Újra nagyon élvezem a játékot

A nehéz kezdés után Bálizs Bence és a Jastrzebie is összekapta magát: a csapat éppen négymeccses nyerő szériával a háta mögött áll a lengyel bajnokság 4. helyén, a magyar kapus egymás után hozza a shutoutokat, 92,5%-os védési hatékonyság mellett 2,01-es kapottgól-átlaggal áll jelenleg.

Szóba került a környezetváltozás és az újra megtalált motiváció, az egykor Dunaújvárosban hokizó szlovák edző, a magyar és a lengyel bajnokság közötti fő különbség és természetesen a válogatott is. Interjú.

Nem indult azért egykönnyen a légióskarriered Lengyelországban ? avagy minden kezdet nehéz?

Én ezt egészen az előszezonig vezetném vissza. Ott volt egy felkészülési meccsünk az extraligás Michalovce ellen, ami nagyon jól sült el, így utólag azt mondom, túlzottan is: impresszív játékkal 7-1-re nyertünk, tényleg minden összejött, ami csak összejöhetett. Na most ennek hatására sokan úgy vették, hogy akkor mi innentől automatikusan végigverjük majd a teljes ligát ? aztán meg amikor az első három bajnokink után egy lőtt góllal és nulla ponttal álltunk, egymást érték a pánikmegbeszélések. Én a magam részéről sosem voltam ezeknek a szélsőségeknek a híve: azzal együtt, hogy nyilván zavart a dolog, tudtam, nyugodtnak kell maradni, elvégre össz-vissz három meccs ment le a negyvenből.

A rossz kezdés után be is indultatok: az első négy vereség után a következő hat mérkőzésből ötöt hoztatok, négymeccses győzelmi sorozatban vagytok éppen a negyedik helyen, úgy, hogy te a legutóbbi két bajnokin egymást követő shutoutokat produkáltál.

Azért a beindulni szó még így is erős túlzás. Ha reálisan nézzük, egyrészt az elmúlt öt meccsen a mögöttünk lévő öt csapattal játszottunk ? nyilván, ezeken a meccseken kell elsősorban megszerezni a pontokat, ami sikerült is ?, másrészt még mindig nagyon kevés gólt lövünk, egy-két lőtt gólokkal tudtuk megnyerni ezeket a meccseket. Az viszont mindenképpen pozitív, hogy a védelmünk remekül összeállt, nagyon kevés igazán minőségi helyzetet hagyunk az ellenfeleknek, ez egyértelműen nagy javulás az elejéhez képest. Ami az én szerepemet illeti, rám így meccsenként csupán körülbelül két-három olyan nagyobb védés hárul, amire rá lehet mondani, hogy na, ezek valóban rajtam múltak. Ráadásul így a végéig megmarad az energiám, akár a hat az ötre is, ha úgy van, ami szintén nem mellékes.

fotók: Facebook/JKH GKS Jastrzębie

Ez azt jelenti, hogy már mondhatni, összeszoktatok a védőkkel?

Igen, egész jók vagyunk hátul! Szerencsére sikerült megtalálnom a kémiát a srácokkal: a kezdeti nehézségek után sikerült kiismernünk egymás stílusát, így mára már ők is megszokták az én kis ?kijárkálásaimat?. Még a Krakkó elleni vesztes meccsünkön akadt egy olyan szituáció, hogy én kikorcsolyáztam a kapu mögé, ahogy szoktam, megállítottam a korongot, a hátvéd fel is vette, aztán viszont csodaszépen odapasszolta az ellenfélnek, aki köszönte, be is verte az üres kapura. Ezután a stáb részéről elhangzott, hogy nem biztos, hogy nekem így ki kéne járkálnom, mire én mondtam, hogy jó tizenkét éve ezt csinálom? Igyekszem magamat adni, szerencsére a hátvédtársaim szeretik is ezt a játékstílust, már csak azért is, mert jól meg tudjuk törni vele az ellenfelek játékát.

Ha már játékstílus, milyen most a lengyel bajnokság szintje és stílusa?

A legnagyobb különbséget a lengyel és a magyar hoki között egyetlen szóval írnám le, ez pedig a tao.

Itt sok minden még az az igazi ?old school-hoki?. Nagy divat például körbelőni a pakkot, vagy bedobni a kapus mellé ? de nekem ez szerencsére kedvező, passzol az én játékomhoz. Aztán lehet, hogy januárra már kiismernek az ellenfelek, de én tulajdonképpen ebben nőttem fel, egyelőre a srácok is szeretik, úgyhogy nem csinálok mást, mint teszem a dolgom. A csapatunk jó, az öltözői hangulat kiváló, az edzőnk játékkal kapcsolatos elképzelései is tetszenek: érti, mi miért történik, kommunikatív, a véleményeket, észrevételeket meghallgatja, a hangulatingadozásait pedig megtanultuk kezelni. Robert Kalaberről van szó egyébként, aki egy igazi régivágású szlovák tréner, és akire többen emlékezhetnek még Magyarországról is, hiszen az ezredfordulón játszott egy szezont Dunaújvárosban, mesélte is, hogy Godóékra még jól emlékszik.

Úgy veszem ki a szavaidból, hogy mindent egybevéve jól sült el az eredeti terv, vagyis a környezetváltozás.

Abszolút, egyelőre nagyon jól érzem magamat itt a családdal. Magát a várost szintén Újvároshoz tudnám talán hasonlítani, hasonló kaliberű bányavároska eredetileg Jastrzębie-Zdrój is, szerencsére közel a hegyekhez, illetve Katowicéhez és Krakkóhoz ? a múlt héten például a Fehérvár ottani BL-meccsére is átruccantunk. Szép környék, szerencsére a feleségemnek és a kislányomnak is tetszik, főzünk, kirándulunk, mindenféle jó programokat csinálunk, úgyhogy tényleg jólesett a környezetváltozás. És elképzelhető, hogy ennek a hozadéka az is, hogy újra nagyon élvezem a játékot: nagy kedvvel indulok el edzeni, szeretek a pályára menni és beletenni a melót az egészbe. Félreértés ne essék, jó volt az elmúlt hét év is otthon, Budapesten, de ez a mostani váltás felébresztett bennem egy olyan motivációt, amit az utóbbi időben hiányoltam magamból ? valószínűleg a megszokás és az állandóság miatt. Szóval pont valami ilyesmit kerestem akkor, amikor úgy döntöttem, harminckét évesen belevágok és légiósnak állok.

Eddig az összes bajnokit végigvédted, ami nyilván pozitívum. Még nagyon az elején járunk, de ez a hosszú távú terv, hogy ?csapágyasra? leszel járatva?

Korrektek voltak és külön megkérdeztek erről, de én habozás nélkül rá is vágtam az edzőnek, hogy ha úgy van, én az egész szezont végigvédem ? ha már itt vagyok, szeretnék minél többet jégen lenni! Nyilván más lenne a történet, ha ötven-hatvan meccsekről beszélnénk, de így, hogy itt is harminc-negyven közötti az alapszakaszmeccsszám, ezt abszolút kezelhetőnek gondolom.

A másik, amiért bevallottan légiósnak álltál, hogy szeretnél visszakerülni a válogatottba. Épp most lett nyilvános a novemberi Sárközy-emléktorna programja ? akár már oda is szívesen jönnél?

Természetesen szeretnék minden válogatott eseményen ott lenni. De egyelőre most nem ezzel foglalkozom: próbálok napról napra mindent megtenni az edzéseken és a meccseken is, maradok a jelenben, ha pedig meghívnak, akkor értelemszerűen ott is leszek!