Ki lesz a legjobb keleten? Indul az új NHL-szezon

Magyar idő szerint kedd éjszaka-szerda hajnalban bedobják a pakkot a világ legerősebb bajnokságában, ahol az előző szezonban az a Vegas hódította el az ezüstserleget, amely mindössze hat éve tagja az NHL-nek. Két részben latolgatjuk az esélyeket: Nyugattal kezdtünk, Kelettel folytatjuk.

A Carolinát évek óta a Stanley Kupa egyik favoritjának kiáltják ki, de Raleighben mindig hiányzik valami a sikerhez. A kudarcot jól szimbolizálja, hogy az utolsó öt évben a rájátszásba mindig bejutó Canes kétszer a konferenciadöntőig is elment, de ott mindkétszer söpréssel maradt alul, sőt az ezt megelőző utolsó alkalommal, 2009-ben is ugyanígy járt. A Hurricanest évek óta a minőség és az állandóság jellemzi, mind a játékosok, mind a szakvezetés tekintetében, ám még ez az konzisztencia is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a márciusban a hátralévő időre kidőlő Andrej Szvecsnyikovot pótolni tudják. Az orosz szélső viszont azóta felépült, ráadásul megszerezték a Toronto kőkemény szélsőjét, Michael Buntingot is, aki több, mint 100 büntetésperc mellett is képes volt 23 gólt szerezni. A hátsó hatosból is jönni fog a támogatás a csatároknak, hiszen ott van Brent Burns, Jacob Slavin és Dmitrij Orlov is, de még belegondolni is félelmetes, hogy a harmadik párban lévő Tony DeAngelo, Brady Skjei páros is képes bármikor fejenként 30-30 pontot szerezni. Egyszóval a Carolinánál minden-minden adott a Stanley Kupához, nem véletlen, hogy a legtöbb fogadóirodában a Hurricanes végső győzelmére fizetik a legkevesebb pénzt.

A Columbus lehet a Keleti Konferencia sötét lova. A tavalyi holtszezonban megszerezték Johnny Gaudreau-t a Calgarytól, ő azonban Patrik Laine és a hátvédsor lelke, Zach Werenski sérülése után egyedül maradt, egymaga pedig nem tudott csodát tenni. Jó hír viszont, hogy a két játékos teljesen felépült a kezdésre, hozzájuk csatlakozik az Európából visszatérő Alexandre Texier, valamint az idei draft harmadik választottja, Adam Fantilli, aki egyrészt máris kiharcolta magának a második sor centerpozícióját, másrészt Connor Bedard mellett a Calder-trófea egyik legnagyobb esélyese. De a fiatalok közül nemcsak Fantillit lesz érdemes figyelni, hanem a Cole Sillinger, Kent Johnson, Kirill Marcsenko, David Jirícek kvartettet is, amelyből az orosz a legidősebb a maga 23 évével, a másik három játékos pedig még csak 20. A csatársorral papíron nem is lehet baj, a hátsó alakzat az, ahol félremehet minden. A Jackets a 31. volt a kapott gólok és lövések átlagában, és 30. az 5 az 5 elleni játék alatt a védési hatékonyságban. Ide érkezett erősítés gyanánt a New Jerseyből Damon Severson és a Philadelphiától Ivan Provorov. Végül nem szabad elfelejteni a franchise-t körülölelő botrányt, amit Mike Babcock viselkedésre robbantott ki. Az NHL-be fél évtized után visszahívott szakember alig több, mint két hónapot lehetett ismét NHL-edző, és mindenki csak reménykedik abban, hogy az ügye nem hatott negatívan a csapat egységére és moráljára.

New York északi részén, az Islandersnél is egy sérülés tette tönkre a szezont. Az Isles megszerezte a Vancouvertől Bo Horvat játékjogát, aki Matt Barzallal és Anders Lee-vel került egy sorba. A három játékos között azonnal megvolt a kémia, Barzal azonban két héttel később súlyos sérülést szenvedett, így nem lehet tudni, hogy a trió meddig repíthette volna a New Yorkot. De ha egy sérülés nem borítja fel Lane Lambert terveit, még akkor sem lesz könnyű dolga, mert az első sor mögött hatalmas űr tátong. Lambert jórészt csak fiatalokra támaszkodhat, mondjuk, belőlük bőven meríthet: a William Dufour, Matthew Maggio, Ruszlan Izsakov hármasból bármelyik ifjonc komoly előrelépést produkálhat. Amiben Lambert még bízhat, az egyértelműen a kapusposzt. Az Ilja Szorokin, Szemjon Varlamov orosz tandem talán a jelenlegi legjobb a ligában, még a Vegas és a Boston kettősét is felülmúlja papíron.

