• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Először a finnek ellen mutathatjuk meg, mit tanultunk kedden

Az elit elitjéhez tartozó csapat ellen lépünk pályára szerdán, kőkemény mérkőzés vár ránk, nincs idő a keddi vereségen rágódni.

Jégkorongban általában igen sűrű a meccsprogram, ami fizikailag megterhelő, de lelkileg azzal az előnnyel jár, hogy nincs idő a hibákon gyötrődni, és gyorsan jön az újabb alkalom arra, hogy felépítsék magukat a játékosok. Magyarország A csoportos világbajnoki részvétele esetében a képlet annyival bonyolultabb, hogy a jobb ellenfelek után a következő napon még jobb ellenfelekkel szemben kellene ezt megvalósítani, ami nem egyszerű feladat. Finnországgal szemben ez körülbelül ugyanazt jelenti, mint Kanada esetében, vagyis el kell érni, hogy legyenek momentumaink, és nem utolsó sorban vissza kell nyerni azt a taktikai fegyelmezettséget, amivel a kevésbé kőkemény – de nálunk még mindig esélyesebb – ellenfelekkel szemben ismét lehet minimális sanszunk.

Csoportunkat Kanada és Finnország vezeti, mindkét csapat hibátlan, három meccs után 9 ponttal állnak. Kanada meggyőzően, Finnország nyögvenyelősen verte a fiatal és energikus játékosokból álló USA válogatottját, amiből számunkra az égvilágon semmi sem következik. Abból már annál inkább, hogy három játéknap után a világbajnokság ponttáblázatát két finn, Laine és Mikael Granlund vezeti. Előbbinek 4 gólja és 2 asszisztja, utóbbinak 2 gólja és 4 asszisztja van. Ellenünk természetesen bármely más játékos is életveszélyes lehet. Lainét különösen fűtheti a bizonyítási vágy, mert az USA ellen nem sikerült betalálnia, sőt, eladott korongjából az amerikaiak szereztek találatot, így az ifjú klasszis mínusz eggyel zárt.

Nálunk Bartalis István vezeti a házi kanadai táblázatot, a magyar válogatott legjobb formát mutató csatára minden meccsén szerzett pontot, Kanada ellen betalált, a szlovákok és a franciák ellen asszisztot jegyzett, nagyon komoly teljesítményt nyújt. Persze mi nem vagyunk abban a helyzetben, hogy az egész csapat emberfeletti munkája helyett egy-egy játékosunk pontérzékenységében bízzunk – talán ez a franciák elleni vereség legfontosabb tapasztalata. Elkeseredni már csak azért sem szabad, mert a karakterünkből kedden is sikerült mutatnunk valamit, szép dolog, hogy egy oroszországi hokis rendezvényen az utolsó helyen álló csapat a harmadik harmadban talpra ugrasztja a hazai publikumot, amely aztán heves sajbuzásba kezdve biztatja őket. A magyar válogatott ezt is elérte, és nem érdemtelenül kapta ezt az elismerést. Annak okait, amiért mindebből mégis vereség lett, a szakmai stábon és a játékosokon kívül senki sem tudja jobban, és ez a meccsünk utáni nyilatkozatokból ki is derült.

A 48 lövést hárító Vay Ádám vezetésével nagyon jónak mondható eredményt ért el a világbajnoki címért harcoló ellenféllel a magyar válogatott. Játékosaink ezúttal tudásuk legjavát nyújtották, oroszlánként küzdöttek, kevés hibával játszottak.

Vay Ádám kapott bizalmat a kapuban, és alkalmazkodva a feladathoz nyolc hátvédet nevezett Rich Chernomaz, elöl Kovács Csaba és Frank Banham maradt ki.

