A profi sportban nem az a lényeg, te mit szeretsz, hanem hogy azt csináld, amit mondanak neked

Galló Vilmos is mesélt nekünk a Lengyelországba utazás előtt klubszezonról és -váltásról, az idei védekezőbb felfogású szerepköréről, illetve a válogatott várható vb-sorairól és -szerepléséről.

Tavaly hiába futottál remek idényt, a szezonzárás után nem voltál teljesen elégedett, a még több bizalmat hiányoltad a linköpingi stáb részéről. A helyzet azonban idén sem lett sokkal jobb e téren: ezt hogyan élted meg, illetve mikor fogalmazódott meg benned a távozás gondolata?

Igen, emlékszem, tavaly pont ilyen tájban csalódott voltam kicsit, mert hiába ment jól a játék a Linköpingben, úgy éreztem, a bizalmat nem nagyon kapom meg. Abban bíztam, hogy az új idényben ez változik majd, és már az elejétől fogva megkapom a lehetőséget, ennek ellenére szinte ugyanabban a szerepkörben játszottam végig, mint legutóbb. Úgyhogy idén már a szezon elejétől fogva csalódottan hokiztam, de azzal a felfogással, hogy profi sportolók vagyunk, nem számít, mi történik éppen, menni kell, csinálni tovább. Én személy szerint még több defenzív feladatot kaptam az edzőtől, de igazából nem is ez számított, hanem hogy a csapatnak jól ment, és hosszú idő után végre ismét a playoffba tudtunk jutni. Ez a része tehát rendben volt, a saját eredményességem szempontjából viszont már a szezon közepe óta éreztem, hogy valószínűleg eljött az ideje a klubváltásnak.

Az, hogy védekezőbb szerepkörökben is kipróbáltad magad, az épülésedre szolgált, függetlenül attól, hogy szeretted-e vagy sem?

Minden tapasztalatból tanul az ember, úgyhogy bármilyen új inger, szerepkör hasznos tud lenni. Meg a profi sportban ez tényleg nem így működik, hogy akkor te most csak ezt vagy azt szereted, hanem azt kell csinálnod, amit mondanak neked, mert ezért kapod a fizetésedet. Nem szabad lehajtott fejjel sokáig szomorkodni, hanem csinálni kell a dolgodat, és minden tőled telhetőt megtenni, hogy az adott szerepben legyél a lehető leghasznosabb. Én is így tettem, és úgy érzem, nagyon elégedettek is voltak velem az idei feladatkörömben, a visszajelzések alapján a szurkolóink is nagyon szerettek emiatt.

Sajnáltad azért valahol, hogy elhagyod Linköpinget?

Persze, ezt a részét nyilván sajnáltam, elvégre mondhatjuk, hogy gyakorlatilag Linköpingben nőttem fel, sok szép évet töltöttem itt. Viszont a dolgok alakulásának fényében nem lehetett tovább húzni ezt a döntést, eljött a váltás ideje, s hogy megnézzük, mit tartogat nekem a jövő.

És akkor vissza, Finnországba?

Igen, hallom-látom én is a pletykákat és az egyéb finomságokat, de hivatalosan e téren most még tényleg nem mondhatok semmit.

A válogatottban most az edzéseken ismét Hári János és Sebők Balázs oldalán tűntél föl, ez azt jelenti, hogy Bolzanóra visszaáll a tamperei sorotok?

Valóban, egyelőre most Hári Janival és Sebők Baluval mentünk együtt, tavaly Tamperében is így játszottunk, nyilván ismerjük egymást, mint a tenyerünket. Aztán meglátjuk, mi lesz, ha kiegészülünk mindenkivel. Erdély Csanit például még várjuk ugye a dán döntő után, legutóbb februárban, az olimpiai selejtezőn vele voltam együtt, az is egy jó összetétel volt; és még Sofi is később csatlakozik majd, őt is meg kell majd nézni, hova szánja pontosan a stáb. A sorok összeállítása sosem a mi feladatunk volt, most is rábízzuk az edzőkre, és ahogy ők jónak látják, nekünk abból kell kihoznunk a maximumot.

A vb-n hét nap alatt öt ki-ki meccs, mik az előérzeteid?

Az a helyzet, majdhogynem tök mindegy, éppen kivel játszol, egy-egy meccsen bármi megtörténhet, ezt legutóbb februárban a saját bőrünkön ismét megtapasztalhattuk. Ne legyenek illúziói senkinek, egyáltalán nem lesz könnyű meccsünk Bolzanóban se, egy darab sem. Ezt már a budapesti olimpiai selejtezőn is láttuk, hogy hiába domináltuk a meccseket helyzetekben is, lövésszámban is – beleértve a japánok elleni utolsót is –, a végén ott mégis kikaptunk. A vébén is nagyon oda kell majd figyelni, főleg a fegyelemre: ez nemzetközi szint, itt mások a sztenderdek, az OST-n is láthattuk, hogy rengeteg kiállítást csináltunk, amivel egyrészről csapatszinten is fárasztottuk saját magunkat, másrészről ezekből helyzetekhez jut az ellenfél, tehát kvázi megadjuk nekik az esélyt, hogy nyerjenek ellenünk. Szóval ami biztos, hogy mindenféleképpen sokkal fegyelmezettebbnek kell lennünk, mint eddig voltunk, hogy nekünk legyen lehetőségünk a riválisoknál több gólt szereznünk.

fotó: Vörös Dávid/MJSZ