Utánpótlás Az utánpótlás-nevelés nem az érmek számáról szól

A közösségünk ereje az, amivel többet tudunk adni másoknál ? állítja Marton Tibor. Fontos kérdéseket tettünk fel a MAC Budapest Jégkorong Akadémia utánpótlás-vezetőjének.

A magyar utánpótlás-nevelő műhelyeket bemutató sorozatunk előző részében az UTE-val foglalkoztunk. Ezúttal egy másik nagy fővárosi egyesület, a MAC következik.

Mi a MAC Akadémia koncepciója?

A MAC Budapest Jégkorong Akadémia Magyarország egyik legnagyobb és legeredményesebb utánpótlás-nevelő klubja. Utánpótlás-nevelésünknek számos célja van. Többek között az, hogy a hozzánk jelentkező fiatalok pozitív élményt szerezzenek, amikor megismerkednek a jégkoronggal. A munkánk egyszerre épül az örömre és a sportági képzésre, emellett megadjuk a szükséges alapot a sportélet normáinak és szabályainak elsajátításához.

Fontos, hogy minden gyermeket úgy képezzünk és neveljünk, hogy potenciális képességeinek megfelelő játékos váljék belőle. Ezért fontos a számunkra, hogy széles és mély jégkorongtudást adjunk át  játékosainknak, hogy sokrétű, flexibilis hokisokká váljanak. A nálunk játszó játékosoknak meg kell tanulniuk, hogyan kell felelősséggel lenni saját maguk iránt, tekintettel kell lenni és hallgatni kell másokra, meg kell tanulni elfogadni és betartani a szabályokat.

Azt akarjuk, hogy a MAC-nál a jégkorong mindenki számára elérhető legyen. Valamennyi játékosnak meg kell kapnia a lehetőséget az edzőinktől az alapos és átgondolt képzésre. A legfontosabb tulajdonságok, amiket el lehet sajátítani a jégkorongban, az elkötelezettség és az érdeklődés. Ha valaki a MAC-hoz kerül, egy olyan pozitív nevelőkörnyezetbe csöppen, ahol képzett edzők foglalkoznak vele. Cserébe a játékosoktól és a szülőktől is elvárjuk az együttműködést és az érdeklődést, és azt, hogy megtanulják, amit tanítunk nekik. Eszközt adunk, de elvárjuk, hogy ezzel mindenki éljen is, csak így teljesíthetjük közös célunkat, hogy továbbra is az ország egyik legnagyobb és legeredményesebb utánpótlás-nevelő egyesülete legyünk.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Mennyiben valósult meg ez ebben a szezonban?

Az gondolom, az idei szezonunk ismét sikeresnek mondható. Sok lány és fiú játszik nálunk minden korosztályban, ahol számítják az eredményt, éremért küzdöttünk, a legtöbb csapatunk döntős volt, a juniorjaink pedig ismét megnyerték a bajnokságot. Ezek a számszerűsíthető eredmények, de az utánpótlás-nevelés összetettebb folyamat, és nem is az érmek számáról szól. Jó példa erre Nagy Krisztián és Sebők Balázs, akik jó pár évet eltöltöttek a MAC-ban, korosztályos bajnokságot egyszer sem nyertek, mégis kiváló profi karriert futnak. A másik fontos tényező, hogy évről évre sok-sok játékost adunk a nemzeti válogatottaknak. Ez azt igazolja, hogy az itt pallérozódó játékosok olyan képzést kapnak, amely megfelelő, hogy nemzetközi szinten is megállják a helyüket. Ne feledkezzünk meg azokról sem, akik tőlünk elkerülve erős bajnokságokban fejlődhetnek tovább külföldön. Csak a példa kedvéért: idén a juniorcsapatunkat erősíthette volna Garát Zsombor, Stipsicz Bence vagy Kiss Zsombor is, de mi büszkék vagyunk, hogy ők továbblépve erős bajnokságokban teljesedhetnek ki.