A Rangers tavaly all-int mondott Patrik Kane és Vlagyimir Taraszenko megszerzésével, aztán jött a fájdalmas arculcsapás: a Kékek nemcsak kizúgtak az első körben, de tették ezt ráadásként a rivális New Jersey ellen, úgy, hogy már 3-1-re is vezettek a párharcban. A kiesés Gerard Gallant állásba került, akit Peter Laviolette váltott a kispad mögött. Neki a legfőbb feladata az lesz, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a Alexis Lafreniere, Kaapo Kakko, Filip Chytil hármasból. Ez a kijelentés leginkább Lafreniere-t érinti, aki hiába volt 1/1-es, eddig adós volt a konzisztens játékkal: vannak fantasztikus megmozdulásai, de képes meccsekre eltűnni. Mellette szól, hogy Kreider és Panarin mögött jobbára csak a harmadik sorban jutott neki hely balszélsőként, most viszont a top 6-ban bizonyíthat a jobb oldalon. Érdekes lesz látni a Rangers mezében a Winnipeg korábbi kapitányát, Blake Wheelert, aki 13 szezont húzott le északon, és roppant motivált azok után, hogy a Jets kivásárolta őt a szerződéséből. Laviolette-nek a védelemmel aligha lesz baja, az Adam Fox, Jacob Trouba, Igor Sesztyorkin köré épített hátsó alakzat a három legjobb között van az NHL-ben.

A tavalyi év legnagyobb szenzációját egyértelműen a New Jersey szolgáltatta, amely úgy zárta a szezont franchise-rekordot jelentő 52 győzelemmel és 112 ponttal, hogy egy évvel korábban mindössze 63 pontot gyűjtött. A siker legfőbb kovácsa a 2019-es 1/1-es Jack Hughes volt, aki 99 pontjával klubrekordot döntött, és egyértelmű tényező lett az NHL-ben. De butaság lenne csak az ő érdemeit kiemelni, a sikerhez kellett Jesper Bratt, Nico Hischier, Dougie Hamilton, Dawson Mercer és a playoffban berobbanó kapustehetség, Akira Schmid is. Ez a bombaerős mag együtt maradt, amihez még érkezett Calgaryból a 30 gólt bármikor szerző Tyler Toffoli, valamint Hughes öccse, Luke. A 20 éves amerikai bekk első profi idényére készül, korosztálya egyik legjobbja, és nem lenne meglepetés, ha a szezon végén bekerülne az újoncok kezdő hatosába. Egyelőre nem látszik, hol lehet a New Jersey gyenge pontja, így velük kapcsolatban nagyjából kijelenthető, nem az a kérdés, bejutnak-e a playoffba, hanem hogy megnyerik-e az alapszakaszt, és Hughes lesz-e az első játékos a klub történetében, aki eléri a 100 pontot egy szezonban.

A Philadelphia az elmúlt három idényben lemaradt a rájátszásról, és most sem látszanak olyan tényezők, amelyek változtathatnának ezen. A két legjobb játékos, a Sean Couturier, Cam Atkinson páros teljes egészében kihagyta az előző szezont, előbbi ráadásul közel két éve lépett jégre legutóbb. A friss hírek szerint ugyan teljesen felépültek, de még így is kérdéses a formájuk és állapotuk. A Phillynek az a legnagyobb problémája, hogy egyszerűen nincs olyan játékosa, aki köré csapatot lehetne építeni. Talán Travis Konecny az egyetlen, de ő sem az a kvalitás, aki egyedül el tudna vinni egy csapatot a hátán. Ugyanez igaz a fiatalokra is. Hiába vannak olyan tehetségek, mint Joel Farabee, Owen Tippett, vagy Morgan Frost, egyikük sem franchise-játékos. Jó esetben a narancsmezesek szurkolóinak még éveket kell várniuk a playoffra.