Ahogy azt a traumák és a nehezen feldolgozható meccsek után megszokhattuk az elmúlt évtizedben, parádés játékkal állt ki a jégre a magyar válogatott. Ebben ezúttal segítette, hogy nyomás nélkül játszhatott, Finnországgal szemben a tisztes ellenállás lehetett a maximális elvárás. Az első percektől támadólag léptünk fel, bátor hokival. Sok esetben letámadtuk a finn válogatottat, az ütközéseket derekasan befejeztük. Koivuék könnyebb meccsre számítottak, kényelmes tempóra álltak be, ezt pedig fogta a magyar csapat. Mi több, két-három óriási gólhelyzetet dolgozott ki, Bartalis István és Sofron István került a legközelebb a vezetés megszerzéséhez, de Garát Zsombor is veszélyesen lőtte meg a rövidet a jobb szélről. Sarosnak nagyokat kellett tornáznia. Az első tíz percet pontozással megnyertük volna, de az eredményjelzőn 0-0 állt. Egy szavunk nem lehet, mert a harmad második fele a finneké lett. Ebben komoly szerepet játszott egy elég könnyű síppal megítél 80 másodperces kettős előny. Tűzijátékot rendeztek Lainéék, de kedvenceink hatalmas önfeláldozással megóvták a kaput a góltól. Még akkor is, amikor fél percig ketten maradtunk ütővel az öt finn ellen, merthogy a bulinál eltört az egyik pálcánk. Vay Ádám fantasztikus teljesítményt nyújtott, mindent fogott, amikor pedig megoldhatatlannak bizonyult a hárítás, ott volt a kapuvas, aki a jó kapusok védelmezője. Nem véletlenül zengett a csarnokban a Vay Ádi, Vay Ádi! rigmus a piros-fehér-zöld tömeg torkából. A közönség eufóriában tombolt a kapu mögött és az oldallelátón is, az első harmadot gól nélküli döntetlennel és nagyon komoly játékkal vittük végig. Három kérdésre vártuk a választ. A finnek mikor kapcsolnak egy vagy két fokozattal feljebb, meddig bírjuk az energiazabáló meccsüzemmódot, és hogy az eddig gyenge pontunknak számító második harmadot miként sikerül lemenedzselnünk.

Az néhány csere alatt kiderült, hogy tényleg eggyel magasabb fokozatra váltottak Komarovék. Az első percekben a kapunkhoz szegeztek minket, de a nagy lövésekkel szemben Vay hatékony védelmet nyújtott. Amikor kiszabadultunk, kontrákig jutottunk, megváltozott a játék képe, ahogy várható volt. Egy kapu előtti takarítás során átléptük a határt, a harmadik hátrányunkat kellett kivédekeznünk. Megcselekedtünk, és ettől új erőre kaptunk. Szép lassan eljött a meccs fele, és még mindig 0-0 állt a táblán, varázslatos látványt jelentett ez. A folytatásban ezúttal mi változtattuk meg a játék képét, ismét tudtunk nyomást gyakorolni a finnek korongkihozatalára, ami nagyon fontos volt. Láthattuk, ők is emberek, megzavarhatók. Sofron kemény ütközése – Komarov bánta – ezúttal hajszálpontos és kifogástalan volt, Vas Márton lőhetett belőle embereset, Saros fogta. Fáradtunk azért, a harmad végén kiütköztek a hosszabb shiftek, persze továbbra is minden bravúrra szükségünk volt Vaytól, és karácsonyi ajándéknak értékeltünk minden egyes alkalmat, amikor ki tudtuk juttatni a korongot a védőzónából. Az utolsó öt percre egyre komolyabb problémáink keletkeztek a kapunk előtt. Sajnos tartósan be is szorultunk, és ezek együttes hatása nem is lehetett más, mint a kapituláció. A 37. percben Ohtamaa cselezte közelebb magát, majd balról keményen a hosszúra bombázott, a menteni igyekvő Sofron ütőjén megpattant a pakk, nem lehetett védeni. 1-0-ra vezettek a finnek, de mindez nem annulálta az addigi erőfeszítéseink értékét. Mindenképpen a munkánk gyümölcsének tekintendő, hogy egész komoly gólörömöt mutatott be a fehér mezes kompánia. Az utolsó két perc ismét hátrányban telt, de szuperül lehoztuk. A kapura lövések száma a régi időket idézte, 25-3 volt ellenfelünk javára, így 40 perc után 39-9-et mutatott ez az adatsor. A lényeg a táblán állt: 1-0.

A harmadik harmadba jól álltunk bele, szépen kihúztuk a hátrány maradék idejét, majd mentünk megint előre kicsinykét. Szép pillanatok voltak ezek, bár akciót felépíteni csak ritkán sikerült. Hátul masszívak és erősek voltunk, az előző húsz percben látottnál jóval kevesebb pánikreakciót mutattunk. Vay Ádám pedig maradt a kiváló formánál, stabilitása, magabiztossága határtalan volt. Sajnos az első emberelőnyünket nem sikerült jól megjátszani, ez hiányérzetet okozott ezúttal is, nehezen vittük be a korongot, alig tudtuk bent tartani. Az egygólos hátrányt egészen az 50. percig bírtuk tartani, elől ragadtunk, a 2-1-es kontrát egy keresztpassz után Koivu vágta be nagy erővel a kapunkba. 2-0. Továbbra is hajtottunk a szépítő találatért és a tisztes eredményért. Sarauer kisodródva bár, de komoly helyzetbe került, sajnos nem találta el a nem tökéletesen érkező korongot. Pedig a kapu feléje eső oldala üresen állt. A hajrára hátránnyal fordultunk, de az eddigi menetrendnek megfelelően megoldottuk a feladatot. Ami ezúttal dupla feladatot jelentett, mivel Sarauerék kétperces műszakra kényszerültek, végig felállva játszottak a finnek, komoly nyomást éltünk túl. Sajnos néhány másodperc múlva újabb kiállítást kaptunk, korongkilövésért. Az első ötöt kivédekeztük, a hatodikat nem, Laine passzát Barkov bombázta a hosszúba, az 57. percben 3-0-ra ugrott az eredményjelző. A gólt követően fél perccel megint hátrányba kerültünk, sajnos elkezdtünk fáradni, fegyelmezetlenkedni, ez megbosszulta magát. Szerencsére ezt megúsztuk, így maradt a végéig a háromgólos hátrányunk.

