A Nashville ismétlésre készül
Tavaly nehezen jutottak be a rájátszásba, de ott mindenkit legyalultak Nyugaton. Idén az alapszakaszban is több kell. A Dallas és a Minnesota lehetnek a legnagyobb ellenfelek.
A 2017/18-as NHL-szezon beharangozójának harmadik részében a Central-divízió csapatait vizsgáljuk. Itt van az elmúlt hét évben három elsőséget begyűjtő Chicago, a tavalyi finalista Nashville és a liga legrosszabb csapata, a Colorado. Lássuk, mit várhatunk tőlük és a legközelebbi riválisaiktól.
Chicagóban egy dolog nem változott, küzdenek a fizetési plafonnal, de most jobban, mint valaha. Közvetlenül a rajt előtt is felette vannak 31 ezer dollárral, miközben csak öt védő van a keretben. Szerencse, hogy Hossa rejtélyes betegsége kisegíti a menedzsmentet, és lesz egy kis hely, amint hosszú távú sérültlistára teszik. A Hawksnak hiába van két erős sora, a fizetéseket tekintve fejnehéz, így a hátsó hatosba már tavaly sem jutott használható játékos. Ez az alapszakaszban még elment, viszont kegyetlenül visszaütött a playoffban: a nyugati nyolcadik Nashville simán kisöpörte őket. Ami a keretet illeti, bőven volt távozó és érkező.A legfontosabb, hogy Panarint Saadra cserélték, ami inkább negatívum, mint pozitívum, még akkor is, ha Saad két kupát nyert már. Az biztos, hogy a Hawks első sora beviszi a csapatot a playoffba, viszont használható kiegészítő emberek nélkül aligha fog sokáig menetelni a gárda.
A tavalyi divíziógyőztes legnagyobb ellenfele a két évvel ezelőtti első, a Dallas Stars lehet, amely feledtetné tavalyi kisiklását. Ennek érdekében első körben megköszönték Lindy Ruff munkáját, és aktiválták a már visszavonult Ken Hitchcockot, másodsorban a Ben Bishop, Alekszandr Radulov, Martin Hanzal, Marc Methot négyessel erősítették meg a keretet, ami több, mint impozáns. Főleg az orosztól várnak sokat, aki nemcsak technikájával, a lelkesedésével és a habitusával is sokat emelhet a tavaly sokszor fáradtan és lagymatagon játszó Stars szintjén. A hátvédsorból két nevet kell kiemelni, mégpedig két fiatalt. Az egyik a 23 éves finn Esa Lindell, aki második szezonjára készül, és valószínűleg az első bekkpárban kap helyet Klinberg mellett. A másik a honfitársa, az idei draft harmadik választottja, a 18 éves Miro Heiskanen, akinek hatalmas jövőt jósolnak.
A Minnesota Wild az elmúlt szezonban 49 győzelmet és 106 pontot gyűjtve új franchise-rekordot ért el, majd dicstelenül kiesett az első körben. Ez már-már szokássá válik minden csapatnál, ahol Bruce Boudreau az edző. A 62 éves mester nyolc csoportgyőzelmet szerzett csapataival az elmúlt 10 évben, hétszer végzett 100 pont felett, de csak egyszer jutott a harmadik körbe, és a másodikba is csak még kétszer. Mindenesetre a csapatnál új jelszót találtak ki: a jó nem elég jó. Ez jelzi, hogy idén nagy menetelést terveznek, és nem elégszenek meg a playoffba kerüléssel. A keretet tekintve az érkezők és a távozók között megmaradt a balansz, így a jó alapszakasz garantált, a jó folytatás pedig csak azon múlik, hogy Boudreau végre fel tud-e nőni a feladathoz. A csapatból egy újoncot emelnénk ki, a 20 éves Joel Eriksson Eket, aki tavaly már bemutatkozott néhány meccs erejéig, most viszont a harmadik sor centereként számolnak vele.
