Vili egy vadállat, nagyban megkönnyíti a sorunk dolgát

A válogatotthoz nagy várakozással hazatérő, a nemzeti csapatot a Tüskecsarnokban csapatkapitányként jégre vezető Erdély Csanád elemezte ki első két OST-meccsünket és a saját sorukat, eddigi dániai klubidényét és légióséletét, és természetesen nála is rákérdeztünk a fehérvári visszatérésre.

Az azért meglepő, hogy a végeredmény tekintetében legalábbis a spanyolokkal szorosabb meccset játszottunk végül, mint a Ljubljanában anno kínkeservesen legyőzött litvánokkal.

Igazság szerint nekünk is jobb, ha az ellenfél egy picivel közelebb van hozzánk tudásban. Minden tiszteletem a spanyoloké, hogy továbbjutottak az előző körből, és hogy megszorongatták most itt a japánokat, de azért voltak olyan szituációk a jégen, amikhez klubszinten hozzászoktunk, hogy azt hiszed, erre vagy arra reagálni fog a hátvéd, és hát nem, vagy nem úgy reagáltak… Ettől függetlenül nyilván a munkát elvégeztük, a három pont megvolt. Hogy a spanyolok is belőttek egy emberelőnyt, benne van, nyilván vannak hibák, sok időnk nekünk sem volt felkészülni az emberhátrányból. A litvánok elleni meccs egy teljesen más kávéház volt, szerintem látszódott is a tempón, hogy ez a litván azért egy jóval jobb erőt, jobb szintet képviselő csapat; nagyobbak is, akad azért egy-két ismerős is közöttük. Azt tudtuk, hogy a kapusuk a svéd sokadosztályban játszik, próbáltuk őket megkínálni távolról – hál’ istennek, ez be is jött, annak ellenére, hogy ők lőtték az elsőt. Ott egyébként egy kicsit talán megrogytunk, vagy inkább úgy mondom, egy kicsit ráijesztettünk a nézőkre, de aztán hamar rátaláltunk a saját játékunkra. Összességében szerintem nem maradt kérdés, az ilyen csapatok ellen így kell jó játékot mutatni. Kombinatív hokit játszottunk, de nyilván van még, amiben fejlődnünk kell a japánok elleni meccsig, megvannak a hibáink, amiket ki kell javítani, például emberelőnyben. Egyszóval ezen a második meccsen már elég jól játszottunk, de azért még van mit csiszolni. Mindenesetre Japánnak mi is neki fogunk rontani szombat este, ahogyan tették az előző ellenfelei, bár abban biztos vagyok, hogy az edzőjük leordította a fejüket, hogy normálisan kéne kezdeni… De a mi szempontunkból a lényeg, hogy minden adott ahhoz, hogy továbbjussunk ebből a csoportból.

Hogy érezted magad most ebben a sorban, elöl Galló Vilivel és újra Hári Janival?

Janival nyilván rengeteget játszottunk együtt a Volánban, szerintem egy ilyen 200-250 meccs biztos van a hátunk mögött együtt, szóval ezt a kémiát itt nagyon nem kellett megbolygatni. Hébe-hóba Vilivel is összekerülünk a válogatottban, ami attól is függ, ő vagy én jövünk-e éppen a válogatotthoz. De ettől függetlenül is ezer éve ismerjük egymást, már utánpótlásszinten is egy korosztályban voltunk, mind a ketten ’96-osok vagyunk. Szerintem ha egy sorban jelen van két nagy sebességet diktáló szélső, az mindig célratörő játékot tud eredményezni, meg hát látjátok, Vili egy igazi vadállat, olyan letámadásokat csinál, hogy az valami kegyetlen… Maradjunk annyiban, hogy nagyban megkönnyíti a sorunk dolgát.

Egy kicsit a klubszezonodról: egyértelműen a dobogóért mentek az Esbjerggel a dán bajnokságban, hét meccsetek van még hátra az alapszakaszból, szerencsére egyénileg is jól mész – hogyan látod a helyzeteteket?

