Stavangerben semmi nem változott

Leesett az állunk attól a tempótól és energiaszinttől, amit az első 8,5 harmadban villantott a magyar válogatott. Helytálltunk Norvégia, Dánia és Franciaország ellen, de az A csoport még messze van.

Nagyon jó kis torna volt a stavangeri, minden bizonnyal a három mérkőzésről írt beszámolóinkon átsütött az a lelkesedés, ami úrrá lett rajtunk a helyszínen. A jövőre való tekintettel azonban sokkal hatékonyabb, ha higgadtan gondoljuk át a történteket, és az élmények után két nap józanodás talán elég ehhez.

Az a helyzet, hogy az a 25 játékos, aki ezúttal a magyar válogatott keret tagja volt, egytől egyig beleszakadt abba, hogy ezen a tornán bizonyítson. Hogy ez kinek milyen mértékben sikerült, azt a szakmai stáb tudja eldönteni. Diego Scandelláék mindenkinek minden lehetőséget megadtak Norvégiában. Nem volt rangsorolás, mindenki ugyanannyit játszott mérkőzéseken belül, előnyben és/vagy hátrányban is szinte bárki csilloghatott. Végig jól bírtuk a tornát, a harmadik meccs végére pukkadtunk ki, de hat-hét perc után még ott is tudtunk újítani. Ennyi kiállítást viszont nem engedhetünk meg magunknak.

Az említett beleszakadás viszont három meccsen három vereséghez volt elég, összesen két gólt lőttünk, azt is ugyanazon játékosunk, Somogyi Balázs révén, miközben kilencet kaptunk. Ellenfeleink minden meccsen közel kétszer annyit lőttek a kapunkra, mint mi az övékre. Túlzás lenne azt állítani, hogy végigvédekeztük a tornát, de az egyértelmű, hogy ellenfeleink annak az időnek a dupláját töltötték a mi harmadunkban, mint mi az övékben. Ez pedig ritkán vezet jóra. Végül ezúttal sem sikerült nyerni így.

Ezért meg kell állapítanunk, hogy az első két ? illetve a második meccsen az első három ? sorunk nélkülözésével felálló keretünk szoros vereségeket tud elérni nálunk magasabban jegyzett, de voltaképpen olyan erősségű válogatottak ellen, amilyenekkel szemben az A csoportban maradást ki kéne harcolnunk. Náluk is bőven voltak hiányzók, a legnagyobb sztárok sehol sem jöttek el.

De foglalkozzunk csak magunkkal. A második mérkőzésünkön, Dánia ellen hátul Vas M., Dudas, Wehrs, Gőz, Tokaji, elöl Banham, Bartalis, Hári, Kovács Cs., Kóger, Sarauer, Sebők, Sofron, Vas J. hiányzott egy elképzelt legerősebb magyar csapatból ? és bátran soroljuk ide a juniorkorú Erdély Cs. és Galló V. nevét. Így álltunk fel:

Hetényi Z. (Bálizs)
Orbán A., Reiter A., Csányi, Sikorcin, Vincze P.
Pozsgai, Szirányi, Somogyi, Nagy G., Könczei
Varga A., Szabó D., Benk, Nagy K., Magosi B.
Mestyán, Kiss D., Kocsis, Reisz, Sárpátki

Hogy ezzel a csapattal, ne szépítsük, a magyar válogatott aktuális 4?7. sorával tartalmas és jó játékkal pontot szereztünk Dániától egy olyan meccsen, amiben a győzelem is benne volt, ez olyasmi, amiről korábban csak álmodoztunk. Ami évekkel ezelőtt elindult az utánpótlásban, az ma már felnőtt szinten is kézzel fogható, fizikálisan nagyon sokat léptünk előre. Májusban az lesz a kérdés, hogy ezt az erőbeli előrelépést követi-e a taktikai, technikai színvonal, tud-e a játék minősége és effektivitása javulni. Mert a lényegben nem állunk jól, látható, hogy a góllövés nem az erősségünk, anélkül pedig nincs eredmény. Ezen kell javítani. A címben szereplő megállapítás egyrészt erre vonatkozik, másrészt pedig arra, hogy a csapat májusi karakterére éppen a most hiányzó 2-3 sornyi játékosváltozás miatt nem lehet következtetni.

De a jövő fürkészése helyett maradjunk a stavangeri hétvégénél. Vannak, akikről muszáj külön is írni.

Hetényi Zoltán újra nemzetközi szintű teljesítményre képes, ezt bizonyította. Őt csak a múlt szezonbeli betegség miatt emeljük most ki ? utoljára teszünk ezért ilyet ?, mert ugyanezt megmutatta két társa, Rajna Miklós és Bálizs Bence is. A három kapus oszlop volt ezen a tornán.

