányt, de ebből nem volt már olyan veszélyes a rivális. Most mi kerültünk előnybe, Nagy Krisztián volt igen aktív, csodaszép technikát mutatott be, estében lőtt nagyon veszélyesen kapura. Jó volt látni, hogy az ellenfél kapuja előtt az egész mérkőzés folyamán keményen dolgoztunk, folyamatosan zavartuk az ellenfelet. A 34. percben Mihály Árpád tökéletes lövésével megszereztük a vezetést. A rövid alsót célozta, és Kolesznyik ezúttal nem ért oda. Bennük maradt az ütés, folytattuk a támadásokat, miközben a kazahok is erősítettek. Bartalist kiállították, ezt a 37. percben gyorsan kihasználták Sztarcsenko révén, 1-1-re állt a csata 40 perc után.

Aktív játékkal kezdődött a harmadik harmad, Kazahsztán nyomott, de mi is mentünk előre, ha lehetett. Kovács Csaba kétszer is jelezte, nem adtuk fel a góllövés lehetőségét. Szuper Levente továbbra is hiba nélkül fogott, Tokaji Viktor legszebb napjaira emlékeztetett, de a többiek is emberfelettit nyújtottak. Nyoma sem volt a két nappal korábbi állapotoknak, egy teljesen fitt, erős, ügyes magyar csapatot láttunk a jégen a 60. percig. A 47. percben előnybe kerültünk, amit Tokaji Viktor átlövésgóljával ki is használtunk. 2-1-re vezettünk, eufóriában tombolt a közönség. Az utolsó tíz percben két magyart is kiállítottak a bírók, ezeket valóban heroikus védekezéssel hatástalanítottuk. Magosi Bálint egymaga háromszor dobta bele magát a korong útjába, már-már Monty Python-szerű figuraként távozott a jégről, mindenét szétlőtte a kazah bekk. AZ 58. percben Sofron István lépett ki szólóban, de Kolesznyik megfogta a lövést. Utána közvetlenül Sofront megkampózták, így az utolsó 139 másodperctől 120-at előnyben tölthettünk. Ügyesen öltük az időt, amely le is pergett, és a végén már lőni sem tudtak a kazahok. Odaadó, fegyelmezett játékkal 2-1-re megnyertük ezt a hihetetlenül nehéz mérkőzést. Nem volt  pechünk, három kazah kapuvasat is megúsztunk, de alaposan megdolgoztunk a sikerért, egyáltalán nem volt képes Kazahsztán nyomasztó fölénybe kerülni.

A magyar válogatott Szapporo és Zürich után ismét megmutatta, egy-egy meccsre versenyképes az A csoportos csapatokkal is. Pénteken itt az idő, hogy megmutassuk, egymást követő két meccsen is képesek vagyunk erre.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Rich Chernomaz Szuper Levente teljesítményét és a csatárok védekezését emelte ki, és az egész csapat dicsérete mellett Magosi Bálint hősies hozzáállását említette példának a kazahverés után.

Rich Chernomaz (szövetségi kapitány, Magyarország): Nagyon keményen dolgoztunk, ez meghozta a gyümölcsét. Elsősorban az igyekezet és a fegyelmezettség volt a győzelem kulcsa, Szuper kimagaslóan védett, egyik legfontosabb mozzanat az volt, amikor a kazahok utolsó előnyénél Magosi három lövést is blokkolt a testével. Ez a hozzáállás hozta meg a győzelmet, a csatárok védőmunkája kitűnő volt. Nagyon jó képességűek a kazah játékosok, de a letámadással nem engedtük, hogy ez érvényesüljön. Ezzel a győzelemmel újra megteremtettük az esélyt magunknak, de az olaszok és a japánok ellen is ugyanez az igyekezet fog kelleni. Az olasz és a kazah csapat is jó, csak másképpen, a kazahok jobban korcsolyáznak, jobbak az egyéni képességeik, nagyobb termetűek, az olaszok viszont hatékonyabbak, fegyelmezettebbek, jobban tartják magukat a taktikához és van egy kitűnő kapusuk.

