Frank Banham befejezi és visszatér a tengerentúlra

Ahogy közeledünk a szezon végéhez, egyre aktuálisabb a kérdés, hogy mi lesz Frank Banham további sorsa. Az alábbiakban mindenre fény derül.

A sistergős bombáiról és még sok más erényéről ismert támadó 1975-ben született Calahoo-ban. Mint sok kanadai, ő is korán megismerkedett a jégkorong minden szépségével, hamar kiderült, hogy profi szinten is űzni fogja ezt a sportot. Első jegyzett idényére 1991-ben került sor, 16 éves volt ekkor. Ezután egyre feljebb lépett, 1993-ban draftolta a Washinton Capitals, 1995/96-ban bemutatkozhatott az AHL-ben, a következő idényben pedig az NHL-ben is szóhoz jutott. A legmagasabb szinten nem tudott megragadni, de összesen négy szezonban így is kapott 32 meccset, amelyeken 9 gólig és 2 gólpasszig jutott.

Mielőtt az osztrák bázisú ligába szerződött volna, megfordult Oroszországban, Svájcban és Finnországban is. 2005-ben kötött megállapodást a Salzburggal, a Red Bullt 2008-ig erősítette. Következő állomása a szlovén Ljubljana lett, legtermékenyebb időszakát itt töltötte, a 2009/10-es kiírásban például 62 pontot termelt. 2010-ben a horvát Medvescak Zagrebhoz igazolt, majd jött a számunkra leglényegesebb időszak.

2012 nyarán, 37 évesen érkezett Fehérvárra. Sokan kételkedtek benne, de hozzáállásával, rutinjával és játéka színvonalával kivívta a szurkolók és a csapattársak elismerését. A legsikeresebb szezonja a 2013/14-es volt, 51 pontot csinált. Tavaly is kiválóan teljesített, 19 góljának és 27 gólpasszának nagy szerepe volt abban, hogy a csapat bejutott a felsőházba, és a rájátszásban is hozta a pont/meccs átlagot.

Fotók: Mudra László

Ezután jött a honosítás és a krakkói csoda. Nemzeti csapatunk az ő segítségével is harcolta ki, hogy 2016-ban részt vehessen az A csoportos világbajnokságon. A tornát megelőzően voltak viták a honosításról, de kijelenthetjük, a kanadai játékosok fantasztikusan képviselték hazánkat Lengyelországban. Teljesítményük mellett hozzáállásukat is érdemes megemlíteni, úgy örültek minden gólnak, mint a gyermekek.

Nem szabad elfelejtenünk: a lengyelek elleni mindent eldöntő mérkőzésen Banham már úgy játszott, hogy alig érezte a térdét. Fogát összeszorítva küzdött. A világbajnokság után műtétre került sor, a térdét helyre kellett hozni. További karrierjét állapotának alakulásához kötötte. A beavatkozás jól sikerült, így nem lehetett kérdés, hogy a csatár a következő szezont is Fehérváron kezdi. Azt azonban elmondta, hogy ezután valószínűleg befejezi a profiskodást, mert szeretné, ha a kisfia a tengerentúlon kezdené az iskolát.

Az idei EBEL-szezon nagy várakozásokkal indult. Rob Pallin vezetőedző augusztusban kijelentette, a csapat célja a bajnoki győzelem. Jó képességű légiósokkal erősödött az alakulat, Nagy Gergő és Becze Tihamér megszerzése is örömteli hír volt. A szezon jól is kezdődött, de ezután egymás után jöttek a sérülések. Banham térdproblémái is kiújultak. Azt, hogy mikor tér vissza, a csapat orvosai sem tudták biztosan. Amikor végre megtörtént ez, kiderült, hogy a bokáját is operálni kell.