A Pittsburgh szurkolói olyat éltek meg az elmúlt szezonban, amit korábban csupán egyszer: Sidney Crosby az újoncidénye után másodszor maradt le a rájátszásról. Pedig a potenciál ott van a Pensben: Crosby, Jevgenyij Malkin, Kris Letang és Jake Guentzel neve garancia lenne a sikerre, ám a roppant gyenge védelmet még ez a négyes sem tudta ellensúlyozni. Erre a Pittsburgh vezérkara nem a védelmet, vagy a kapusposztot erősítette meg, hanem egy csere útján megszerezte Erik Karlssont. A svéd bekk hiába szerzett csatárokat is megszégyenítő 101 pontot legutóbb a harmatgyenge San Joséban, a -26-os +/- mutatója mindent elárul a védekezéséről. A fantasztikus támadószekcióval szemben jelenleg egy rossz védelem és egy gyenge kapustandem (Tristan Jarry, Alex Nedeljkovic) áll szemben, ami szórakoztató, vízilabda-eredményeket idéző meccseket hozhat. Röviden összefoglalva: előre egyszerűen lehetetlen megmondani, hogy Karlsson megszerzése melyik irányba fogja elmozdítani a Pittsburgh szekerét.

A Washington szurkolói kicsit hasonló cipőben járnak, mint a Pittsburgh drukkerei, ugyanis Alekszandr Ovecskin regnálása alatt nem nagyon szoktak hozzá a playoffmentes évekhez. Az idei tavaszt kivéve az elmúlt másfél évtizedben csak egyszer fordult elő ilyen, még 2014-ben. A helyzet viszont az, hogy könnyen megeshet, jobb ha ehhez a helyzethez hosszabb távon is hozzászoknak a fővárosban. A már 38 éves Great8, ugyan bírja még a terhelést, és ipari mennyiségben ontja a gólokat, a korosodó társak viszont lassan kezdenek kikopni mellőle. A 35 éves Nicklas Bäckström és a 33 éves John Carlson egyaránt 42 meccset hagyott ki tavaly, míg a 30 éves Tom Wilson 49-et. Ha ehhez hozzátesszük, hogy T. J. Oshie már 36 éves, Jevgenyij Kuznyecov 32, a nyáron igazolt, de szintén súlyos sérülésből lábadozó Max Pacioretty pedig 34, akkor kirajzolódik az a sziklaszilárd tény, hogy itt az ideje egy generációváltásnak. A Capitals helyzetét nemcsak az öregedő mag nehezíti, hanem az, hogy Spencer Carbery személyében egy újoncedzővel próbálnak meg visszakapaszkodni a legjobb nyolcba. Ovecskinék mellett érdemes lesz tehát a fiatalokra is figyelni, akik közül Alekszandr Alekszejev, Hardy Haman Aktell, Connor McMichael, vagy Alekszej Protasz emelkedhet ki. Amennyiben az ifjak  megfelelő támogatást tudnak adni az öregeknek, meglehet a playoff, de valószínűsíthető, hogy zsinórban másodszor is elmarad majd.

Korábban már többször is írtuk, hogy egy korszak lezárult Chicagóban, és most ugyanez igaz a Bostonra is. Patrice Bergeon és David Krejcí visszavonulásával óriási űr keletkezett centerposzton, amit a Charlie Coyle, Pavel Zacha kettősnek kellene betöltenie. Ez alapjában véve is megoldhatalan feladatnak látszik, de mindezt ráadásul egy olyan történelmi idény után kellene megtenniük, amikor a Bruins 65 győzelemmel és 135 ponttal óriási NHL-rekordot állított fel. Nem valószínű, de akár még az is benne van a pakliban, hogy egy ilyen szezon után egy látványos összezuhanás jön, és még a playoff sem lesz meg. Erre azért még ne fogadjunk, az viszont biztos, hogy nem lesz sétagalopp az alapszakasz a fekete-sárgáknak. Ami az erősítéseket illeti, a bal oldalra érkezett a veterán James van Riemsdyk, aki azonban már nem képvisel olyan játékerőt, mint korábban.

