Ez most valami szenzációs érzés, nem is tudom leírni
Az eksztázis közepette is nagyon korrekt interjú a világbajnokság központi figurájától, Galló Vilmostól.
Minden jó, ha a vége jó?
Igen, pontosan. Egyébként nagyon sajnálom utólag, hogy így alakult. Nem kellett volna olyanokat mondanom, bocsánatot is kértem az edzőtől, és itt is megragadom az alkalmat, hogy bocsánatot kérjek. Aztán lehet, hogy ennek így kellett történnie, nem tudom, de hatalmas alázat van benne, hogy még ezek után is ki tudott állni a padra, és buzdítani a csapatot, ezért a részéért le a kalappal előtte.
Viszont így legalább nem erről marad majd emlékezetes ez az őrült vébé, hanem a szenzációs feljutásról.
Eszméletlen volt, de tényleg. Annyira jól játszottunk, és küzdöttünk, mindenki kiadta a lelkét, csapatként voltunk együtt végig, úgyhogy ez most valami szenzációs érzés, nem is tudom, hogyan lehetne leírni.
A szerdán történtek után a csoport papíron két legerősebb csapatát egymás után legyőzve sikerült a bravúr, asszem ezek után nincs miről beszélni.
Igazából szerintem a románon is elég jól játszottunk, ott simán kellett volna nyernünk, de hát ilyen a hoki. Ez van. De nem is ez a lényeg, hanem hogy feljutottunk. Az, hogy így tudtunk győzni Szlovénia ellen, elképesztő… Mi sokkal később játszottunk egy nappal korábban, egy nagyon kemény meccset az olaszok ellen, meg is látszott a csapaton, nagyon fáradtak voltunk, de valahonnan tudtunk erőt meríteni így is, és ez fantasztikus érzés.
Mit viszel magaddal erről a vébéről?
Hát ezt az aranyérmet mindenféleképpen!
fotó: Vörös Dávid/MJSZ
