Lengyel, magyar két jó hokibarát

A csoportos válogatottunk egyik alapembere, Nagy Gergő a Cracoviában folytatja pályafutását. Átigazolása kapcsán érdemes feleleveníteni a magyar?lengyel jégkorongos kapcsolatok közelmúltbeli történetét, válogatott és klubszinten egyaránt.

Bár a két ország földrajzi értelemben igazán nincs messze egymástól, mégsem beszélhetünk túl szoros kapcsolatról a két liga között. Ennek oka alighanem abban keresendő, hogy a lengyelek évtizedekig a mieink előtt jártak. Jóval több klubcsapatuk volt, régóta stabil, közel 20 csapatos, kétosztályos bajnoki rendszert tartottak fent, és a válogatottjuk is jóval a magyar előtt járt. A 70-es években szinte végig az elitben játszottak, ami akkor 6 csapatos volt, és rendre benn maradtak, jellemzően az 5. helyen zártak. De A csoportoztak a nyolcvanas és a kilencvenes években is, sőt 2001-ben is feljutottak, és csak Japán védettsége miatt pottyantak vissza 2002-ben, 14.-ként. Oliwa és Czerkawski révén két NHL-esük volt akkoriban, már játszott Leszek Laszkiewicz és ott volt a jégen a mai szövetségi kapitány, Jacek Plachta. Aztán tíz év agónia következett, a kétcsoportos divízió 1-ben esélyük sem volt feljutni.

A két ország viszonylatában a fordulat a szép emlékű szapporói vb után következett, 2008-ban előzte meg a magyar válogatott a lengyelt a világranglistán, és válogatott szinten azóta általában jobbak is vagyunk, jobban szereplünk a piros-fehéreknél, bár legutóbb éppen ők voltak boldogok ellenünk, büntetőkkel jutottak tovább az olimpiai selejtezőn Budapesten. Igaz, a krakkói sikert ez nem halványíthatja el. A lengyelek megjárták a poklot, kiestek a harmadosztályba, ahonnan csak harmadik nekifutásra tudtak feljutni. De összeszedték magukat, és az utóbbi két évben a legjobb fel nem jutó helyet szerezték meg a d1/A-ban, azaz nagyon közel kerültek ahhoz, hogy ismét a legjobb 16 között szerepelhessenek.

Fotó: Mudra László

Klubszinten ez a fordulat már közel sem olyan egyértelmű, de a korábbi évtizedek egyértelmű lengyel fölénye már itt is a múlté, a magyar bajnokság csapatai az elmúlt évtizedben felveszik a versenyt lengyel ellenfeleikkel. A legközelebb a szoros együttműködéshez alighanem a 2003/04-es Interliga-szezonban került a két ország. Ekkor a lengyelek három élcsapata, a Tychy, a Nowy Targ és az Oswiecim is elindult az Interligában, amelyben magyar részről akkor az Alba Volán és a DAC néven versenyző Dunaújváros vett részt. Az alapszakaszban a Volán több mint 50%-os teljesítményt nyújtott a lengyelek elleni 6 meccsen (18-ból 10 pontot szerzett), a dunaújvárosiak pedig 18-ból 7 pontot gyűjtöttek. A negyeddöntőt a DAC a Nowy Targ ellen kettős vereséggel bukta el, és az elődöntőben a Volánnak sem sikerült a reváns, a Nowy Targ 2-1-es összesítéssel ment a döntőbe, amelyet a Jesenice ellen meg is nyert.

Tétmeccsen azóta sem sokszor találkoztak klubcsapataink. Mindössze két Kontinentális Kupa-mérkőzésen csaptak össze lengyel és magyar csapatok egymással ? további két meccsen pedig erdélyi, magyar bajnokságban vagy MOL Ligában induló klubok ellen játszottak lengyelek ?, ezeken 1-1 győzelem született mindkét oldalon. Általában a lengyel klubok magasabban kezdhették a nemzetközi kupákat, ez a korábbi jobb szereplések eredménye volt. A Kontinentális Kupában eddig ők egy döntőst adtak ? idén februárban a Tychy jutott a legjobb 4-be ?, mi egyet sem ? a rendező jogán szereplő Volánt nem számítva ?, de volt már magyar csapat, a Dab.Docler is olyan helyen néhány éve, mint ahonnan most a Tychy döntőbe juthatott, az azóta megváltozott lebonyolításnak és könnyebb final fourba jutásnak köszönhetően.