Fenntartom, amit legutóbb mondtam nektek, hogy szerencsére minden rendben, és mostanában már végre a sérülések is elkerültek minket csapatszinten, mert ugye ott volt egy másfél-két hónap, amikor konkrétan háromsoroznunk kellett. Az már egy kicsit durva volt, ráadásul a fizetési sapka miatt nem is nagyon volt esélyünk igazolni. Most sikerült megszereznünk egy svéd Allsvenskan-jétékost, ő fog még érkezni, de vele gyakorlatilag meg is vagyunk keretileg. De a lényeg, ahogy te is mondtad, hogy az utóbbi idők jó szériájának köszönhetően most megadtuk magunknak a sanszot, hogy a Herning mögé felzárkózzunk, és megcsípjük a második helyet. Szerintem ez azért is fontos hosszú távon, hogy ha picit előre gondolkodom, mert az elődöntőben nyilván nem szeretnénk rögtön egy Alborgot kapni, az azért nagy kihívás enne nyitásnak. Én azt gondolom, a hazai pálya nagy valószínűséggel meglesz, a playoffra, tehát a top 4-be bekerülünk, de azért szoros az élmezőny, két-három pont van négy csapat között.

Ezen a ponton kimondott cél a döntő a csapat háza táján?

Kimondott cél a döntő, igen, és szerintem simán benne is van a csapatban.

Legutóbb, amikor a légióskodásról beszélgettünk, azt mondtad, ha ez a szezonod jól alakul, akár abban is benne lennél, hogy kitold ezt az egy évet. Szerencsére jól alakul, ugyanakkor Sebők Balu a minap elkottyintotta, hogy ő nagyon szeretne már együtt játszani veled meg Hári Jancsival a Volánban, belátható időn belül…

Nagyon nevettem, amikor olvastam az interjút, mert egyébként tényleg így van: évek óta beszéljük már ezt a dolgot, még a ljubljanai buszúton is mondogattuk egymásnak, hogy hú, de jó lenne már egyszer együtt játszani, úgyhogy előbb-utóbb szerintem is össze fog ez jönni. Hogy mikor, azt nem tudom, de szerintem nem csak én várom, hanem remélhetőleg a fehérvári szurkolók és mindenki más is.

Ha most kellene döntened, rápróbálnál még egy légiósszezonra?

Nyilván gondolkodtam már ezen, de egyelőre annyira sűrű a programom, hogy még az ügynökömmel sem tudtam érdemben beszélni. Nekem most a kimondott célom az volt, hogy hazajöjjek erre a válogatott hétre, és kicsit erőt merítsek az utolsó egy-másfél dániai hónapra, mert az a része azért tényleg nehéz, hogy fél éven át nem hallunk magyar szót, kint nem is tudják, milyen jó fej vagyok az anyanyelvemen…  A viccet félretéve, mindig nagyon jó újra magyar hangot hallani az öltözőben, és bár alapvetően tényleg jól érzem magamat kint, azt ti is tudjátok, hogy mennyi erőt tud meríteni az ember olyankor, amikor hazajön egy kicsit az övéihez.

fotók: Vörös Dávid/MJSZ

Az olimpiai selejtezőtorna budapesti harmadik fordulójának programja:

Február 8., csütörtök, 15:00: Litvánia–Japán 4-6
Február 8., csütörtök, 18:30: Magyarország–Spanyolország 7-3

Február 9., péntek, 16:30: Spanyolország–Japán 3-6
Február 9., péntek, 20:00: Magyarország–Litvánia 7-1

Február 10., szombat, 16:30: Litvánia–Spanyolország
Február 10., szombat, 20:00: Japán–Magyarország

A magyar válogatott kerete a februári olimpiai selejtezőtornára:

A magyar válogatott stábja:

Szövetségi kapitány: Don MacAdam
Edzők: Szilassy Zoltán, Kiss Dávid
Kapusedző: Daniel Goller
Csapatorvosok: Dr. Karácsony Atilla, Dr. Rybaltovszki Henrik
Fizioterapeuták: Hubay Zsombor, Antal Dénes
Felszerelésmenedzser: Nagy József
Csapatvezető: Szilágyi Levente
Technikai koordinátor: Závodszky Szabolcs
Sportpszichológus: Dr. Németh Gergely
Férfi szakágvezető: Végh Benedek
Erőnléti edzők: Ács Ferenc, Puskás Sándor