Ki lesz a legjobb nyugaton? Indul az új NHL-szezon
Magyar idő szerint kedd éjszaka-szerda hajnalban bedobják a pakkot a világ legerősebb bajnokságában, ahol az előző szezonban az a Vegas hódította el az ezüstserleget, amely mindössze hat éve tagja az NHL-nek. Két részben latolgatjuk az esélyeket, Nyugattal kezdünk.
Mint már említettük, a Szent Grált a Golden Knights hódította el, így illik az elemzést a bajnokcsapattal kezdeni. Nem lehet azt mondani, hogy a Las Vegas végső győzelme meglepetés lett volna, hiszen a franchise megalapítása óta szisztematikus építkezés folyt a sivatagban: a Vegas pillanatok alatt meghatározó tényező lett az NHL-ben, a befektetett munka pedig mindössze hat év alatt beérett. Kérdés, hogy ezután mi várható? Vegasban természetesen mindenki duplázást vár, és reálisan nézve erre minden esélye meg is lehet a gárdának. A bajnokkeret gyakorlatilag együtt maradt, a távozók oldalán az egyetlen jelentősebb név a kiváló szélső, Reilly Smith, a mérleg másik oldalán viszont ettől pozitívabb dolgok vannak: egyrészt újra teljesen egészséges a Mark Stone, Shea Theodore páros, másrészt ott van az előző szezon közben érkezett Jack Eichel. A Buffalo volt kapitánya nagyon gyorsan felvette a vegasiak ritmusát, ráadásul csapata legponterősebb játékosának bizonyult a playoffban. A kapuban minden bizonnyal Adin Hill kezd majd, aki a Laurent Brossoit, Logan Thompson tandemet beelőzve a harmadik helyről tört elő, és vált alapemberré a sikeres playoffmenetelés során.
A Pacific-divízión belül a Vegas legnagyobb kihívója az Edmonton lesz. Az Oilers természetesen idén is a Connor McDavid, Leon Draisaitl párosra épít majd, akik az alapszakaszban ketten együtt közel 300 pontot tettek a táblára. A duó mögött idén is ott lesz az Evander Kane, Ryan Nugent-Hopkins, Zach Hyman trió, ám egyik szemünket érdemes lesz Connor Brownon tartani. A 29 éves jobbszélső szinte a teljes tavalyi szezont kihagyta, de most teljesen egészségesen tér vissza, ráadásul az első sor jobb szélére, McDavid mellé. S hogy miért is érdekes ez? Azért, mert Brown és McDavid két évig együtt hokizott az Erie Otters juniorcsapatában, ahol Brown 68 meccsen 128 pontot szerzett McDavid mellett, szóval nem lehet azt mondani, hogy a két játékos között ne lenne meg a kémia. Az Edmonton Achilles-sarka természetesen idén is a kapusposzt lesz. A Jack Campbell, Stuart Skinner párosnak tavaly voltak ugyan felvillanásai, de összességében a csapat leggyengébb pontjai. Amennyiben a két kapus jelentősen javítana a statisztikáin, és konzisztens tudna maradni, úgy az Edmonton is odaérhetne a végelszámolásnál.
Az Anaheim legutóbb 2018-ban szerepelt a legjobb nyolcban, és óriási meglepetésnek hatna, ha ismét be tudna kerülni. A klubnál egy erős rebuild kezdődött, rengeteg tehetséges fiatallal, akik között ott van Trevor Zegras (22 éves), Mason McTavish (20), Isac Lundeström (23), Troy Terry (26), Jamie Drysdale (21), valamint az idei draft másodikja, Leo Carlsson is (18). Ennyi tehetséges játékos még reményt is adhatna a szurkolóknak, az viszont már kevésbé, hogy mindezt annak a Greg Croninnak a keze alatt kellene megtenniük, aki most először lesz főedző az NHL-ben. Az AHL-ből érkező 60 éves amerikai szakembernek óriási munkát kell majd elvégeznie: a Ducks az elmúlt idényben 31. volt a gólátlag (2,51) tekintetében, és csak eggyel jobb az emberelőnyök kihasználásában (15,7%), illetve az 5 az 5 elleni játékban (143). A statisztika azt mutatja, hogy a csapat másik végén sem különb a helyzet, hiszen ezzel együtt a Ducksnak volt a legrosszabb a kapott gólátlaga (4,09), a kapott lövések átlaga (39,1) és az emberhátrányos védekezése (72,1%) is. 2-3 évben belül egészen biztosan tényező lesz az Anaheim, de addig türelemmel kell lenniük a fanoknak.
