Utánpótlás Csodakert a Széna téren

Családias hangulat, összetartó közösség, biztos háttér ? ezek jellemzik leginkább a fővárosi Széna téren működő Jégkert SE-t. Az utánpótlás-nevelő egyesületről a két edzővel, Tejfalussy Bélával és Varjú Árpáddal beszélgettünk.

Izgatott gyereksereg toporog az ajtó mögött. A plexin keresztül figyelik a jégen játszókat, a legszívesebben azonnal csatlakoznának hozzájuk, de ki kell várniuk a sorukat. Azonban ahogy vége az U8-asok edzésének, máris bekorcsolyáznak a pályára, segítenek összeszedni a korongokat, hogy a rolba minél hamarabb előkészítse a jeget számukra. Mielőtt még elkezdődne az U10-esek keddi edzése a Széna téren, a Mamut 2. bevásárlóközponttal szemben, a régi budai Városfal mögött található Jégkert SE-ben, a két edzőt, Tejfalussy Bélát és Varjú Árpádot az utánpótlás-nevelő egyesület múltjáról, jelenéről és jövőjéről faggatuk.

“Az egyesület immár tizenkét éves múltra tekint vissza, 2004-ben teljesen amatőr társasággal csináltunk jégpályát a Normafánál, ez után kerestek meg minket azzal, hogy nem jönnénk-e le a Széna térre ? emlékszik vissza a kezdetekre Varjú Árpád, aki egyben a Jégkert SE elnöke is. ? Az első évben még nyitott volt a pályánk, aztán szépen lassan egyre hosszabb lett a szezon, most már hét-nyolc hónapon keresztül, azaz októbertől áprilisig tudunk jeget biztosítani.”

A korábbi kiváló nemzetközi játékvezető, Tejfalussy és a még mindig aktív szintén játékvezető Varjú a kezdetektől fogva együtt dolgozik. Edzőként hozzájuk csatlakozott az ugyancsak játékvezetőként tevékenykedő Soós Dániel, a korcsolyaoktatásban pedig korábbi műkorcsolyázók, például a máig legeredményesebb magyar páros műkorcsolyázó, dr. Szollás László unokája, Szollás Rita, illetve Kondorosi Csilla segíti a munkát. A gyerekek jellemzően 5-6 évesen kerülnek az egyesülethez, amely folyamatosan járja a környékbeli óvodákat toborzás céljából.

“Árpi három évvel ezelőtt kitalálta, hogy a pálya mellett is álló felöltöztettet hokibábu egyikét helyezzük el egy-két hétre a közelben lévő, körülbelül 50-52 óvodában a szórólapokkal együtt ? mondja Tejfalussy, a magyar jégkorong Hall of Fame-jének tagja. ? Naponta hívnak fel a szülők, hogy mikor, hogyan lehet jönni hozzánk hokizni, s bár a konkurenciával, a focival, az úszással és egyéb sportágakkal is meg kell küzdenünk, arra büszkék vagyunk, hogy sokan a jégkorong mellett maradnak.”

Azt azonban előre sosem lehet tudni, hogy egy-egy gyerek mikor teszi le végérvényesen a voksát a hoki mellett. A Jégkert SE-ben egyébként sem az az elsődleges cél, hogy élsportolókat neveljenek, hanem megismertessék a gyerekekkel a sportágat és a mozgás örömét. Persze ahhoz, hogy stabil legyen a háttér, azaz évről évre fel tudják tölteni az U8-as és az U10-es csapatot, 20-30 újoncra van szükség. Bár a toborzás még mindig folyik, ez a feltétel már teljesült, így az egyesület két korosztályos csapata a kezdőkkel együtt 60-70 főt tesz ki.

“Évek óta mindent annak rendelünk alá, hogy a gyerekkel megszerettessük a jégkorongot és a módszerünk jól bevált, hiszen eddig több mint négyszáz gyerek dolgozott a kezünk alatt ? így Tejfalussy. ? Nagyon büszkék vagyunk azokra, akik nálunk kezdték, és egészen a válogatottságig vitték. A kapus, Maruyama Yumi 15 évesen már U18-as világbajnokságon szerepelt a női válogatott tagjaként, a jelenleg a Vienna Capitalsban játszó Szabad Kevin pedig U20-as válogatott.

A budapesti divízió 1/B csoportos vb-re készülő juniorválogatott bő keretében is szereplő csatár jó emlékeket őriz nevelőegyesületéről. “A Jégkert SE volt az első csapatom, mindig nagyon jól éreztem ott magam a jégen ? idézi fel Szabad. ? Ezt nagyrészt Tejfalussy Béla edzőnek köszönhetem, nap mint nap valami mást tanultam tőle. A legkedvesebb emlékem az első meccsem, amelyen rögtön az első két percben sikerült gólt lőnöm. Tényleg mosolyogva nézek vissza a Jégkert SE-ben töltött éveimre.”