Mi hiányzott a leginkább ebben a szezonban?

Infrastruktúrában kell előrelépnünk, ebben a szezonban a Puskás Ferenc Stadion rekonstrukciója miatt nehézségeink voltak a szárazedzések terén. De sokat sikerült fejlődnünk, kialakítottunk egy megvilágított, bármikor használható lőpadrendszert. Sikerült megcsinálunk egy tornatermet futófolyosóval, és egy minden igényt kielégítő konditermet is átadtunk. Májustól pedig egy igen tapasztalt személyiedző-páros is a játékosok fejlődésén fog dolgozni, segítve a gyerekek sportágspecifikus fejlesztését.

Az új edzők hogyan integrálódnak a régi MAC-os szakmai csapatba?

Talán nem is a szakmaiság a kérdés. Az edzők kiválasztásánál nyilván fontos szempont a szakmai minőség. A kérdés, hogy mi, akik rég itt vagyunk, ezt az egészet nagyon a magunkénak érezzük. Összekovácsoltak minket a kezdeti nehézségek, később a közös sikerek. A közösségünk ereje az, amivel többet tudunk adni másoknál, ez a fontos. Ha ide kerül egy játékos vagy edző, akkor azt kell éreznie, hogy ez az egész az övé is, és minden nap kötelessége tennie azért, hogy jobbá váljunk. Mindenkinek nyitottnak és segítőkésznek kell lennie, és ezért ő is tudni fogja, hogy számíthat a másikra. Nagyon fontos, hogy a játékosok képzése összetett folyamat, ami nem csak arról szól, hogy milyen korongkihozatalt tanítunk, vagy milyen playbookunk van. Hanem arról, hogy hogyan hatunk a gyerekek személyiségére.

A szempontokat és a 2016/17-es szezont is érintettük már, de összességében mennyire elégedett azzal, ahol most tart a klub?

Ha visszagondolok, biztos, hogy sok-sok dolgot találok, ami lehetett volna jobb. Talán soha nem leszek elégedett, és ezzel sokan vagyunk így. Ez így van rendjén. Mert tudjuk, van hova előrelépni, fejlődni. Mint mondtam, a létszám és az eredmények terén is elégedettek vagyunk. Meghatározó klubja vagyunk a magyar jégkorongnak, sikeresek, fejlődők és éhesek. Nyitott és fegyelmezett játékosok nevelkednek nálunk. Tényleg sok példát tudnék felsorolni, hogy akár problémásnak tartott kisgyerekekből később milyen felnőttek váltak. Ha végignézek a klubon, nyugodtan állíthatom: a jövőben is folyamatosan sok-sok játékost tudunk adni a válogatottaknak és a felnőttcsapatunknak is. Büszkék lehetünk rá, hogy idén is több juniorunk kapott lehetőséget a MOL ligás profi csapatban.

Folyamatosan keressük a versenyeztetési lehetőségeket. A MAC mindig is híres volt arról, hogy a csapatai rendszeresen részt vesznek rangos nemzetközi tornákon, ahol sok új impulzus éri a gyerekeket. Ez sokat segít, hogy felmérjük, hol állunk nemzetközi mércével mérve. Több európai torna mellett idén is eljutott két korosztályunk Kanadába, ami sok örömöt hoz a gyerekeknek, és a szakmai hozadéka is kézzel fogható.

Régi dilemma, hogy mi a fontosabb: nyerjen a csapat, vagy játsszon négy sorral?

