A Maple Leafs és a Lightning az Atlantic-divízió esélyese

Előbbiben a rutintalanság, utóbbiban a csapatkapitány sérülékenysége okozhat problémát. Az NHL október 4-i rajtja előtt csoportonként mutatjuk be az esélyeket.

Az Atlantic-divízióban tavaly öldöklő küzdelem volt. A Montreal viszonylag simán nyerte a csoportját az Ottawa előtt, a Toronto és a Boston pedig végül egyetlen ponttal előzte meg a Tampát, amely végül lemaradt a rájátszásról. A szoros eredmény idén megismétlődhet, de nagy pénzt tennénk rá, hogy nem ilyen formában.

Egybehangzó vélemények szerint a csoport legnagyobb esélyese immár a Toronto Maple Leafs, amely már tavaly megmutatta oroszlánkörmeit. A Matthews, Marner, Nylander hármas mellé Patrick Marleau érkezett, aki óriási rutinjával képes lehet mély playoff runhoz segíteni a kanadai klubot. Még egy adalék az éretlenségből fakadó potenciálhoz, amiben az idő múlásával és a tapasztalat felhalmozásával lehet még javulni: a Toronto 15 meccset bukott el a hosszabbításban vagy a szétlövésben tavaly, ez pedig holtversenyben a legtöbb volt az NHL-ben a Carolina mellett.

A Leafs legnagyobb kihívója a teljesen egészséges Tampa Bay Lightning lehet. A Bolts tavaly éppen csak lemaradt a rájátszásról, de ne felejtsük el, hogy Steven Stamkos egy komoly sérülés miatt a szezon háromnegyedét kihagyta. Ő most már 100%-os állapotban van, kész elfoglalni méltó helyét a csapatban. Fontos még megemlíteni, hogy a Tampa lemondott a liga egyik legjobb hálóőréről, Ben Bishopról, akinek a helyét Andrej Vasziljevszkij veszi át. A 23 éves kapus tehetségéről és tudásáról teljesen felesleges vitát nyitni, most viszont nagy felelősség kerül majd rá az első számú poszttal. Kíváncsian várjuk, hogyan viseli majd ezt fejben, hiszen ez nagyban befolyásolja majd a Lightning szereplését.

Florida másik büszkesége, a Panthers úgy maradt le a playoffról, hogy az előző idényben megnyerte a csoportját és alig volt mozgás a csapatban. Idén nyáron viszont elvesztették a Jaromír Jágr, Jonathan Marchessault, Reilly Smith, Jussi Jokinen, Shawn Thornton, Thomas Vanek hatost, így meglepetés lenne, ha a vonal felett végeznének. A veszteséget a KHL-ből érkező Jevgenyij Dadonov és a finn első ligából szerződtetett Henrik Haapala csökkentheti. Főleg utóbbira lesz érdemes figyelni, mert szélső létére playmaker, 45 gólpasszával és 60 pontjával tavaly a Liiga legjobbja volt. És ha még nem mondtuk volna: öt évvel ezelőtt együtt játszott Aleksander Barkovval a Tapparában és a hírek szerint nagyon jó közöttük a kémia.

Az Ottawa Senators keretét kisebbfajta szőnyegbombázás érte a nyáron, kilenc játékos is távozott a csapatból. A helyükre hárman érkeztek, amiből a legnagyobb név is csak Johnny Oduya. A Senatorsnál szokás szerint az Erik Karlsson, Craig Andersson páros vállán nyugszik minden, az ő jó szereplésük nélkül a csapatnak minimálisra csökkenek az esélyei. Az biztos, hogy a svéd szuperhátvéd lábsérülése nem jött rendbe, nem lesz ott a rajton, amit rövid távon még elbírhat a Sens, hosszabb távon viszont ezzel a rájátszás is veszélybe kerülhet.

A Boston Bruins kiheverte a Milan Lucic elvesztése okozta sokkot és két év után, idén tavasszal ismét bejutott a playoffba, köszönhetően Bruce Cassidynek. A Claude Julien helyére tavaly szezon közben érkező edző fantasztikus munkát végzett és behozta a csapatot a playoffba. Idén ezt valószínűleg újra megteszi, mert a keretben gyakorlatilag nem történt változás. A Bostonból két embert emelnénk ki: az egyik a 40 éves hátvédlegenda és kapitány Zdeno Chára, aki szerződése utolsó évébe lép és azt ígérte, hogy utoljára még egyszer megmutatja, mit is tud valójában. A másik Chára lehetséges örököse, a 19 éves Charlie McAvoy, akit többre tartanak, mint a másik kék vonalas reménységet, Torey Krugot. Nagy kérdés, hogy McAvoy méltó lesz-e az örökségre, a Bruins szereplése hosszabb távon is ezen múlhat.

Egyszerűen meg lennénk lepve, ha a Montreal Canadiensnek olyan szezonja lenne mint tavaly. Sőt az sem okozna meglepetést, ha a Habs nem jutna be a rájátszásba. Claude Julien idény közben cserélte a Boston kispadját a Montrealéra, de nem tudott nagyot villantani korábbi klubjánál. Sőt az előszezon eredményei és a házon belüli cirkusz alapján az alapszakaszban sem nagyon fog. A nehezen kezelhető, de a csapat lelkét adó Alekszandr Radulovot nem tartották meg, Julien állítólagos oroszellenessége miatt, míg Alex Galchenyukot az egész holtszezonban árulták, ami nemcsak a játékosra, de a csapatra sem volt jó hatással. Egyszóval érdekes szezon elé néz a Montreal.

Buffalóban nem sikerült az Jack Eichelnek, ami Matthewsnak Torontóban és McDavidnek Edmontonban, azaz kiemelni a csapatot a gödörből és becipelni a playoffba. Eichelről kiderült, hogy kivételes tehetség, mint ahogy az is, hogy képes edzőt és menedzsert is buktatni egy személyben, ezért a frissen kinevezett mesternek, Phil Housleynak nem lesz könnyű dolga vele. Eichel köré egyébiránt pofás kis csapatot raktak össze, hiszen ott van Reinhardt, Kane, O’Reilly és Girgensons is, így elviekben javíthatnak a lehangoló gólátlagukon, viszont kapusposzton nem állnak valami fényesen, a Johnson, Lehner párossal nekivágni a szezonnak nem egy életbiztosítás.

A csoport utolsó csapata a Detroit Red Wings, amelyről egyszerűen nem lehet jót mondani azon kívül, hogy új csarnokba költözik. Az csak egy dolog, hogy 27 év után lemaradtak a rájátszásról, de, hogy mikor jutnak oda vissza, azt egyszerűen senki sem tudja. Ken Holland menedzser annyira rosszul menedzselte a Detroitot, hogy a csapat három nappal a rajt előtt még 3,6 millió dollárral van a fizetési sapka felett és nem tudni, hogy csinálnak helyet a még mindig szerződés nélküli Andreas Athanasiounak. A játékospolitikában és fizetések körül elkövetett hibáknak köszönhetően előfordulhat, hogy a közel három évtizedes aranykor után beköszönt a hét szűk esztendő.