A csapat 50-60%-a még cserélődhet a szezon közben

Inglis Ákossal,  a magyar U18-as válogatott másodedzőjével beszéltük át a hétvégi káposztásmegyeri torna tanulságait, tekintettünk előre az április székesfehérvári divízió 1/A-s világbajnokságra, de szóba került klubcsapata, az Újpesti Jégkorong Akadémia és a finn edzőképzés is.

Tavaly még az U20-as válogatott mellett segítettél Ladányi Balázséknak, most az U18-as válogatott stáb tagja vagy. Hogyan jött a lehetőség és mi a feladatod az ifik mellett?

Vendégedzőként vettem részt tavaly Godóékkal a budapesti divízió 1/A-s vébén, pont jól jött ki, klubszinten az Újpesti Jégkorong Akadémián az U21-eseknél voltam másodedző. Godóval dolgoztam korábban együtt, anno a Vasasban ő volt az edzőnk. Amikor Godó hazajött és átvette az U20-asok irányítását, megkérdezte hogy érdekel-e a lehetőség. Idén Svasznek Bence keresett meg, elmondta az ötleteit, rám leginkább a csapatkohézió kovácsolásánál, illetve a mentális részeknél számítana, az edzéseimen ezt helyezem leginkább a fókuszba. Játékosként sajnos nem jutottam ki világbajnokságra, most edzőként van lehetőségem, egy válogatott megkeresést nem lehet visszautasítani. Klubszinten az újpesti akadémia U16-os csapatának vagyok a vezetőedzője, de együtt visszük a korosztályt Szongoth Kristóffal és Zalavári Bencével, ha a válogatott teendőim miatt pár napra hiányzok majd a serdülőcsapatunk mellől, akkor is gördülékenyen tudják folytatni a munkát.

Hétvégén az Olimpia Reménységek Versenyének keresztelt négy nemzet tornát rendeztek Káposztásmegyeren, ahol három vereségben volt részetek. A tavaly még divízió 2/A-ban szereplő lengyelektől 4-1-re, a világbajnoki ellenfél Ukrajnától 5-3-ra, a divízió 1/B-s Franciaországtól 7-0-ra kapott ki a magyar ifjúsági válogatott. Mi történt?

Augusztusban a srácok még nem voltak sokat jégen, és bár az U17-es válogatottnál már dolgoztak együtt, a korosztály ugrás nemcsak egy fizikai szintlépés, hanem ekkor kell megtanulni nemzetközi szinten játszani. Nem tagadom, nem esik jól a három vereség, de nem keseredhetünk el, azért vagyunk edzők, hogy segítsünk. Az ukránok ellen a végén szerzett három gól egész jól nézett ki, vannak biztató jelek. Az ilyen tornákon nem szabad mindig az eredményt nézni.

A vezéregyéniségek szépen előre léptek, a csapatösszhang alakul, szorosan van a társaság, ezt lehet kiemelni pozitívumnak. Most az a legfontosabb, hogy mi lesz az útja ennek a brigádnak. A játékosok 100%-ban megbíznak egymásban, válogatott értékeket képviselnek. Furán fog most hangzani, főleg az eredmények tudatában, de jó úton vagyunk. Sok volt a kapkodás, visszanéztük a meccseket, kielemeztük, hogy min mentek el a dolgok. Egy korosztályos válogatott minden évben más és más, például hol több a jobb ütőfogású játékos, hol kevesebb.

Fotó: MJSZ

Áprilisban hazai rendezésű divízió 1/A-s világbajnokság vár az U18-as válogatottra, ahol bivalyerős ellenfelek (Kazahsztán, Ausztria, Ukrajna, Dánia, Szlovénia) lesznek. Mire lehet jó az idei csapat?

Ha megkérdezed a játékosokat, akkor biztosan azt mondják, magyar jégen jussunk fel. Méltó nemzetközi avatása lenne az új fehérvári pályának. Lépjünk picit visszább és nézzük meg a tavalyi újpesti U21-es szezonunkat: az alapszakasz és középszakasz végén sehol nem voltunk, hatodikként mentünk be az osztrák rájátszásba, addig a játékunkat raktuk össze, nem azzal foglalkoztunk, hogy minden meccsen mindenkit meg kell verni. A playoffban a játékosokban átbillent a mentális kapcsoló és végül megnyertük a sorozatot. Ilyen a világbajnokság is, nyilván mindenki élsportoló, és mindent meg szeretne nyerni, de a végső torna eredmények tekintetében fontosabb, mint az oda vezető út.