A Buffalo legutóbb 12 éve, 2011-ben szerepelt az egyenes kieséses szakaszban, amivel a liga leghosszabb negatív sorozatát tudhatja magáénak. Tavaly már majdnem sikerült megszakítania a szörnyű szériát, a végelszámolásnál mindössze egyetlen pont hiányzott az üdvösséghez. Nagy pénzt tennénk arra, hogy idén ez már meglesz, hiszen Don Granato keze alatt fantasztikus csapat jött össze. Tage Thompson személyében övé a liga egyik legjobb mesterlövésze, és szárnysegédnek ott van még az Alex Tuch, Jeff Skinner, Dylan Cozens trió is, amelynek minden tagja 30 gól felett termelt. És akkor még mindig ott van Victor Olofsson vagy Casey Mittelstadt, akik szintén bármikor képesek eldönteni egy-egy meccset. A hátvédsor a két korábbi 1/1-es játékosra, a Rasmus Dahlin, Owen Power kettősre épül, aki mellé megtalálhatták az utolsó láncszemet a csapatba. Ő nem más, mint az újonc kapus, Devon Levi, aki a tavalyi szezon végén már bemutatkozott a legjobbak között, és 7 meccséből ötször győztesen hagyta el a jeget.

Az elmúlt hét évben a Detroit nélkül rendezték meg a rájátszást, ilyen aszályra pedig korábban csak egyszer volt példa az amerikai rekordbajnok történetében, még a 70-es években. A Hockey Town becenévre hallgató város ezt a rossz sorozatot törné meg, amihez példátlan erősítésbe kezdtek a nyáron. Érkezett Alex DeBrincat, J. T. Compher, Daniel Sprong és Klim Kosztyin a csatársorba, a védelembe pedig a Jeff Petry, Shayne Gostisbehere kettős. Dylan Larkin és David Perron mellett az ő feledatuk lenne a góllövés, amiben a Red Wings tavaly csak a 24. volt 237-tel. Még ettől is szembetűnőbb, hogy másfél évtizede nincs igazi gólgyárosa a csapatnak, hiszen a nemrég hivatalosan is visszavonuló Marcel Hossa volt az utolsó, aki legalább 40 gólt lőtt még a 2008/09-es évadban. Hátul sem fényesebb a helyzet: a kapott gólok átlagában (3,35) a 24. volt a Wings, és a vasak között a Ville Husso, James Reimer páros ezen nem sokat fog segíteni. Az elmúlt évtizedekben a draft zavaros vizeiből remekül halászó Detroitból ezúttal a csatár, Elmer Söderblom tűnhet ki, akit az összesített 159. helyen választottak ki 2019-ben.

A tavaly nyári blockbuster-trade nagy nyertese egyértelműen a Florida volt, hiszen amíg a Panthers egészen a fináléig menetelt Matt Tkackukkal, addig a másik részről a Calgary a playoffba sem jutott be. Délkeleten természetesen arra vágynak, hogy ezt az utolsó akadályt is sikerrel vegyék, ehhez pedig a védelmet erősítették meg jelentősen: Oliver Ekman-Larsson, Niko Mikkola, Dmitrij Kulikov és Mike Reilly személyében négy új arc is lesz az öltözőben. A Florida eredményessége továbbra is a Tkachuk, Barkov tengelyen múlik majd, amely ugyanakkor elvesztette maga mellől Anthony Duclair-t – utóbbit a Coloradóból távozó Evan Rodriguesszel igyekeztek pótolni, ezt azért nem feltétlenül sorolnánk a minőségi csere kategóriájába. A kapusokról csak annyit, hogy Szergej Bobrovszkij tavaly visszavette a kezdő státuszt, és ismét úgy védett, ahogy egy kétszeres Vezina-trófea-győztes kapushoz illik.