Calgaryban a tavalyi szezont óriási csalódásként élte meg a klub és a szurkolók egyaránt. Két éve ugyanis a franchise története második legjobb eredményét érte el, a nyáron viszont távozott Johnny Gaudreau, majd egy csere után Matt Tkachuk is. A két szupersztár helyére hiába érkezett Jonathan Huberdeau és Nazem Kadri, valamint a védelembe MacKenzie Weegar, a két játékos távozását nem tudta kiheverni a Flames. Idén nyáron még tovább gyengült a keret, hiszen a 30 gólt bármikor szerző Tyler Toffolit a top 6-ból elcserélték Jegor Sarangovicsért, így ennek az üzletnek egyértelműen a New Jersey volt a nyertese. Nem könnyíti meg a Calgary helyzetét, hogy itt is egy újonc edző, név szerint Ryan Huska dirigálja majd a csapatot; viszont az érem másik oldalán ott van az a tény, hogy a játékosok már nem is akartak a kirúgott Darryl Sutterrel együtt dolgozni, így ez a csere akár még jól is elsülhet. Calgaryban mindig kulcskérdés volt a kapusposzt. A liga elitjébe tartozó Jacob Markströmnek a tavalyi éve terített betli volt, így bizonyos mértékben az ő lelkén is száradt az, hogy a Flames nem lépett be az egyenes kieséses szakaszba. Amennyiben a svéd kapus formahanyatlása tartósnak bizonyul, Dan Vladar léphet előre, vagy az a Dustin Wolf, aki a jövőben a Calgary első számú kapusa lehet.
A Los Angeles tavaly és 2 évvel ezelőtt is csont nélkül jutott a playoffba, de mindkét alkalommal az első kör jelentette a végállomást. A tavalyi szezon kezdete előtt ennek az ellensúlyozására érkezett Kevin Fiala, idén pedig Pierre-Luc Dubois. Utóbbival rögtön nyolcéves szerződést kötött a klub, amivel már egyértelműen jelezték, hogy készülnek az Anze Kopitar utáni korszakra. Sokat tehetne az előrelépésért a 2020-as draft második választottja, Quinton Byfield is, aki azonban az eddigi 99 meccsén mindössze nyolcszor volt eredményes. Nagyobb lesz a felelősség Arthur Kaliyeven is, aki ebben a szezonban már biztosan nem a negyedik sorban fog kezdeni (mondjuk, első két bajnokiján még ott sem). A Los Angeles védelmében a harmadik számú bekkpár felállása erősen kérdéses, erre a két helyre a Jordan Spence, Brandt Clarke, Tobias Björnfot, Andreas Englund kvartett pályázik. Végül meg kell említeni a kapuban Pheonix Copley-t, aki tavaly sérülés miatt kihagyta az első két hónapot, de aztán fantasztikus idényt zárt: 35 meccsen 24-6-3-as mérleggel végzett, így idén ugyanezt a szintet várja el tőle a szakvezetés.
San Joséban Erik Karlsson elcserélése után új éra kezdődik. A svéd hátvéd vitte az elképesztő mennyiségű fizetését is, így jutott bőven az erősítésre: a már veteránnak számító Tomás Hertl, Logan Couture páros mellé érkezett Anthony Duclair, Filíp Zadina, Mike Hoffman és Mikael Granlund – ám ez egyáltalán nem jelent garanciát a sikerre, három okból kifolyólag sem. Először is a keretben 7 olyan játékos van jelenleg, aki ott volt a 2022-es és a 2023-as junior-világbajnokságon, de közülük talán csak a William Eklund, Thomas Bordeleau páros NHL-kész jelenleg. Másodszor ott van a Mackenzie Blackwood, Kaapo Kähkönen kapuspáros, amelynek vannak ugyan jó napjai, de meglepetés lenne, ha bármelyikük is a playoffba tudná védeni a Sharksot. Végezetül ott van az edző David Quinn, aki talán a legnagyobb probléma. Az 57 éves mester korábban egy sokkal minőségibb Rangers élén is felsült, majd ugyanezt tette a Team USA vezetőedzőjeként, így kis túlzással a lottóötösnek is nagyobb esélye van, mint annak, hogy Quinn a legjobb nyolcba vezesse a San Josét.