A Nashville Predators hatalmas meglepetésre a Nyugati Konferencia nyolcadik helyéről jutott be a döntőbe, ahol alaposan megszorongatta a Pittsburghöt. A Predators egyik erénye, hogy borzasztóan fiatal, a csatársorban csak két 30 év feletti játékos van, a hátvédsorban egy sem, azaz Nyugat egyik meghatározó csapat lehet az elkövetkező években. Ráadásul a csapat anyagilag stabil és jól menedzselt, így bármikor jöhet egy erősítés akár a playoffra, akár hosszabb távra. Ami a keretet illeti, a James Neal, Mike Fisher, Colin Wilson hármast a Nick Bonino, Alekszej Jemelin, Scott Hartnell trióra cserélték, ami papíron erősebbnek tűnik, így nincs akadálya a sikeres szezonnak. Az újoncok közül Samuel Girardot emelnénk ki. A 19 éves hátvédnek nincs egyszerű dolga, hiszen a liga legjobb védelmébe kellene beverekednie magát. A felkészülés során be is dobták a mély vízbe, négy meccsen 20 perc feletti jégidőket átlagolt. Girardot a 2016-os draft második körében draftolta a Nashville, az elmúlt két évben ő volt a québeci juniorliga (QMJHL) legponterősebb hátvédje. Beilleszkedését két tényező hátráltathatja: egyrészt a nyári erősítések előtt 73 kiló volt, másrészt a CHL és az NHL szerződésének értelmében harmadik félnek nem lehet őt kölcsönadni. Így a megszokott AHL-es akklimatizáció az ő esetében nem lehetséges, vagy az NHL-ben játszik, vagy a QMJHL-ben. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint Ryan Ellis elhúzódó térdsérülése miatt az NHL-ben kezdi a szezont, az első kilenc meccs után pedig eldöntik, hogy elkezdjék-e égetni az első évet az újoncszerződéséből, vagy menjen vissza a juniorokhoz.
Ha a Dallas Stars bejut a rájátszásba, annak a St. Louis Blues lehet a nagy vesztese. A csapat komoly vérveszteségeket szenvedett el az előző szezonhoz képest, amihez hozzájöttek a sérülések is. David Perron, Jori Lehtera, Ryan Reaves, Nail Jakupov és Kevin Shattenkirk már nem a St. Louis tagja, miközben a sérültlista igen komoly. Robby Fabbri a teljes idényre kidőlt, Alexander Steen még egy hónapig harcképtelen, Patrik Berglund decemberig, Zach Sanford februárig nem bevethető. A csatársorban így szinte minden Vlagyimir Taraszenko nyakába szakad. Az orosz jobbszélső ütötte a legtöbb gólt (87) az elmúlt három évben egyenlő létszám mellett, ezekre pedig hatalmas szüksége lesz idén is a Bluesnak. Az orosz válláról három ember veheti le a terhet: a Pietrangelo, Parayko védőkettős és Jake Allen kapus. A két bekknek emberelőnyben kell pluszt nyújtania, a hálóőrnek pedig hoznia kell, amit a rájátszásban, hiszen a Nashville elleni kiesés nem az ő lelkén száradt.
A Winnipeg Jets finn csodagyereke Patrik Laine nem tudta véghezvinni azt, amit a közvetlenül előtte kiválasztott Autson Matthews igen, azaz nem vitte be csapatát a playoffba. Pedig társakban nincs hiány, ott van a Mark Scheifele, Blake Wheeler és Nikolaj Ehlers hármas, amely közel 100 pontot termelt, ám ez is kevésnek bizonyult. Három dolog hiányzik a csapatból. Az első az az igazi plusz, ami a kritikus pillanatokban átlendíti a rázós meccseken, főleg a csoportriválisokkal szemben. A második, hogy nincsenek igazi vízhordók, akik elvégzik a piszkos munkát, túl nagy szakadék tátong az első és a második két sor között. A harmadik a kapusposzt, ahol Hellebuyck és Hutchinson személyében hiába van két tehetséges hálóőr, közel három gól kaptak meccsenként, és a 91%-os hatékonyságot sem érték el. Bónuszként ott van az edző, Paul Maurice. Maurice 2014 januárjában vette át a csapatot, és hiába szerepelt jól a Winnipeg a keze alatt, akkor végül lecsúsztak a playoffról. Ezzel együtt türelmet és 2018 nyaráig szóló szerződést kapott, hogy minőségi munkát végezzen. Egy évvel később be is jutottak a playoffba, de nyert meccs nélkül estek ki, majd 2016-ban és idén a közelébe sem jutottak. Maurice szerződése kilenc hónap múlva lejár, és ha nem jutnak be a rájátszásba, valószínűleg elköszönnek tőle.
A Colorado Avalanche a Central csoport Detroitja. Joe Sakic amennyire jó játékos volt, annyira rossz GM. Ahelyett, hogy a Nathan MacKinnon, Gabriel Landeskog, Matt Duchene magra építene, hónapok óta árulja utóbbit. Duchene azonban hiába lenne kelendő, Sakic olyan irreális árat kér érte, hogy valószínűleg a nyakán marad. A Colorado tavaly két gólt szerzett átlagosan, ami a legrosszabb volt az NHL-ben, és ez a mutató aligha fog szignifikánsan nőni pont Jakupov érkezése után. A csatársor katasztrófa maradt, a védelem szintén az, így az Avs szurkolóinak még évekig nincs miben reménykedniük.
Korábbi beharangozóink:
Metropolitan-divízió
Atlantic-divízió