Az utánpótlás-nevelés esetében mindig tovább kell nézni az aktuális szezonnál. Érdemben csak egy hosszabb folyamat értékelhető. Mivé válnak az innen kikerülő játékosok? Mindenki tudja, hogy nem mindenkiből lesz profi jégkorongozó. A kérdés az, hogy később miként tekint vissza a játékos a pályafutására, hogyan használja az itt tanultakat, akár a magánéletben. Nálunk fontos a tanulás. Azt gondolom, aki az iskolában megállja a helyét, az a sportban is meg fogja, és ez fordítva is igaz. Mindannyian szeretjük a sikereket. Szeretünk nyerni, de nem mindenáron. A kisgyerekeknek meg kell adni minden lehetőséget, hogy fejlődjenek, játsszanak, de feljebb már más a helyzet. Ott versenyezni kell a helyekért és fel kell készítenünk azokat a srácokat, akik élsportolók lesznek. Ehhez nekik is kell egy szintet hozni. De azt gondolom, annak, aki keményen dolgozik, mindig lehetőséget kell adni. Említettem már Nagyot és Sebőköt, akik ugye nem voltak soha utánpótlásbajnokok.

Idén hiányosnak tűnt egy-egy korosztály a MAC-nál. Volt, hogy a fél ifjúsági vagy serdülőcsapat feljátszott. Ez nem probléma?

Juniorban kevesebb játékosunk volt, de ahogy mondtam, sok-sok hokisunk került külföldre. Nem akartuk őket idekötni, büszkék vagyunk, hogy szintet léphettek. Így serdülőtől kezdve kellett tolnunk felfelé a játékosokat. Ezt én inkább pozitívnak értékelem, hiszen még így is, hogy az U18-as csapatunk a döntőben 6-8 serdülővel állt fel, simán versenyképes volt, a junior ifikkel tele lett bajnok. A legnagyobb hozadéka a játékosok számára volt, mert akik feljebb kerültek, magasabb szinten, nagyobb tempóban játszottak, így kellett döntéseket hozniuk. Akik nem kerültek feljebb, azoknak is jó lehetőség volt, mert kiléphettek mások árnyékából, nem csupán utaztak egy szekéren, hanem húzóemberekké váltak. Így mindenki sokat fejlődött.

Voltak olyan elemek az idei kiírásokban, amelyek újragondolását javasolná?

A bajnokság ritmustalan volt. Decemberben sok volt a szünet, a szezon vége besűrűsödött. Ráadásul ifiben és juniorban a végjáték sokszor egymás követő napokon zajlott, pihenő nélkül. Mi mindkét korcsoportban és mindkét ligában sokáig jutottunk. Amikor az osztrák ligában játszottunk, a hazai ellenfelünk várt minket pihenten, amikor a hazai bajnokságban, akkor az osztrák ligás ellenfelünk tudott ránk készülni. Ráadásul ezeknek a srácoknak tanulniuk is kell valamikor, hiszen iskolások mindannyian.

Egy másik ügyet is említenék. Mi egyáltalán nem támogatjuk, hogy az előkészítő bajnokság eredményre menjen. Az a lényeg, hogy a gyerekek stresszmentesen élvezzék a játékot, megszeressék a hokit. Aztán ha lejátsszák a meccsüket, menjenek a nagyihoz ebédelni. Húsz éve foglalkozom előkészítősökkel, elég nagy a tapasztalatom. Voltam edző, amikor volt eredmény, és akkor is, amikor nem. Az valótlan érv, hogy az eredmény számolása ebben a korosztályban javítja a minőséget. Tények bizonyítják, hogy nincs így. Csak a stresszt és a feszültséget növeljük feleslegesen, ami ebben a korban nem lehet cél.

Az alsóbb korosztályokban egyre nagyobbak a létszámok? Érezhető ennek köszönhetően a fejlődés?

Folyamatosan növekszünk az egyesületünknél és a magyar jégkorongban is. Úgy érzem, másfél jégfelületet maximálisan kihasználunk a MAC-nál. Sokan szeretnének itt játszani, ez jó érzés, de nem tudunk mindenkinek lehetőséget adni, vannak, akik máshol folytatják emiatt. És ez a növekedés egyértelműen jó a magyar jégkorongnak is. Egyre több a csapat és egyre több a játékos, így lassan eljön az idő, amikor a kiválasztásról is beszélhetünk.