A Seattle fennállása első évében simán lemaradt a rájátszásról, tavaly, a másodikban viszont 40 ponttal fejelte meg debütáló teljesítményét, és nemcsak bejutott a playoffba, de meg is nyerte az első párharcát. Idén minden esélye megvan arra, hogy ezt megismételje, ugyanis rendkívül nagy a balansz a támadóknál. Ezt két statisztika is alátámasztja: a 79 meccsen 70 pontot szerző Jared McCann mögött 12 olyan játékos volt, akik legalább 33 pontot szereztek, ezt pedig egyik csapat sem mondhatja el magáról. Az egytucat játékos között ráadásként ott van az a Matty Beniers is, aki 24 góllal és 57 ponttal kiérdemelte a legjobb újoncnak járó Calder-trófeát. Ennek a kiegyensúlyozottságnak volt az eredménye a meccsenkénti 3,52-es gólátlag, amivel a Seattle a negyedik legeredményesebb volt az NHL-ben. A Vince Dunn, Adam Larsson védőpárosnak, és a kapuban mozgó Philipp Grubauernek köszönhetően a hátsó alakzat miatt sem kell izgulnia a szurkolóknak. Egy dolog miatt azonban igen: ez pedig a speciális játékhelyzet. Előnyben csak a 21. leghatékonyabb volt a Kraken, míg az emberhátrányok kivédekezésében az utolsó, így ha ebben a szegmensben javul a gárda, akkor akár még a második fordulóból is továbbléphet a playoffban.
Bruce Boudreau a 2021/22-es szezon közben vette át a Vancouver irányítását, és éppen csak lemaradt a rájátszásról új csapatával. Természetesen mindenki azt várta, hogy a 2022/23-as idényben a Canucks simán bejut a playoffba, ehelyett jött a nagy leégés: a kanadaiak egy kiemelkedő kerettel (J. T. Miller, Elias Pettersson, Quinn Hughes, Brock Boeser) is bőven várakozás alatt teljesítettek, aminek az lett az eredménye, hogy Boudreau-t kirúgták, a játékosok pedig mehettek golfozni 82 mérkőzés után. Most Rick Tocchet vette át az irányítást, neki az lesz a feladata, hogy az erre a négyesre épülő csapatot megtanítsa nyerni. A Vancouver ugyanis 14 mérkőzést bukott el kétgólos, vagy ennél nagyobb előnyről, ami megengedhetetlen luxus. Tocchet elmondta, hogy ehhez két dolog kell: koncentráció, illetve azt szeretné, ha a játékosai sokkal keményebb és fizikális hokit játszanának; olyat, amilyet ő is képviselt aktív korában. Amennyiben ezt az akaratát keresztülviszi, a Canucks három év kihagyást követően visszatérhet a rájátszásba.
Az NHL legkisebb csarnokával rendelkező Arizona aligha fog sok vizet zavarni az idei szezonban. A Clayton Keller, Barett Hayton páros mellé ugyan érkezik a tavaly draft harmadik választottja, Logan Cooley, de hárman együtt is kevesek lesznek kirángatni a jég alól a franchise-t. A vasak között segítségükre lehet még Karel Vejmelka is, ám a cseh hálóőr sokkal többre hivatott. A 27 éves kapus kiváló képességekkel van megáldva, így nem lenne meglepetés, ha a cserestop idején a Coyotes áruba bocsátaná, s az érte kapott értékből tovább erősítené fiatalokkal a keretét.
