A svájci jégkorong ismét szintet léphet
Soha nem játszott ennyi svájci hokis a Stanley Kupa döntőjében, a legfiatalabb tehetségük pedig versenyben van az 1/1-es drafthelyért.
A svájci hokiról számtalanszor írtunk már. A helvét sikerek alapjait a rendkívül szimpatikus Ralph Krueger rakta le, aki 1997 és 2010 között irányította nemcsak a válogatottat, hanem a szakmai munka egészét is. Kisebb-nagyobb sikereik korábban is voltak, például a 2006-os torinói olimpián legyőzték Kanadát, de a nagy áttörést a 2013-as világbajnokságon érték el, amikor másodikak lettek a svédek mögött. Azóta a hasonlóan kiemelkedő teljesítmények elmaradtak, a 2014-es olimpián nem jutottak a legjobb nyolcba. Világbajnokságon kétszer fordult velük elő ugyanez, a másik két alkalommal a negyeddöntőben estek ki. Idén sem volt ez másként, pechükre a későbbi világbajnok svédekkel kerültek össze a negyeddöntőben, és 3-1-es vereséget szenvedtek.
A legjobb nyolc között már nincs rossz csapat, de a svájci eredmények helyes megítéléséhez nem árt ismerni az egyéb körülményeket. Elsősorban azt, hogy minden eddiginél több svájci volt érdekelt az NHL rájátszásában. A fináléban történelmi rekordot döntöttek, hiszen összesen négy játékos érdekelt a két csapatban: a Nashville-ben Roman Josi, Yannick Weber és a sérült Kevin Fiala, a Pittsburghben Mark Streit. A többiek előtt éppen utóbbi kövezte ki az utat, amikor 2005-ben leigazolta a Montreal Canadiens. Nem ő volt az első svájci a ligában, de első mezőnyjátékos ő tudott jelentős karriert csinálni odaát.
Minderről a következőket mondta az NHL hivatalos oldalának: ?Gyerekként, 17-18 évesen az NHL még nagyon messze volt. Másik dimenziót képviselt, másik bolygót, másik univerzumot. Szerintem ez mentálisan is problémát jelentett. Olyan ez, mint amikor látod a Mount Everestet, de még senki sem mászta meg. Aztán jön valaki, aki meghódítja, és leomlik a mentális fal: ez mégiscsak lehetséges. Volt néhány úttörő, mint Marty Gerber és David Aebischer, két kapus, és néhány mezőnyjátékos, akik tettek egy próbát, de hamar vissza is jöttek. Végül nekem sikerült megragadnom itt.”
Streitnek gyorsan akadtak követői, Weber és Josi személyében. Előbbi harmadik, utóbbi második körös draft volt. Nino Niederreiter hozzájuk képest is szintet lépett, hiszen őt a 2010-es választás első körének ötödik helyén vitte el a New York Islanders. Soha korábban nem járt ilyen magasságokban a svájci utánpótlás.
Idén nagy valószínűséggel ez a csúcs is megdől, hiszen Nico Hischier-t az első két helyezett közé várják, és még az 1/1-re is van esélye. Mondani sem kell, mekkora áttörést jelentene ez a svájci hokinak. Streit róla is jó véleménnyel volt az nhl.com idézett cikkében: ?Múlt nyáron kétszer-háromszor együtt koriztunk, elmondhatom, hogy pokoli játékos. Akkor még csak 16 vagy 17 éves lehetett, de nagyon képzett. Vannak más tehetséges srácok is, de ami őt egyedivé teszi, az az, hogy mekkora érzéke van a játékhoz. Elég impresszív, és ezt idén meg is mutatta. Ördögien ügyes, ami nagyszerű hír a svájci jégkorongnak.?
Ami mindennek különös jelentőséget ad, az az, hogy jövő februárban olimpiát rendeznek, ahova jelen állás szerint az NHL-es játékosok nem utazhatnak. Svájc úgy győzte le Kanadát és Csehországot a világbajnokságon, és úgy kapott ki minimális különbséggel a finnektől, hogy keretében mindössze egyetlen NHL-es játékos játszott. Dennis Malgin a Floridában 47 meccsen 10 pontot ért el, a vb-n hét meccsén egyet sem. Svájc mindenkivel tartani tudta a lépést, fiatal csatárai ? mint Praplan vagy Herzog ? pedig bolondot csináltak bármelyik védelemből. Mindez meglehetősen biztató a pjongcsangi olimpiára nézve, ahol újabb magasságokat hódíthat meg az alpesi az ország jégkorongsportja.