Most is akadnak tehetségek a Budai Jégpályán, Tejfalussy Kedves Zolikát emeli ki, aki mezőnyben és kapuban is ügyes, ezért megadják neki a lehetőséget, hogy mindenhol kipróbálja magát, aztán meglátják, mi lesz belőle. “Fontos, hogy lássuk, ahogy a gyerek fejlődik ? mondja Varjú. ? Az elején csak botorkál a jégen, három, négy év múlva meg már körbekorizza a saját apukáját, háromszor, négyszer oda-vissza áthúzza a korongot, adott esetben mindezt csaknem velünk is meg tudja csinálni. Jó érzés, hogy ebben benne van a munkánk, és olyan közegben, egészséges környezetben nevelhetjük a játékosokat, amelyben a sport által alázatot, kitartást, szorgalmat tanulnak és ahol örömüket lelik a játékban. Mindezt egységben látni a sportegyesületünkben, ez az, ami minket életben tart a nehézségek idején is.”

A gyerekek a kis pályaméret miatt csak 10 éves korukig hokizhatnak a Jégkert SE-ben, adja magát a kérdés, az edzőknek nem nehéz-e őket elengedni?

“Nehéz, de jóleső érzés is, ha látjuk, hogy a tanítványaink máshol is megállják a helyüket ? magyarázza Tejfalussy. ? Tavaly az egyik legjobb játékosunkat, Keszthelyi Csabát az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia vitte el, aki a fehérváriak U12-es csapatának első, második sorában játszik, elég sok gólt lő, jól korcsolyázik, jó a technikája és Kercsó Árpád is remek véleménnyel van róla. De a mi dolgunk az, hogy megtaláljuk az újabb tehetségeket, neveljük őket. A merítési lehetőségünk egyre nagyobb, idén azt tervezzük, hogy szuperminiben nemcsak a B, hanem a C csoportban is indítunk csapatot, akkora a létszám. Egyébként minden évben, április környékén szervezünk erőfelmérő tornát, amelyre az A csoportos, azaz a legerősebb egyesületek csapatait várjuk, így le tudjuk mérni, mennyit fejlődtek a gyerekek. A csapatok szívesen jönnek a nálunk tartott tornákra, a szülők különös figyelmet fordítanak arra, hogy megfelelő vendégszeretetben részesítsék őket. Ötvenöt éves tapasztalattal a hátam mögött mondom azt, a Jégkert SE-ben tényleg nagy az összhang, a családias hangulat az, ez az, amiért tizenkét éve itt dolgozom, ezt egyszerűen nem lehet elhagyni.”

A Jégkert SE-hez érkező gyerekek, illetve szüleik dolgát megkönnyíti, hogy nem kell felszerelésről gondoskodniuk, hiszen azt az egyesület a TAO-támogatásnak köszönhetően mindenkinek ingyen biztosítja ? beleértve a rácsos fejvédőt és a korcsolyát ? az edzésekre, a mérkőzésekre. Varjú elmondta, az edzések is tudatosan évek óta ugyanabban az időpontban vannak, hogy ezzel is megkönnyítsék a szülők dolgát a gyerekek mindennapjainak megtervezésében. Ennek megvalósítása azért egyszerű, mert a klub vezetése és a pálya üzemeltetése ugyanabban a kézben van. A jégpálya fenntartása sem jelent gondot, hiszen a téli hónapokban a kihasználtsága eléri a 80-90 százalékot is.

“A pályát reggel és este az amatőr csapatok használják, napközben pedig szervezett formában az óvodás és az iskolás csoportok jönnek ? magyarázza Varjú. ? Hogy hasznot hozzon a pálya, a bevétel fedezze az üzemeltetési költséget és visszajöjjön a befektetett tőke, ahhoz pont ilyen mértékű kihasználtságra van szükség. Közismert, hogy a nagypályát külső forrás bevonása nélkül nem lehet üzemeltetni, a kispályát azonban lehet.”

A Jégkert SE rövid távú tervei között szerepel a szezon meghosszabbítása, a jégidőt tíz hónapra tolnák ki. Ehhez igyekeznek minél előbb kialakítani az infrastrukturális hátteret, továbbá kisebb metodikai központot hoznának létre, ahol a játékosok házon belül fejleszthetnék a készségeiket. A pálya mellett felállított lősátor is ezt a célt szolgálja, amelynek jótékony hatása már a pályán is tetten érhető. “Minden mérkőzés után kielemezzük a gyerekek játékát, egymás között megbeszéljük, elmondjuk nekik is mit kell javítani és igyekszünk pótolni a hiányosságokat? ? ezzel a gondolattal zárjuk a beszélgetést az edzőkkel, mert időközben a tanítványok már tudásra éhesen várják őket a jégen.