McDavid megtörheti az Anaheim korszakos dominanciáját

Nagy kérdés, hogy a több szempontból is korszakváltás előtt álló Pacific-divízióban sikerül-e ekkorát előre lépnie a jövő csapatának.

Nem túlzás korszakváltásról beszélni a Pacific-divízióban. San Joséban Patrick Marleau, Arizonában Shane Doan, Los Angelesben Darryl Sutter távozása zárt le egy hatalmas periódust, Connor McDavid pedig egy új érát nyitott Edmontonban, akárcsak a Vegas, amely első szezonjára készül a legjobbak között.

A Pacific-csoport nagy kérdőjele, hogy sikerül-e megtörni valakinek az Anaheim félelmetes dominanciáját. A Ducks ugyanis az elmúlt öt évben kivétel nélkül megnyerte a divízióját, négyszer is 100 pont feletti teljesítménnyel. Az egyetlen kivételt a 2012/13-as rövidített szezon jelentette, de akkor is 68.8%-os győzelmi mutatót értek el. Randy Carlyle vezetőedző idei terve az, hogy egyre idősödő gárdájából kipréseljen még egy használható szezont. A húzóemberek többsége Getzlaf, Perry, Vermette, Kesler és Eaves már mind bőven 30 felett vannak, sőt a második számú kapusposztra érkező Ryan Miller egyenesen 37. Vannak remek fiatalok, mint Rickard Rakell, Jakob Silfverberg, Cam Fowler és Hampus Lindholm, akikre lehet építeni a jövőt, de lássuk be, Getzlaféknál már nem úgy húznak a lábak a playoffban, mint korábban. Ettől függetlenül a rájátszás simán meglesz, sőt még egy nagy menetelés is összejöhet a rutinnak hála. A korongot kell járatni, az nem fárad el.

A Kacsák legnagyobb kihívója az Edmonton lehet, amely tavaly bebizonyította, hogy elkezdődött a McDavid-éra. A rájátszásba simán 100 pont feletti eredménnyel mentek be, ahol alaposan megszorongatták a már említett kaliforniai gárdát a második körben. Az Oilers hiába nyerte meg az első két meccset idegenben, végül hét meccsen alulmaradt, a fiatalos lendületet ezúttal végül legyőzte a hatalmas playoff-rutin. Nagy pénzt tennénk rá, hogy McDavidék hasonló szituációban idén simán átlépnének az adott ellenfélen. A Jordan Eberle, Benoit Pouliot párost a minőségileg más kategóriába tartozó Ryan Strome, Jussi Jokinen duóra cserérték, de az Oilers erejét mutatja, hogy az Islanderstől érkező Strome így is csak a harmadik sor centere lehet. Ráadásul Edmontonban bő nyolcmilliós hely van még a sapkában, így a február végi cserestop idején gyakorlatilag bárkivel még jobbá tehetik az így is bombaerős keretet.

Ha az Edmontonnál azt mondtuk, hogy egy korszak elkezdődött, akkor a San Josénál Patrick Marleau távozásával egy korszak véget ért. A helyzetet súlyosbítja egyrészről, hogy a csapat magja, ha lehet még idősebb, mint az Anaheimé, másrészről Marleau helyére nem érkezett senki, így kijelenthető, hogy a Sharks gyengült a holtszezonban. Ettől függetlenül meglepetés lenne, ha lemaradnának a rájátszásról. Ha mégis beüt a krach és lemaradnak az egyenes kieséséről, akkor akár elkezdődhet egy rebuild is. 2018 nyarán lejár a szerződése a Thornton, Ward, Hansen triónak és logikus lépés lenne, hogy a trade deadline idején elpasszolnák őket és az értük kapott játékosokból és választási jogokból egy frissítést hajtanának végre.

A Calgary Flames tavaly a csoport negyedik helyén ugyan, de nyolcpontos előnnyel ment a rájátszásba, köszönhetően a Johnny Gaudreau, Sean Monahan párosnak. Feltehetően idén sem lesz gond a rájátszásba jutás, hiszen két komoly erősítést is sikerült eszközölniük. A közepes szintű Brian Elliott, Chad Johnson kapus tandemet a liga egyik legjobb és legalulértékeltebb kapusára Mike Smithre cserélték, aki végre betöltheti a Miikka Kiprusoff által hagyott űrt. A védelembe érkezett Travis Hamonic, így a Smith, Hamonic párostól azt várják, hogy javítsák az emberhátrányok kivédekezést. Nincs mit szépíteni, az Oilers elleni párharc ezen a speciális egységen ment el, hiszen Lucicék majdnem 30%-kal értékesítették a fórokat. Végül ne feledkezzünk meg az utolsó pillanatban behúzott Jaromir Jagrról, aki kora ellenére bármikor bepakolhat akár 50 pontot is a közösbe, mindezt egymillió dollárért. Ennyiért pedig ajándék.

A rájátszásért folytatott harcban a Calgary legnagyobb ellenfele a Los Angeles lesz, ahol szintén új időszámítás kezdődik. A két kupagyőzelmet szerző Darryl Sutter sikeredzőnek nem nézték el azt, hogy az utóbbi három évből kétszer nem jutott be a csapat a rájátszásba úgy, hogy a keret magja gyakorlatilag együtt maradt. A szakírók szerint Sutter elfáradt, már nem tudta motiválni a két bajnoki címet szerző csapat gerincét, így a helyére érkező John Stevensnek egyáltalán nem lesz könnyű dolga. A keretben két említésre méltó változás történt: tíz év után visszatért Mike Cammalleri, Peter Budaj helyére pedig érkezett Darcy Kuemper. Utóbbi kicsit érthetetlen döntésnek tűnik annak fényében, hogy a szlovák kapus kitűnően helyettesítette a majdnem a teljes szezonra lesérült Quicket, és csak rajta múlt, hogy a Los Angeles márciusig versenyben volt a rájátszásért.

Vancouverben a szurkolók felismerték azt amit a vezetőség még nem, vagy csak nem mer kimondani: azaz a Sedin ikrek felett eljárt az idő. A 37 éves testvérpár szerződése jövő nyáron lejár, amivel egyben 14 millió dollár is felszabadul, ez pedig jelentősen megkönnyítheti majd a rebuild elindítását. A Canucks aligha jut be a rájátszásba, így a helyzet ugyanaz lehet, mint a már vázolt San Josénál, azaz veterán svéd testvérpártól akár a cserestop előtt is megszabadulhatnak. Kire lesz érdemes akkor figyelni? Mindenképpen a Brock Boeser, Bo Horvat, Jake Virtanen, Sven Bärtschi négyesre, akik a Canucks jövőjét jelenthetik.

A Coyotes 2012-ben még konferencia döntőt játszott, azóta viszont a playoff közelébe sem került Dave Tippett legénysége. Vele most már nem is fog, mert a karmesteri pálca Rick Tocchet kezébe került, aki az elmúlt három évben a Pittsburgh kispadja mögött edződött, ami több mint jobb ajánlólevél. Az Arizona ikonja, Shane Doan visszavonult, helyét leginkább a Rangerstől megszerzett Derek Stepan veheti át. A még mindig csak 27 center mellett csupa-csupa kiváló képességű 20-22 éves játékos található: Dylan Strome, Brendan Perlini, Christian Dvorak, Max Domi, Clayton Keller. Így ha Tocchet időt kap, két-három év alatt olyan gárdát rakhat össze, amelynek nem jelenthet gondot a rájátszásba jutás. Ha azonban ez hamarabb sikerülne, az mindenképpen meglepetés lenne.

Utoljára maradt a liga legfiatalabb csapata, az első idényére készülő Vegas Golden Knights. A csapattal kapcsolatban bármilyen tippelés vagy jóslat nagy merészségre vallana, így nem tudunk másra hagyatkozni, mint Mike McPhee szavaira, aki azt mondta, hogy nem egy szezonra terveztek, hanem hosszútávra, ami azt jelenti, hogy a Stripen idén aligha számolnak a rájátszással. A Vegas eddig mindent jól csinált, az első drafton rögtön három első körös jogot is szereztek. A tehetséget azonban egy szakadék választja el az elitjátékostól, a következő években kiderül, elég mély-e ennek áthidalására a Vegas szervezete. Ezzel együtt feltehetően még egy ideig nem feltétlenül akarnak az élmezőnyben végezni, inkább tovább halmozzák a tehetségeket, hogy ezzel megteremtsék a hosszú távon is fenntartható prosperitás alapjait.

Korábbi beharangozóink:
Pacific-divízió
Metropolitan-divízió
Atlantic-divízió