Akármilyen meglepő is, a két ország klubjai barátságos mérkőzéseket is viszonylag ritkán játszanak egymással. Mindkét ország számára első számú célpont Szlovákia, nyilvánvalóan a földrajzi okok és a színvonal miatt is, ahol azonban érdekes módon kevésszer futottak össze csapataink tornákon. A lengyelek ezen kívül szívesen játszanak cseh és fehérorosz csapatokkal is, amely nekik ugyancsak a szomszédban van. Sokáig jóval aktívabbak voltak a felkészülési mérkőzések piacán lengyel barátaink, rengeteg tornát rendeztek, ezért sok tornára is kaptak meghívást, amelyeken gyakran jó ellenfelekkel, például cseh vagy szlovák extraligás csapatokkal is játszhattak. Az utóbbi időben azonban egyre gyakoribbak a magyar?lengyel meccsek is, amelyeken időnként ? és szerencsére egyre gyakrabban ? értékes eredményeket sikerül elérnünk. Ilyen volt például 2012 novemberében a Miskolc Wojtek Wolskival felálló Sanok elleni, büntetőkkel 3-4-re elvesztett mérkőzése.

A két liga közötti játékosmozgás sem túl erős. Az elmúlt évtizedben Nagy Gergővel együtt mindössze 5 magyar játékos igazolt Lengyelországba és a Nagy Gergő előtt oda szerződött Peterdi Imre, Tőkési Lajos és Rusznyák Szilárd közül egyikük sem tudta megváltani a világot, legkésőbb a következő holtidényben mind hazaigazoltak. Valószínűleg ugyancsak egyidényes lesz Azari Zsolt lengyelországi kiruccanása is. Hosszú időre visszatekintve sem emlékszünk lengyel játékosra a magyar bajnokságban. Jellemzően inkább légiósok vándoroltak a két liga között. A lengyelek általában egy polccal magasabbról választanak légiósokat, mint a magyarországi, illetve a magyar bázisú bajnokságban játszó klubok, így a nálunk jók egyik lehetséges célországa Lengyelország, onnan pedig néhány kivételtől eltekintve jellemzően olyanok jönnek, akiktől többet vártak. Ha a névsort nézzük, sokkal több olyan játékosra emlékeznek a magyar szurkolók, akik innen igazoltak oda, mint olyanra, akik onnan ide.

Az óvatosabb magyarországi igazolási politika a klubcsapatok helyzetében is tetten érhető. Hiába volt az elmúlt évekig jóval magasabb a csapatok költségvetése a lengyel bajnokságban, számos csapat roppant meg anyagilag, a nagyobb átlagnézőszám mellett is sokszor finanszírozhatatlanná váltak a csapataik. Tönkre mentek, kiestek, eltűntek klubok. Az itthoni hokiegyletek működése jóval stabilabb.

Az alábbi táblázatainkban megpróbáltunk minél teljesebb listát összeállítani a két liga közötti közvetlen játékosmozgásokról, illetve a két ország csapatai közötti mérkőzésekről. Bár lehetnek hiányzó adatok, úgy gondoljuk, viszonylag komplett összeállításunk jól jelzi a két liga egymáshoz viszonyított helyzetét.

Átigazolások a lengyel bajnokság és a MOL Liga, illetve a magyar bajnokság között:

A pirossal kiemelt Rory Rawlyk egyetlen mérkőzést sem játszott a lengyel ligában, még a holtszezonban tovább igazolt a brit elitligába. A listában csak azok a játékosok szerepelnek, akik közvetlenül igazoltak magyar vagy MOL ligás csapatból lengyel csapatba, illetve viszont.

A lengyel csapatok eredményei MOL ligás, illetve magyar csapatok ellen: