Brock Boeser évi 7 milliót kér Vancouvertől

A kiváló csatár négy szezonra szeretne aláírni.

Erről Ben Hankinson, a játékos ügynöke beszélt a Vancouver Province-nak, amely ezek után felkereste a csapat igazgatóját, Jim Benninget. A szakvezető több szempontból is aggodalmának adott hangot a játékos ajánlatával kapcsolatban. Egyrészt a hétmillió helyett reálisabbnak érezné a hatot, amit Timo Meier is kapott a San José Sharkstól. Meier 66 pontot ért el legutóbb, miközben a sérülések miatt csak 69 meccset játszó Boeser 56-ot, ami egész szezonra vetítve közel egyenlő teljesítmény. Meier átlagosan 6 millió dollárért írt alá szintén négy évre, de úgy, hogy az utolsó szezonjában 10 milliót fog keresni. Ennek azért van jelentősége, mert a szerződés lejártával a játékos RFA státusban marad ugyan, de kérhet arbitrációt, amelynek során az utolsó évi fizetése lesz a minimum, amit meg kell kapnia. A hírek szerint Boeser is ilyen struktúrájú szerződést szeretne, miközben Jim Benning inkább egy másik sztárjátékosának, Bo Horvatnak a kontraktusát tartja iránymutatónak, aki 2017-ben állapodott meg hat évre a Canucksszal, de a periódusa elején keresett többet: az első három évben 19,2 milliót tesz zsebre, a második háromban 13,8-at, úgy, hogy az utolsó 4,4 millió dollárról szól.

Mint azt már sokszor elmondtuk, az idei RFA-osztály, amely kilép az újoncszerződésből, sok szempontból különbözik minden előzőtől. Nemcsak a teljesítményükkel ugranak ki, hanem az igényeikkel is. Korábban nem volt divat, hogy 22 éves jégkorongozók ragaszkodjanak a piaci értékükhöz, aláírtak szinte bármennyiért ahhoz a csapathoz, amely draftolta őket, nemritkán hosszú időre. Boeserék ezt nem teszik ? és jó okkal. Egyrészt pontszámban tényleg a közvetlen élmezőnyhöz tartoznak, tehát semmi okuk, hogy visszafogják az igényeiket. Másrészt nem akarnak hosszú távra szerződni, mivel arra számítanak, hogy a liga pénzügyi lehetőségei néhány éven belül jóval magasabb fizetéseket tesznek majd elérhetővé. Ennek az alapja, hogy a liga hamarosan új televíziós közvetítési szerződést köt az USA-ban, aminek az összege a jelenlegi háromszorosát is elérheti. Ezzel párhuzamosan folyamatosan fejlesztik a player tracking technológiát, ami ? összekapcsolva a sportfogadások engedélyezésével ? újabb jelentős bevételi forrás lehet, nem beszélve a Seattle 2022-es csatlakozásáról, ami további százmilliókkal gazdagítja a klubokat. Ha nőnek a jégkoronghoz köthető bevételek (a bővítésből származó pénzek nem számítanak bele ebbe a körbe, de ez a kollektív szerződés újratárgyalásával még megváltozhat), az azt is jelenti, hogy a jelenleginél erőteljesebb ütemben nőhet a fizetési plafon.

A klubok azonban nem minden esetben engedhetik meg maguknak, hogy engedjenek a játékosok követeléseinek. Erre a Vancouver az egyik legjobb példa. A legkisebb baj, hogy jelenleg mindössze 5 millió elkölthető dollárjuk van, és még le kell szerződtetniük az orosz Nyikolaj Goldobint is. Ezt a problémát az edzőtábor utáni szűkítésekkel, vagy hosszú távú sérültlistára helyezéssel lehet orvosolni. Nehezebb lesz, hogy a Canucks azon klubok közé tartozik, amely rabja a korábbi gyakorlatnak: 30 körüli játékosokat értéken felül több évre szerződtettek, mintegy megköszönve eddigi szolgálataikat. Megtehették, hiszen lojalitásból a fiatalok nem voltak nagy igényűek. Ennek azonban vége, így a klubok egy jelentős része a túlfizetett veteránok és a feltörekvő titánok elvárásainak kettős szorításában szenved. A Canucksnál a Loui Eriksson, Brandon Sutter, Jay Beagle alkotta hármas tavaly mindössze 48 pontot hozott össze, miközben 13 milliónál is többet hasítottak ki a bérkeretből. Ráadásul ott van Tyler Myers, aki 29 évesen kapott ötéves, évi 6 millió dolláros szerződést. Ez már most is jelentős probléma, de Beagle kontraktusának kivételével a szerződések még érvényben lesznek akkor is, amikor majd Elias Petterssonnal kell hosszabbítani.

Visszatérve Boeserre, vele kapcsolatban tehát nincs könnyű helyzetben Benning, annál is kevésbé, mert az általa kért négyéves szerződés akkor járna le, amikor a hátvédek között az egyik legnagyobb ígéretként számon tartott Quinn Hughes (az idei 1/1-es Jack bátyja), valamint Horvat szerződése is lejár. Vagyis bár a Canucks minden valószínűség szerint meg fog tudni egyezni Boeserrel, de a gondjai középtávon aligha fognak megoldódni a remek draftolása és az idei holtszezon agresszív igazolásai ellenére sem. Az mindenesetre örömteli, hogy a nyár végéhez közeledve elkezdtek érkezni a hírek a megegyezés előtt álló RFA-król. Néhány napja Matthew Tkachuk és Patrik Laine nyilatkozott, most Boeser ügynöke szólalt meg. Az igazi áttörésekre bő egy hét múlva, szeptember 3-ától számíthatunk, amikor finisbe ér a felkészülés az edzőtáborokra, és ténylegesen befejeződik a nyári szünidő.