Kíváncsi lettem volna, mire vagyok képes, ha még több bizalmat kapok

Interjú a klubidényét a Linköping egyik legeredményesebbjeként lezáró Galló Vilmossal.

Sokáig úgy tűnt, nem lesznek playoffgondjai az SHL-ben a Linköpingnek, ám a déli együttes éppen a szezon kritikus részére, az alapszakasz végére produkált látványos összeomlást. Galló Vilmosék az utolsó 10 bajnokijukból 9-et elveszítve, hétmeccses kudarcsorozattal zárták az idényt, ez végül a nyolcaddöntőjükbe került, s csak a 12. helyen zártak a 14 csapatos mezőnyben. Interjú a csapat egyik legeredményesebbjeként záró magyar válogatott alapemberrel.

Mi történt itt, a szezon hajrájában?

Az utolsó válogatott szünet után még elég jól állt a csapat, több pontunk is volt, mint tavaly a szezon ezen szakaszában. De ott aztán valami eltört, és sajnos nem tudtuk azt a szintet hozni, ami a rájátszáshoz kellett volna. Az utolsó tíz meccsből kilenc vereséggel nem lehet rájátszásba jutni, bárhogy is játszottunk azt megelőzően a szezon nagy részében. Nem tudom, mi volt az oka annak, hogy ennyire látványos összeomlottunk pont a legfontosabb pillanatban, az edzők még mindig próbálják megfejteni – kicsit most örülök, hogy nem az én feladatom ez…

Ha viszont egyénre lebontjuk, te személy szerint egyáltalán nem zártál rossz szezont, hiszen 15 góllal a csapat második legeredményesebbje lettél. Hogyan sikerült ez a lassú kezdés után?

A szezonom tényleg eléggé döcögősen indult, eleinte egyáltalán nem kaptam meg azt a fajta bizalmat az edzőmtől, ami ahhoz kellett volna, hogy sikeresen rajtoljak. Az első jó néhány meccsen a negyedik sorban játszottam hat-hét perceket. Sajnos ekkor a csapatnak sem ment túl jól, végül ekkor kezdtem el megkapni a több lehetőséget – és amikor megkaptam, akkor elkezdtem gólokat lőni. Szerencsére ez a periódus jó sokáig kitartott, így végül összességében egy elég jó szezon tudtam zárni. Tizenöt gól az SHL-ben nem rossz, főleg úgy, hogy emberelőnyben alig játszottam, az összes gólomat öt az ötben szereztem. Erre büszke vagyok, amiatt viszont kicsit csalódott, hogy nem kaptam meg az esélyt a szezon elejétől – kíváncsi lettem volna, milyen szintet tudtam volna hozni, mire lettem volna képes, ha végig megkapom. De így legalább van motiváció a nyárra is, hogy jövőre még inkább bizonyíthassak.

fotó: Linköping HC/Facebook

A szezont a negyedik sorban kezdted, de hol fejezted be végül?

Az a vicces, hogy bár idény közben ide-oda pakolászott az edző, a végén megint a negyedikben zártam. Viszont a kezdeti hét-nyolcperces átlagot feltornásztam 12-13-ra, ami azért már sokkal jobban néz ki. Tényleg csak ez bántott, hogy a teljes bizalmat még így sem éreztem, de szerencsére jövőre is van még élő szerződésem, így lesz lehetőségem megmutatni, hogy milyen fából is faragtak valójában.

Ez összefüggésben lehet azzal, amit a hivatalos honlap idei mókás kérdezz-felelekjében elárultál, hogy valószínűleg éppen a mostani edződtől, Klas Östmantól kaptad a legkomolyabb szidásokat?

Á, az egy annyira hülye kérdés volt, hogy igazából nem is tudtam, mit válaszoljak rá (nevet). De félreértés ne essék, abszolút semmi problémám nincs vele, szakmailag és emberileg is teljesen rendben van, egyszerűen csak más emberekben jobban bízott valamiért, ami szerintem hiba volt. Egyáltalán nem vagyok mérges rá, vagy ilyesmi, szimplán csak több lehetőséget szerettem volna kapni – remélhetőleg ez jövőre meglesz.

Mi lesz most, hogy a klubszezonodnak hirtelen vége szakadt, és még majd’ két hónap van a tamperei elit-vb rajtjáig?

Természetesen gondolkodtam sokat, és most úgy vagyok vele, hogy egy hetet pihenek, utána egyből elkezdem az edzéseket. Először az egyéni felkészülést itt, Svédországban: a száraz tréningek mellett szeretnék minél többet jégre menni, jól táplálkozni és regenerálódni. Ha jól tudom, április 4-én kezdődik a csapatfelkészülés, akkorra szeretnék a legjobb formámban odakerülni, jó meccseket játszani és a világbajnokságra a lehető legjobb állapotban megérkezni. Tény, nehéz így, hogy két hónap vár most rám tétmérkőzések nélkül, de szerencsére sikerült jó felkészülési meccseket lekötni, erős ellenfelek ellen, bízom benne, hogy ezek is segítenek majd.

A Kanada elleni meccshez mit szóltál?

Nyilván óriási élmény lesz, nem mindennap adatik meg az ember életében egy Kanada elleni meccs, főleg hazai publikum előtt. Legutóbb szerintem Szentpéterváron találkoztunk velük, akkor egy elég komoly, McDavid és Marchand nevével fémjelzett csapattal álltunk szemben; remélem, most is hasonló kaliberű brigád jön majd. Ez természetesen függ attól is, mely csapatok búcsúznak már addigra az NHL-ben, de az biztos, hogy hatalmas élmény lesz!

fotó: Konstantin Chalabov / Sputnik / Sputnik via AFP