Nem esett jól, hogy a telefont sem emelték rám, de elfogadom, és még keményebben dolgozom

A szlovák Extraligába két fassai idény után visszatérő Vay Ádám a friss poprádi és a távlati, remélhetőleg tengerentúli tervekről, valamint arról, hogyan élte meg, hogy az elmúlt négy évben még csak egy telefonhívást sem kapott a válogatott környékéről.

A következő szezontól visszatérsz a szlovák Extraligába, a Besztercebánya és a Kassa után ezúttal a Poprád kapusa leszel. Tervszerű volt?

Igen, a poprádiak már a legutóbbi szezon közben is megkerestek, még az Extraliga rájátszása előtt. Akkor nem szerettem volna cserbenhagyni a Fassát, így a Popraddal közösen abban maradtunk, hogy azon a ponton még nem megyek, de a szezon végeztével is áll az ajánlatuk, azt pedig már elfogadtam.

Az előző két idényt meggyőző mutatókkal védted le az Alpesi ligás Fassában. Hogy érezted magad, milyen az AlpsHL színvonala? Elvégre van összehasonlítási alapod bőven.

Van, ugyanakkor mindig próbálom elmagyarázni, hogy nagyon nehéz összehasonlítani a különböző országok különböző ligáit, eleve is, illetve mert évről évre is nagyon változóak. Például olvasgatom, hogy az Erste Ligába is érkeznek azért egészen komoly játékosok, szerintem valahol hasonló szinten lehet az Alpesivel. Ott is nagy a kontraszt, például az első öt csapat meg az utolsók között óriási a különbség. Nekem az elsődleges célom az volt, hogy ott egy relatíve gyengébb együttesben helytálljak és támaszt tudjak adni, úgy érzem, ez sikerült. Volt kint egy kiváló kapusedzőm, vele nagyon szerettem dolgozni, fizikai és mentális felkészülésben egyaránt, a jövőben is megmarad a kapcsolat, ki fogjuk elemezni a meccseimet.

fotó: Doriano Brunel

Lehetetlen volt nem észrevenni, hogy az utolsó, amúgy kiválóan sikerült magyarországi, pontosabban DVTK-s Extraliga-szezonod után ahogy kimentél külföldre, a válogatottnál kikerültél a számításból. Ezt hogyan élted meg, illetve kaptál-e bármiféle megkeresést, indoklást ezzel kapcsolatban?  

Sajnos a kommunikáció a válogatott részről, fogalmazzunk úgy, nem volt éppen a legmegfelelőbb. Az, hogy a svédországi idényem után nem kaptam meghívót, teljesen érthető, szerencsétlen szezon volt egy komoly térdsérüléssel, amiből fel kellett épülnöm – ezzel semmi gond nincs. De hogy utána, a besztercebányai és kassai szezon után, vagy a fassai évek után miért nem, arról lövésem sincs. A mai napig nem tudom, mi volt a probléma a teljesítményemmel, vagy bármi mással, mert senki sem magyarázta meg, fel sem hívtak, én is csak itt a blogon láttam a névsort, hogy még a bő keretben sem vagyok benne. Ez végül is kapusedzői döntés, nagyon nem tudok vele mit csinálni, el kell fogadni, igyekszik az ember csak előre tekinteni, és még jobb formát mutatni, még jobb teljesítményt nyújtani, hátha akkor újra számolnak vele.

Nem akarom túlütni a vasat, de látványos volt, hogy a szubjektíve legjobb négy-öt magyar kapus közül legalább kettő, de inkább három nem volt ott idén még csak a bő vb-keretünkben sem. Más, ha az embert behívják, és legalább kipróbálják, majd azt mondják neki, ezért meg ezért nem kellesz, de ez, hogy még csak meg se nézzék…

Ezt jól látod, de erre meg nem nagyon tudok mást mondani, mint amit ilyenkor szoktak: ez már üzlet és politika. Egyébként igen, ha már itt tartunk, nem értettem se Hetényi Zoli esetét – főleg, hogy egy meccs kellene neki a századik válogatottságához… –, se Halász Béniét, aki szenzációs szezont futott, év újonca lett az NCAA-ben, mégis minimális lehetőséget kapott, a bő vb-keretben pedig ő sem volt ott. Lehet, ezzel próbálják motiválni a fiatal kapusokat, hogy inkább ne menjenek külföldre? Fogalmam sincs, tényleg nem tudom, mi ennek a háttere. Én csak azt láttam, hogy szinte mindenkit behívnak megnézni, rám meg a telefont sem emeli rám senki – nem mintha azt várnám, hogy nekem külön elkezdjenek magyarázkodni, de ettől még nyilván nem esett jól. Mindenesetre ettől függetlenül igyekszem változatlanul a karrieremre koncentrálni, meglátjuk, ez mit hoz majd: ha úgy gondolják, a válogatottban újra szükség van rám, örülök és megyek, ha úgy, hogy nincs, akkor ezt kell elfogadni.

Távlati célok? Poprádon első számú kapusként egy jó szezonnal újra észrevetetni magad, s akár ismét a tengerentúl felé kacsingatni?

Mindenféleképpen, én nem is gondolok másra. Poprádra egyértelműen kezdőkapusnak megyek, ezt letisztáztuk a klubbal a tárgyalások során (Ludovit Jurinyi klubelnök is lenyilatkozta – a szerk.). Viszont nekem még mindig az a nagy álmom, hogy visszakerüljek Észak-Amerikába, és ott játszhassak. Hogy aztán ez egy, két, három szezont jelentene-e, szinte már mindegy is, de nagyon szeretnék újra a tengerentúlon védeni, és ezért mindent meg is fogok tenni.

fotó: HK Poprad