Chicagóban egy dicsőséges korszak lezárult. Patrick Kane-t még a tavalyi szezonban elcserélték, a korábbi csapatkapitánynak, a lejáró szerződésű Jonathan Toewsnek pedig nem ajánlottak új szerződést, így a szeles városban egy teljesen új csapatot építenek. Ennek a közepén az idei draft legelső választottja, Connor Bedard lesz, akit ugyanúgy korszakos egyéniségnek tartanak, mint névrokonát, McDavidet. Az ő feladata lesz, hogy a 2010-es években három Stanley Kupát nyerő együttest visszavezesse a playoffba, ahol az utóbbi hat évben csupán egyszer, 2020-ban járt. Ebben két veterán lehet a segítségére: a Triple Gold Club-tag Corey Perry, valamint a korábbi MVP, Taylor Hall. Mellettük az Andreas Athanasiou, Seth Jones, Petr Mrázek trió lehet még húzóerő, ám erőn felül kellene teljesíteniük, hogy legalább a minimális célt elérjék. Bedard képességeivel talán becsúszhatnak a legjobb nyolcba, de reálisan erre inkább 1-2 év múlva lehet esélyük.
Nem lehet azt mondani, hogy a Colorado meggyengült volna, és ne esélyesként vágna neki a szezonnak, hiszen a gárda nagy részét továbbra is azok alkotják, akik 2022-ben a magasba emelhették a Stanley Kupát. Adott a Nathan MacKinnon, Mikko Rantanen, Cale Makar tengely, amely mellé érkezett a második sorba centerezni Ryan Johansen, a jobb szélre pedig az a Tomás Tatar, aki bármikor képes 25 gólt felpakolni a táblára. És akkor még nem is ejtettünk szót a kapitányról, Gabriel Landeskogról, aki több, mint egy éve sérült, és ha visszatér, akkor tovább erősíti az amúgy is bombaerős keretet. Felvetődik a kérdés, hogy akkor hol bukhat el az Avs szezonja? Természetesen a sérüléseken, hiszen az alapemberek közül a már említett Landeskog mellett rengeteget hiányzott Makar, valamint Bowen Byram is. Az Avs játékosai összesen 463 mérkőzést hagytak ki, ami a harmadik legtöbb volt a klub történetében, így a sérülések állhatnak leginkább a denveriek útjába.
Peter DeBoer a tavalyi szezon kezdete előtt került a dallasi kispadra. Munkája azonnal meglátszott, hiszen a korábbi 2,84-es gólátlagot 3,43-ra tornázta fel a gárda, köszönhetően a Jason Robertson, Jamie Benn, Joe Pavelski, Roope Hintz kvartettnek. És ne felejtsük el, hogy ott van még Tyler Seguin is, valamint az a Wyatt Johnston, aki tavaly 24 góllal az újoncok között az első helyen végzett holtversenyben. A már így sem gyenge hatos mellé a Dallas megszerezte még Matt Duchene-t is, így az sem lenne meglepetés, ha a Stars gólátlaga tovább emelkedne. A védelem a Miro Heiskanen, Jake Oettinger páros vállán nyugszik. Kettejük közül utóbbit lesz érdemes kiemelten figyelni, ugyanis a szakértők szerint a 24 éves kapusban tisztelhetjük a következő Vezina-trófea-győztest. A csapat egyetlen gyenge pontját a hosszabbítások jelentették. Az alapszakaszban 14 meccset buktak a ráadásban, vagy a szétlövésekben, ez pedig a legtöbb volt a rájátszásba jutott csapatok közül. A helyzet a playoffban sem javult: ötből négyet bukott el a Stars a hirtelen halálban, ebből kettőt a konferenciadöntőben a Vegas ellen. Amennyiben ebben a szegmensben javulni tudnak, akkor a finálé is reális cél lehet.