A rekordbajnok Montreal tavaly története egyik legrosszabb alapszakaszát produkálta: a megszerezhető pontok 41%-át szerezte meg, ez a 82 meccses alapszakasz bevezetése óta a második legrosszabb volt a klubtörténelem során. Arra, hogy javulás várható-e, talán igennel felelnénk, a playoffra viszont egyértelmű nemmel. A Habs ugyanis csikócsapat: a szezon első mérkőzésén a roster több, mint a fele 25 éves vagy annál fiatalabb, s mindössze 4-5 olyan játékos lesz a keretben, akik elmúltak 30 évesek. A húzónevek így a fiatalok közül kerülhetnének ki, feltéve, ha nem lesznek megint sérültek. Nick Suzuki ugyan mind a 82 meccsen jégre lépett, ezzel szemben Cole Caufield csak 46-szor, Kirby Dach 58-szor, a 2022-es draft legelső választottja, Juraj Slafkovsky pedig mindössze 39-szer. A védelemről nagyjából ugyanaz mondható el, mint a csatárokról, egyedül David Savard múlt 30, a hátsó hatos többi tagja a húszas évei első felében jár. Mindent összevetve, a Montreal bejutása lenne a konferencia talán legnagyobb meglepetése.

Ottawában is hat év telt el az utolsó playoffmeccs óta, szóval a kanadai fővárosban is volna min javítani. A legjobb nyolc elérése érdekében az eddig sem gyenge Brady Tkachuk, Tim Stützle, Claude Giroux csatársorba behúzták Vlagyimir Taraszenkót és Dominik Kubalíkot is, majd ezt követően a hátvédsort sem aprózták el. Itt Jakob Chychrunnal erősítettek, akit egy hatalmas üzlet keretében szereztek meg az Arizonától. Amin elbukhat a Sens, az a kapusposzt. A playoff nélküli idényekben a vasak között elhasználták Craig Andersont, Filip Gustavssont, Matt Murray-t, Anton Forsberget és Cam Talbotot, most viszont Joonas Korpisalóba fektették a bizalmukat a klub vezetői a rájátszás reményében. A 28 éves finn az egyik legjobban mozgó kapus, és alighanem már erősen bánja, hogy legszebb éveiből nyolcat pazarolt el a reménytelen Columbusban, ahol mindössze egyszer ízlelhette meg a playoff világát egy rövid időre.

Óriási a baj Tampában is, ahol Andrej Vaszilevszkij megsérült, és legjobb esetben is minimum 2 hónapos kihagyás vár rá. Az orosz hiányában Jonas Johansson lesz a kezdő a vasak között, a backup-szerep pedig Matt Tomkinsra vár majd. De nem csak emiatt főhet Jon Cooper Lightning-edző feje, hanem amiatt is, hogy a nyáron nagyon fontos kiegészítőembereket veszített. Már nem az ő játékosa Alex Killorn, Pat Maroon, Corey Perry, Ross Colton és Pierre-Édouard Bellemare sem, helyettük viszont megkapta a Conor Sheary, Tyler Motte, Luke Glendening, Calvin de Haan, Tanner Jeannot kvintettet. A távozó ötösből Killorn elvesztése lehet a legfájdalmasabb, hiszen 27 góllal, 37 gólpasszal és 64 ponttal mindhárom kategóriában egyéni legjobbját érte el legutóbb. Killorn helyét Brandon Hagel foglalhatja el, aki a tervek szerint az első sor bal szélén játszik majd Point és Kucserov mellett.

A Toronto tavasszal végre átlépett a saját árnyékán, és 2004 után ismét párharcot nyert a playoffban. A második kör viszont azonnal a végállomást jelentette: a Florida öt meccsen úgy lépett át a Leafsen, hogy mindössze 10 gólt kapott. A keménység és a fizikai hoki hiányzott a Torontóból, ezért a nyáron kinevezett új GM, Brad Treliving ezen a téren erősített. Érkezett a Tyler Bertuzzi, Max Domi, Ryan Reaves hármas, közülük az első kettő nemcsak kőkemény csatár, de az ütővel is jól bánik, és simán képesek 50-60 pontos alapszakaszra. Dubas azonban elkövette azt a hibát, amit elődje, hogy a védelemhez, azon belül is az Ilja Szamszonov, Joseph Woll kapustandemhez nem nyúlt. Szamszonov bármikor lehoz egy alapszakaszt hiba nélkül, a rájátszásban viszont 3 egész felett van a kapottgól-átlaga, a védési hatékonysága pedig nem éri el a 90%-ot. Ha valahol, itt elmehet a Toronto Stanley Kupáról szőtt álma.