Minden elismerést megérdemel a magyar válogatott, amely a második harmad hajrájáig óvta kapuját a góltól, és a végén is vállalható eredményt ért el. Dicséret jár minden játékosunknak, hatalmas munkát vittek a srácok a jégre. Joggal zengett a végén a szép volt, fiúk! és a finn nézők elismerő vastapsa is.

Fotó: Mudra László (MJSZ/jkb.hu)

A finn szövetségi kapitány a kapus mellett az egész csapatot megdicsérte: a magyarok nagyon szilárdan védekeztek. Rich Chernomaz elmondta, a fiúk ezúttal nagyon jól valósították meg az elképzeléseit.

Rich Chernomaz (szövetségi kapitány, Magyarország): “Nagy karakterteszt volt ez a mérkőzés számunkra a franciák elleni vereség után. Tudtuk, ahhoz, hogy a mai mérkőzés jól sikerüljön, szoros eredménnyel hozzuk le, kompaktan kell játszanunk, sokat kell korcsolyáznunk és használnunk kell a testi erőnket. Ezt ma a fiúk nagyon jól valósították meg. Azt is láttuk, hogy miért is van Finnország a világ legjobb csapatai között. Nagyok, erősek és gyorsak. Remekül korcsolyáznak, nagyszerűen kezelik az ütőt, egységes csapatot alkotnak, és nagyon keményen dolgoznak. Hihetetlen, hogy milyen jól tudnak nyomás alatt, kis területen is játszani. Úgy érzem, a mai mérkőzésünk sokkal nehezebb volt, mint a Kanada elleni, a finnek nagyon is komolyan vették a feladatukat. Külön is ki kell emelnem, hogy milyen hihetetlenül kellemes meglepetést jelentett Vay Ádám teljesítménye. Ő a MOL Ligából érkezett, ez a finn embereknek nyilván semmit nem mond, ez a magyar bajnokság neve. Hatalmas jövő állhat előtte, hiszen még csak 22 éves. Rendkívül atlétikus felépítésű, nagyon keményen dolgozó sportember. A mai mérkőzésre úgy jött ki, hogy nincs semmi veszíteni valója, és egészen kiemelkedő teljesítményt nyújtott. De egyszersmind az egész csapatra is nagyon büszke vagyok, óriási tartással játszottak az egész mérkőzés során. A finnek a támadásainkban nem sok lehetőséget engedélyeztek a számunkra, nem tudtunk igazán komoly gólhelyzetet kialakítani, de a játékosaink remekül dolgoztak az első perctől az utolsóig, mindenki megtette a magáét.

Fotó: Mudra László (MJSZ/jkb.hu)

Nagyon nehéz kérdés, hogy mikor ki állhat a kapuba. Rajna Miklós és Hetényi Zoltán az osztrák ligában védett egész évben, amely nagyobb terhelést ad a játékosoknak. Mindketten megkapták a lehetőséget, de sajnos nem jöttek velük azok az eredmények, amelyeket látni szerettünk volna. Vay Ádám élt a lehetőséggel, így elképzelhető, hogy fogják még védeni látni a világbajnokságon.”

Kari Jalonen (szövetségi kapitány, Finnország): “Kicsit lassan kezdtük a meccset, a magyarok pedig nagyon szilárdan védekeztek. Elégedett vagyok azzal, ahogy a csapat reagált erre. Vay Ádámtól a világbajnokság eddigi legjobb kapusteljesítményét láttuk Szentpéterváron. Nagyon keményen meg kellett dolgoznunk miatta azért, hogy három gólt tudjunk lőni. Ugyanakkor a mi kapusunkat is szeretném kiemelni. Ez volt az első mérkőzése és bár kevés lövést kapott, igazán jól védett.”

A szerdai vb-meccs találatai és Vay Ádám védéseinek egy része alant látható.