Még mindig felfoghatatlan, hogy itt lehetek

A csütörtökön a Tüskecsarnokban elrajtoló olimpiai selejtezőtornára készülő magyar válogatott két svédországi légiósával, az SHL-es Linköpingnél játszó Galló Vilmossal és a svéd junior élvonalbeli Mora IK-nál szereplő Nemes Mártonnal beszélgettünk a nemzeti csapat keddi edzése után.

Először is két fontos infó a Tüskecsarnokból: a nemrég a JYP felnőttcsapatában bemutatkozó Varga Balázs klubkötelezettségei miatt mégsem tud a válogatott rendelkezésére állni, továbbá kedden Sofron István sem volt ott a jégen elővigyázatosságból, de ő a tornán várhatóan játszik majd.

Galló Vilmos 39 meccsen van túl idén az SHL-ben, 5 találattal és 2 gólpasszal áll, legutóbb fontos gólt lőtt az Oskarshamnnak. Svédországi légióscsatárunk négy éve nem tudott ott lenni a válogatottal az OST-n, ezért most duplán motivált lesz hazai közönség előtt.

Jelenleg a hatodik helyen álltok az SHL-ben a Linköpinggel, milyen a klubszezonotok?

Szerintem kimondottan jól megy a szekér, nemrég még másodikok voltunk. Aztán viszont becsúszott egymás után két vereség, és a szoros élmezőnyben ennyi elég is volt, hogy a hatodik helyig csússzunk vissza a nemzetközi szünet kezdetére. De nem aggódom, ha újra nyerünk néhányat, ismét ott leszünk a dobogó környékén – tényleg borzasztóan szoros a liga élmezőnye, látható, hogy nüanszok döntenek a tabella elején.

Ha egyénileg nézzük a mutatóidat, idén valamivel elmaradnak a korábbiaktól, mennyire vagy elégedett a csapaton belül betöltött szerepeddel? Mennyit tudsz menni speciális játékhelyzetekben?

Jelenleg csak emberhátrányokban számít rám a szakvezetés, pontjaim száma ezért is csökkenhetett ilyen mértékben. Azt azért fontos tudni, az SHL-ben viszonylag kevés gól születik egyenlő létszám mellett, jobbára sorsdöntőnek bizonyulnak az emberelőnyök, a játékosoknak ekkor van igazán esélyük az egyéni számaik javítására. Az idei szezonban egyébként is többnyire defenzívebb szerepkörben számít rám a szakvezetés, és a játékperceim száma sem egyenletesen oszlik el – alkalomadtán nagyon sokat játszom, de olyan is előfordul, hogy alig kapok lehetőséget. Hatalmas versengés tapasztalható a csapaton belüli pozíciókért, természetesen minden edzésen helyt kell állnod, ha tétmeccsen is meg akarod mutatni magad. Most is ezen dolgozom: nívósabb szerepet szeretnék kiharcolni a kereten belül, hogy újra tagja lehessek például az emberelőnyös szekciónknak.

A Sárközy-emléktorna után ismét itt vagy, a válogatottnál, és most már egy erősebb kerettel gyakorlatoztok. Mit vársz a selejtezősorozat mérkőzéseitől?

Hiába játszunk majd gyengébben rangsorolt országok ellen, a legfontosabb, hogy senkit se becsüljünk alá – sajnos részesei lehettem már olyan tornáknak, amelyeken lebecsültük az aktuális ellenfeleinket. Emlékezhetünk, mennyire nem lett jó vége: kaptunk már ki a hollandoktól, vagy éppen a lengyelektől is tétmeccsen ilyen fontos világeseményen. Magunkkal szembeni elvárásként most azt fogalmaztuk meg, hogy igenis győznünk kell minden meccsen. Ha minden jól megy, akkor úgy kalkulálunk, hogy várhatóan Japán tanúsítja majd a legnagyobb ellenállást velünk szemben. De ez természetesen ez nem azt jelenti, hogy alábecsülnénk a spanyolokat vagy a litvánokat, ellenük is pont úgy készülünk, mint bármely más válogatottal szemben.

Négy éve, a nottinghami selejtezőtornán klubelfoglaltság miatt nem tudtál ott lenni a válogatottal. Ad bármiféle pluszmotivációt, hogy idén most itt lehetsz a többiekkel?

Valóban, négy éve, amikor Angliában szerepeltünk, akkor a klubkötelezettségeim miatt nem lehettem a nemzeti csapat segítségére, utána pedig lebetegedtem az augusztusi második körre – ezt akkoriban nehezen viseltem, hiszen minden esetben segíteni szeretném a válogatottat. Jó lesz már végre tétmeccsen is szerepelni, nem csak barátságos mérkőzéseket vívni a Négy Nemzet Tornán.

fotó: Konstantin Chalabov / Sputnik via AFP

A Mora U20-as csapatánál edződő Nemes Márton 18 éves kora ellenére már másodízben kap meghívót a felnőttválogatotthoz – legutóbb, a Sárközy-emléktornán egyből góllal hálálta meg a bizalmat. A fiatal támadónak az a torna és a hazai junior-vb egyaránt emlékezetes marad, más okokból és más szerepkörben, emellett nagyon élvezi, hogy immár a gyerekkorában a tévében látott példaképei mellett öltözhet a válogatott öltözőjében.

A Sárközy-emléktorna és a junior vb után most ismét itt vagy a felnőtteknél, milyen érzés újra?

Első alkalommal álomszerű volt, hogy behívót kaptam. Akkor kissé naivan azt gondoltam, na, majd a második alkalom már realisztikusabb lesz – tévedtem, még mindig felfoghatatlan, hogy itt lehetek, és olyan játékosokkal osztozhatok egy öltözőn, akiket gyerekkoromban még a tévéből csodáltam, most pedig rengeteget tanulhatok tőlük.

Találkoztál már korábban Sebők Balázsékkal, vagy néhány kerettaggal még csak most pacsiztál le először?

Láttuk már egymás öltözőfolyosókon, vagy különböző jégcsarnokokban, de eddig maximum csak köszöntünk egymásnak – most pedig együtt öltözünk, és közelről nézhetem az összes mozdulatukat, úgyhogy őszintén mondom, hogy nekem ez óriási élmény.

A Svédországba költözésed előtt beszéltél-e esetleg valamelyik, korábban északon játszó klasszisunkkal vagy szakemberrel, akadt-e, akinek kikérted a véleményét az ottani viszonyokról?

Természetesen! Mielőtt meghoztam a döntésemet, megkérdeztem a válogatott edzői stábját, mit gondolnak erről a lehetőségről; továbbá konzultáltam a 2003-as születésű Hadobás Zétivel is – leginkább hasonló korú játékosokkal beszélgettem erről. Szerencsére mindenkitől pozitív visszajelzéseket kaptam, azt mondták, mindenképpen érdemes belevágni az északi kalandba.

Kívülről úgy tűnt, hogy a Sárközy-emléktornán betöltött szerepedben komfortosabban érezted magad, és jobban is élvezted a játékot, mint a juniorválogatottnál. Te miként élted ezt meg belülről?

Nagyon nehéz összehasonlítani a két szituációt, főleg a csapatban betöltött pozícióm miatt. Azt először is leszögezném, hogy mindkét esemény felejthetetlen élmény. A Sárközy-emléktornán debütáltam a felnőtteknél, érthető módon akkor kisebb szerepem volt a csapatban – kicsattantam az örömtől, amikor sikerült betalálnom. A junior vébén ezzel szemben Ladányi Balázs vezérként számított rám, a többi húzónévvel egyetemben az volt a szakmai stáb elvárása, hogy amennyire csak lehetséges, húzzuk a csapat szekerét.

A tavalyi svéd U18-as termésedhez képest idén, az U20-ban 36 meccsen 17 pontod van a Moránál, de egy svéd junior élvonalban ez még mindig igen menő. Mi újság odakint?

Előfordulnak olyan időszakok, amikor nem termelődnek olyan ütemben a pontok, mint amennyire szeretné azt az ember – most én is éppen egy ilyen fázison megyek keresztül. De fontos, hogy ilyenkor sem esek kétségbe. Szerencsére sokat beszélgetünk erről az edzőkkel is, akik mindig kiemelik, a jégkorong olyan csapatsportág, ahol nem csak gólokkal lehetsz a brigád segítségére, nyújthatsz kiemelkedőt a játék számos más elemében is. Boldogsággal tölt el, amiért továbbra is sokat játszom, nem csappant meg a jégidőm, nagyon élvezem ez idei szezont is. A szerencse pedig forgandó, úgyhogy remélem, hamarosan elkezdenek jönni a gólok!

fotó: Vörös Dávid/MJSZ

Az olimpiai selejtezőtorna budapesti harmadik fordulójának programja:

Február 8., csütörtök, 15:00: Litvánia–Japán
Február 8., csütörtök, 18:30: Magyarország–Spanyolország

Február 9., péntek, 16:30: Spanyolország–Japán
Február 9., péntek, 20:00: Magyarország–Litvánia

Február 10., szombat, 16:30: Litvánia–Spanyolország
Február 10., szombat, 20:00: Japán–Magyarország

A magyar válogatott kerete a februári olimpiai selejtezőtornára:

A magyar válogatott stábja:

Szövetségi kapitány: Don MacAdam
Edzők: Szilassy Zoltán, Kiss Dávid
Kapusedző: Daniel Goller
Csapatorvosok: Dr. Karácsony Atilla, Dr. Rybaltovszki Henrik
Fizioterapeuták: Hubay Zsombor, Antal Dénes
Felszerelésmenedzser: Nagy József
Csapatvezető: Szilágyi Levente
Technikai koordinátor: Závodszky Szabolcs
Sportpszichológus: Dr. Németh Gergely
Férfi szakágvezető: Végh Benedek
Erőnléti edzők: Ács Ferenc, Puskás Sándor