Vlagyimir Krikunov (szövetségi kapitány, Kazahsztán): Először is gratulálok a magyar csapatnak, nem sikerült sikerült kihasználni a helyzeteinket, egy góllal nem lehetett ezt a meccset megnyerni, már az első-második harmadban be kellett volna fejeznünk a mérkőzést.  A mi játékosaink személyenként jobbak, mint a magyarok.  A meccs előtt mindent elmondtunk nekik, hogy mit csináljanak, hogy játsszanak, még videókat is mutattunk. Csak senki nem úgy játszott, ahogy tud, rengeteg hiba volt, talán azt hitték, a magyarok majd nem játszanak és ajándékba adják a győzelmet. Öt-hat olyan óriási helyzetünk volt, amit bármelyik csapat ellen belövünk, most pedig egy sem ment be. Remélem, ez jó lecke volt a játékosoknak, elmondtunk a mérkőzés előtt, hogy a magyaroknak nincs vesztenivalójuk, ezért mindent meg fognak tenni a jó eredményért. Nem fogadták meg tanácsunkat, mennünk kell tovább. Egy nagyon motivált magyar csapattól kaptunk ki. A nézők nyomása ránk is jó hatással kellett volna, hogy legyen, tehát a hangulat nem lehet kifogás. Már megmondtam a csapatnak, mit gondolok, elveszíteni ezt a meccset… Ez cirkusz. Nagyon kellemetlen ez a vereség, nem tudom, hogyan tudjuk megmagyarázni ezt azoknak, akik szurkolnak nekünk, kijönnek még akár ide is a meccsre. Persze néha történik ilyen, és még van sok esélyünk. Két meccsünk van, ha a fiúk megértik, amit mondtunk, akkor feljutunk.

Szuper Levente (kapus, Magyarország): Óriási győzelmet arattunk, megtaláltuk a helyes utat, mindenki betartotta a taktikát, igazi csapatmunka volt. A meccs előtt az edzők azt kérték, hogy ne engedjük, hogy a komfortzónájukban hokizzanak, zökkentsük ki, kényelmetlenítsük el őket, sok ütközéssel, a játék tördelésével akadályozzuk meg a tili-toli, rövid passzos játékukat. Ez maximálisan sikerült, úgy láttam, a 10. perc tájékán törtek meg először egy kicsit, akkor kezdtek el egyénieskedni, nem bízni egymásban. Kicsit úgy, mint mi Korea ellen. Mi pedig egyre jobban összeálltunk és ott volt kilencezer szurkolónk, akik szokás szerint ma is nagyon odatették magukat, csinálták a dolgukat, egyetlen percre be nem állt a szájuk. Elmondhatatlanul sokat segítettek. Most egy nap szünet következik, és máris itt a következő feladat. Nagyon fontos, hogy a földön maradjunk, továbbra is magunkra kell koncentrálnunk, és ha ugyanígy zavarjuk az olaszokat is, nem lehet baj. A védés jól ment, de ehhez kellettek a társak is, be kell menni az öltözőbe, meg kell nézni, kék-zöld mindenki, nem kímélte senki magát, ha a korong útjába kellett állni, Magó egy cserében háromszor is megtette.

Tokaji Viktor (hátvéd, Magyarország): A mai a centik meccse volt, mindig egy centit kellett előre haladni, és mi ezekért a centikért jobban küzdöttünk. A csapat diadala volt, mindenki küzdött mindenkiért, mindenki alárendelte magát a közös célnak, mindenki maximális odaadással és önfeláldozással játszott. Nagyon fegyelmezettek voltunk, cseréről cserére mindenki csak azt csinálta, ami a feladata, csak arra koncentrált, hogy azt a lehető legjobban oldja meg. Nagyon fontos győzelmet arattunk. Egy világbajnokság sosem sprint, inkább maraton. Ezért volt kiemelkedő jelentőségű, hogy mielőbb túltegyük magunkat a hétfői holtponton és újra visszajöjjünk a meccsbe. Ez, úgy érzem, maradéktalanul sikerült. Most jön egy nap pihi, az a legfontosabb, hogy mindenki mihamarabb regenerálódjon, begyógyuljanak a kisebb sebek, sérülések és minden erőnkkel a következő feladatra koncentráljunk.

Pozsgai Tamás (hátvéd, Magyarország): Még a győzelem hatása alatt állok, nehéz megszólalnom. Nagyon jó csapatot sikerült ma legyőznünk, korcsolyázásban és technikailag is jóval képzettebbek nálunk, szinte az összes támadásuk életveszélyes volt. Kicsit változtattunk a taktikán, alapvetően maradt az 1-3-1,, de egy hátvéd és egy csatár helyet cserélt, így legmélyebben mindig két hátvéd védekezett. Nem szabad ezzel foglalkozni, de a mai győzelem tükrében fáj igazán a Dél-Korea elleni vereség. Nagyon fontos napunk következik, hiszen most már az a legfőbb cél, hogy mindenki mielőbb regenerálódjon egy olyan mérkőzés után, amikor tényleg mindent kiadtunk magunkból. Köszönjük a szurkolóknak, amit ma értünk tettek.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

2-1-re legyőztük Kazahsztánt a divízió 1/A vb-n. Képek mindenhonnan, kapuból, öltözőből, lelátóról.

Fotó: Mudra László és Stiller Ákos (MJSZ)

Mihály Árpád és Tokaji Viktor zseniális gólja videókon. Egy hosszabb és egy hivatalos rezümé.