Szeretnénk feljutni, meglátjuk majd mire lesz elég. Minden döntés a válogatott sikeréért van. Nem az fog dönteni, hogy ki mennyire képzett technikailag, hanem hogy ennek a csapatnak milyen komplex emberekre van szüksége, hogy a legütőképesebb legyen a mezőnyben.

29 játékost hívtatok be a stábbal a hétvégi torna előtt, ebből a keretből hányan lehetnek majd ott a vébén?

Vannak jó játékosaink még külföldön, vagy mondhatnám Szongoth Dománt, aki a felnőtt válogatottban debütált épp. Van egy pár játékos, aki valószínűleg kerettag lesz, de a csapat 50-60%-a még cserélődhet a szezon közben. Most serdülnek, fejlődnek ezek a srácok még, van olyan, akinél szezon közben egyszer csak elkattan valami és megérkezik nála a teljesítmény. Április a szezon vége már, addigra mindenki csúcsformába kerül, bőven van még olyannak esélye bekerülni, aki most nem volt velünk.

Hogyan tudjátok monitorozni év közben a srácok teljesítményét? Sokan itthon játszanak, de vannak külföldön pallérozódók is.

Svaszi és Závodszky Szabi ebben nagyon jó munkát végez. Szabi kívülről fújja az a statisztikákat, ki hány meccset játszott, hány pontja van, hol tart. Svaszi sokat kontaktál a külföldi edzőkkel, próbálja egyengetni a játékosok útját. Próbál segíteni a külföldi karrierekben. Manapság az interneten könnyű kapcsolatba lépni velük, szívesen is veszik a magyar szót, nehéz 15-17 évesen a családot itthagyva kiköltözni külföldre. Ebből a szempontból is jó rájuk csekkolni, érzik hogy tudunk róluk, figyeljük őket.

Mi a válogatott további programja?

Novemberben Olaszországban veszünk részt Négy Nemzet Tornán a szlovénokkal és az osztrákokkal. December elején Norvégiába utazunk, ahol a helyiek mellett a dánokkal és a szlovákokkal gyakorlunk. Az év végén jön a szokásos tengerentúli túra, majd februárban Szlovéniában lesz egy újabb Négy Nemzet Torna Olaszországgal és Franciaországgal együtt. A vb-felkészülést április elsején kezdjük.

fotók: Balog Tamás / Újpesti Jégkorong Akadémia

Végezetül egy személyes kérdés: az újpesti edzői munkád előtt kint voltál Finnországban is, hogy jutottál ki?

Jelentkeztem a vierumäki egyetemre Sport Coaching & Management szakra, ez egykét éves képzés. A finnek az osztály egyik felét hazai tanulókkal töltik fel, a másik fele nemzetközi edzőtanoncok. Az első év főleg az elméletről szól: pszichológiát, erőnléti edzésekről tanulunk, mi a minőségi edzés alapja. A második tanév már gyakorlatorientált, jelentkezni kell egy csapathoz, az ottani játékosokkal kell együtt dolgozni, célmeghatározást kitalálni, fejleszteni a saját edzői filozófiádat. Két ottani barátommal a Pelicans serdülőcsapatához jelentkeztünk. Tartalmas év volt, tudnék róla mit mesélni. Láttam olyan dolgokat, amit előtte amatőrnek gondoltam volna. Például egy dohos tornateremben edzettünk, szó sem volt szuper körülményekről. A klubok próbálják minél költséghatékonyabban megoldani a szezont, a szülők tagdíjat fizetnek, megveszik a felszerelést, ami nem olcsó mulatság. Iszonyat laza a közösség, a szülők a csapatvezetők, a felszerelésmenedzserek, a pénzügyi vezetők. Mind a hoki szeretete miatt csináljak. Felfrissítő élmény volt, az emberek szeretik a munkájukat, szeretnek odajárni. Kint a csapatok nem felemészteni próbálják egymást, hanem közösen tenni a finn hokiért. Ebben fejlődnünk kell itthon, visszább kell lépni egyet és megtalálni a közös munka útját, nyitottak lenni egymásra. A magyar szakemberek is szerelmesek a hokiba, csak jobban kellene hallgatni egymásra.

Mika Saarinen, aki tavaly mentoredző volt Újpesten, Vierumakiban tanít. Mindenkinek szívből ajánlom az egyetemet, egy ingyenes képzésről van szó, csak a lakhatást és az étkezést kell finanszírozni. Most épp Kázsmér Donát és Királyfalvi Marcell vannak kint, de nemrég végzett Fekete Gergő is.