A védelemben négy játékosról lesz szó. Két új kerettagunk van, egy amerikai és egy kanadai fiatalember. Mindkettő fontos láncszem lehet honosítása esetén. Kevin Wehrs a Brassóban és a Fehérvárban megszokott játékát hozta, ezzel az egyik legjobb bekkünk volt. Okos, ügyes, gyors játékos, sajnos kevés ilyen komplex emberünk van hátul. Termete az egyetlen kifogásolható paramétere, de esetében sem a méret a lényeg, kidolgozott izomzatának hála, megoldja ekkorkán is a feladatát. Jesse Dudas megmutatta, hogy egy mégoly erős mezőnyben is ő a főnök a jégen a statikus erő tekintetében. Az ellenfelek pálcikaemberként hullottak a közelében. A korcsolyázósebességével és a makulátlan helyezkedésével aligha generál majd best of videókat a szentpétervári vb-n és a fegyelmezettségén is sokat kell javítania, de amerikai társához hasonlóan kirobbanthatatlannak látszik a helye a csapatból ? honosítása esetén. A taktikai repertoárunkat nagy mértékben javítják mindketten, emberelőnyben szembetűnően jól irányítottak hátulról.

Varga Arnold tavalyi balesete és abból származó sérülése óta fokozatosan építi fel magát és játékát, ha nem figyel oda és továbbra is marad ezen az úton, hamarosan a legjobb magyar hátvédek szűk táborába tartozhat. Okosan és fegyelmezetten játszott, azokat a játékelemeket erőltette, amelyekben igazán jó. Mindezt hiba nélkül tette. A juniorból kiöregedett és hosszú sérüléséből nemrég visszatért Szabó Dániel a jövő embere. Róla azért írunk, mert összesen hat MOL Liga-mérkőzés után kellett helytállnia ilyen ellenfelekkel szemben. Ragyogóan oldotta meg, egy milliméterrel sem vállalt többet a jelenlegi szintjénél. Pontos volt és bátor, még egy lövésre is tellett erejéből, míg egy másik alkalommal akár gólt is lőhetett volna, ha nem blokkolják az utolsó előtti pillanatban próbálkozását.

A csatárokról jelentősebb feladat írni, hiszen közülük mindössze Somogyi Balázs szerzett gólt. A DAB-tól a Miskolchoz igazolt támadó kettőt is, és ezzel a magyar csapat egyetlen játékosaként zárta pluszban a tornát. Az első találatáért a Könczei, Nagy G. páros dolgozott meg, a másodikban Jesse Dudas keze van benne és Kovács Csabáé, egy pontosan megemelt keresztpassz révén. Somogyi a gólokat leszámítva is jó teljesítményt nyújtott, merte kihasználni fizikai adottságait, s hiába szereti a gólszerzést és érzi a kaput, a robotolásban is benne volt.

Az Áronokkal folytassuk. Reisz a torna egyik meglepetésembere volt. Olyan tempóban közlekedett a pályán, mint kevesen ezen a tornán. Ráadásul nem csak előre, hanem visszafelé is. Igazi energiasorokkal ment ? igazából nagyon másunk nem is volt ezen a tornán ?, sokszor kiváló ütemben indult ki a harmadból, jól vitte be a korongot a másikba. A gólszerzés még nem jött össze, de hát sebaj, ez volt a bemutatkozása a válogatottban. Védekezése is impresszív volt. A látottak alapján nem lenne meglepő, ha hamarosan felkerülne az EBEL-csapathoz. A debreceni Könczei agilis volt, és egy meccs ráhangolódás után két nagyon jó mérkőzést produkált. Próbált sokat ütközni, inkább több, mint kevesebb sikerrel tette ezt ? az alkatához képest végképp ?, jól kereste a korongot a támadóharmadban, gólpasszt szerzett és óriási kapuvasat lőtt. Játszott előnyt, hátrányt.

Akikről nem esett szó külön, azok is nagyon sokat dolgoztak, tettek a jó magyar eredményért.

A csattanót és a kockázatos megállapítást a végére tartogattuk. Amikor Svájcban járt a magyar válogatott az A csoportos vb-n, Pat Cortina szövetségi kapitány elmondta, igazából semmink nincs, ami A csoportos lenne. Se infrastruktúránk, se játékosunk. A norvégiai torna alapján sem tudnánk olyat mondani, hogy ő vagy ő odavaló lenne, vagy hogy ? tényleg csak példának említve ? olyan a védekezésünk, az emberelőnyünk, ami az A osztályban maradásra predesztinálhat. Most mégis írunk egyet, ha másra nem jó ez, vitaindítóként. Úgy láttuk Stavangerben, hogy a Benk, Nagy K., Magosi csatártrió egész pályás letámadása A csoportos szintűvé fejlődött az évek során. Ez volt ezúttal az egyetlen összeszokott sorunk, ráadásul tőlük ezt vártuk és hasonlót kaptunk már korábban is. Ezúttal az első két napon az egész mérkőzés folyamán megőrjítették az ellenfeleket. A norvégok még csak-csak boldogultak velük az esetek kis hányadában, de a dánok teljes kudarcot vallottak: vagy ki sem hozták a korongot a védőharmadból, vagy neutrális helyig jutottak vele. Támadást építeni nem bírtak. A tornát Magosi Bálint bírta a legjobban közülük és a teljes magyar keretből is, feltűnően jó állapotban érkezett, láthatóan gyorsult a játéka és a korcsolyázása Franciaországban, és igazi szellemi vezére volt a társaságnak, teljes mértékben rászolgált a C betűre.

Van minek örülnünk és van mire építenünk. Itt tartunk most.