A Minnesota stabil középcsapat már egy évtizede: 2013 óta csupán egyszer hiányzott a rájátszásból, a mérleg másik oldalán viszont az a statisztika áll, hogy ott párharcot legutóbb 2015-ben nyert a texasi együttes. Most viszont előfordulhat, hogy a legjobb nyolc sem lesz meg, mert nagyobbak voltak a veszteségek, mint a nyereségek. A védelemből távozott a két legfontosabb láncszem, Matt Dumba és John Klingberg, a vízhordók közül pedig a Gustav Nyquist, Sam Steel, Oskar Sundqvist, Ryan Reaves négyes. A féltucat távozó helyére mindössze Pat Maroon érkezett, így az üres helyeket fiatalokkal volt kénytelen feltölteni a klub, akik közül a Brock Faber, Marco Rossi párosra lesz érdemes figyelni. Reálisan nézve a Kirill Kaprizov, Ryan Hartman, Mats Zuccarello hármas szállítani fogja a pontokat, de mögöttük akkora űr tátong, hogy nehéz elképzelni a legjobb nyolcat. A védelemben a két távozó védő után most papíron Marc-André Fleury a legerősebb láncszem, ám a veterán hálóőr korántsem tudja már azt a teljesítményt nyújtani, mint anno Pittsburghben.
A Nashville tavaly lemaradt a palyoffról, ezt megelőzően viszont zsinórban nyolcszor jutott be az egyenes kieséses szakaszba. A helyes útra Andrew Brunette vezetheti vissza a Predatorst, aki egyértelműen a támadó hoki híve. A 2021/22-es idény elején kirúgott Joel Quenneville helyét átvéve alapszakasz-győzelemre vezette a Floridát, úgy, hogy 4,11-es gólátlagával a délkeleti gárda volt a leghatékonyabb. Egy évvel később a New Jersey másodedzője lett, itt pedig 2,99-ről 3,52-re nőttek a számok, amivel a Devils a negyedik lett. Brunette most Nashville-ben bizonyíthatja, hogy ez a két év nem volt véletlen, de rögtön szögezzük le, hogy nem lesz könnyű dolga: a 28. helyről kell előrébb vezetnie a Nashville-t. Ez pedig nem lesz könnyű, hiszen távozott Ryan Johansen és Matt Duchene is, de legalább érkezett a St. Louis korábbi kapitánya, Ryan O’Reilly. Nem mellékesen felépült a klub első számú gólfelelőse, Filip Forsberg, miként az egész NHL egyik legponterősebb hátvédje, Roman Josi is. Velük együtt már nem lehet gond a gólszerzés, pláne ha hozzátesszük azt is, hogy olyan fiatalok berobbanását lehet várni, mint Tommy Novak, Juuso Pärssinen, Philip Tomasino, Luke Evangelista és Fjorod Szvecskov. Éppen ezért a Nashville szurkolói jogosan várják vissza kedvenceiket a rájátszásba, és meglepetésnek számítana, ha lemaradnának.
A St. Louis tavaly lemaradt a palyoffról, és több érv szól amellett, hogy ebben az évben is le fog. Ami a legfontosabb, hogy elvesztették a korábbi kapitányt, Ryan O’Reillyt, és elcserélték a csatársor első számú gólfelelősét, Vlagyimir Taraszenkót. Ez komoly érvágás, ami után a vezérszerep a Robert Thomas, Jordan Kyrou kettősre marad, akik a Blues jövőjét jelentik, hiszen mindketten 8 éves szerződést kötöttek a klubbal tavaly. Sokat várnak a Kevin Hayes, Jakub Vrána triótól. Előbbi a nyáron érkezett a Phialdelphiától, és legalább 50 pontot kellene gyűjtenie a harmadik sorban, míg a 27 éves szélső az első teljes szezonjára készül Missouriban, vele szemben a 25 találat volna az elvárás. Azonban e prongosztizált teljesítmények együttálása sem garantálja a rájátszást, ahhoz kellene még Jordan Binnington is, vagy egy új kapus. A most 30 éves hálóőr a 2019-es bemutatkozásakor újoncként rárúgta az ajtót az NHL-re, és kupagyőzelemre vezette a St. Louist, az azóta eltelt időszakban viszont fokozatosan romlottak a mutatói, ami tavaly már-már a vállalhatatlan kategóriába csapott át. Amíg a 2018/19-es idényben 1,89 volt a kapottgól-átlaga és 92,7% a védési hatékonysága, addig az elmúlt idényben ez a két szám 3,31-re és 89,4%-ra devalválódott.