Januárban térhetett vissza tartósabban a jégre, de a csapatnak ekkorra azzal kellett szembesülnie, hogy a rájátszást csak az alsóházból harcolhatja ki. “Jól kezdtük a szezont, úgy is, hogy nem volt négy teljes sorunk. Utána jött a mélypont ? értékelte a történteket támadó. ? A sérültek hiánya nagyon meglátszott, így nem tudtunk az első hatban megragadni. Ám azt látni kell, hogy az EBEL olyan topliga, ahol bármelyik csapat legyőzheti a másikat, nincsenek nagy különbségek.”

Banhamet azóta elkerülték a sérülések, de sose tudni, hogy hány százalékos állapotban van, amikor jégre lép. “Szerencsére kijelenthető, hogy a bokám rendbe jött. A térdemmel viszont folyamatosan problémák adódnak, de mindennap azon dolgozom, hogy megfelelő állapotba kerüljön. Ennél többet sajnos én sem tudok mondani.”

A Fehérvár rangidősét az olimpiai selejtezőn is láthattuk a Papp László Budapest Sportarénában, ahol a litvánok és az észtek legyőzése után hatalmas csatában kikaptunk a lengyelektől. Az utolsó magyar büntetőt épp ő ütötte kapuvasra: “Az egész torna során fokozatosan javult a teljesítményünk. Az edző stáb magas szinten dolgozott, profi munka zajlott. Az utolsó meccs kiegyenlített volt, mindkét csapat remekül játszott. Sajnos most úgy alakult, hogy a lengyelek örülhettek.”

Az idén aktívan részt vállalt az utánpótlás fejlesztésében, próbálta átadni a következő generációnak a tudását, emellett a MOL Ligát is figyelemmel követte: “Érdeklődtem a fiatalok iránt, szemmel láthatóan sokat fejlődtek. A farmcsapatnak igen jó az edzője, Tyler Dietrich garancia arra, hogy sokan szintet léphessenek. Egy-két játékos már most nagyon közel van az osztrák liga színvonalához. A MOL Liga is fejlődik, a tehetségek megfelelő közegben gyarapíthatják a tudásukat. A magyar bázisú bajnokság fiatalítási programját rendkívül hasznosnak vélem.”

A számos országban megforduló csatár pályafutásában rengeteg szép eredmény található, de néhány éve még nem gondolta volna, hogy ő is részese lehet egy A csoportos világbajnokságnak: “Óriási élmény lesz számomra, először adatik meg ilyen lehetőség az életemben. Hatalmas megtiszteltetés, hogy a magyar csapat tagja lehetek. Óriási lehetőség ez a fiataloknak is, és az egész magyar jégkorong profitálhat a részvételből.”

A Volán-szurkolókat izgatja, hogy jövőre is láthatják-e kedvencüket a Raktár utcában. A pályafutásával kapcsolatos kérdésre egyértelmű választ kaptunk Banhamtől: “Valószínűleg ez az utolsó szezonom. A testem és a térdem már nem bírja a terhelést. Azt gondolom, a térdemből kihoztam a maximumot. Alighanem kénytelen leszek visszavonulni.”

Banhamet a magyar szurkolók a szívükbe zárták ? kiderült, hogy ez az érzés kölcsönös. “Karrierem befejeztével nem maradunk Magyarországon. A feleségem már jelenleg is Kentuckyban van, ott fogunk élni. Fehérváron rengeteg nagyszerű embert ismertem meg, úgyhogy el tudom képzelni, hogy vissza fogunk járni látogatóba.”

Amikor a fehérvári szakvezetés januárban menesztette Rob Pallint, két meccs erejéig láthattuk Franket a kispadon Sille Tamás segítőjeként. Kíváncsiak voltunk, visszatérne-e edzőként: “Igen, szívesen lennék edző Magyarországon, de ezt úgyis az élet fogja eldönteni. Soha nem tudhatod, hogy mit hoz a jövő. Természetesen a családom beleegyezése is szükséges lesz hozzá.” Végezetül egyértelműen rákérdeztünk arra, hogy a Ljubljana elleni vasárnapi mérkőzésen lép-e utoljára Székesfehérváron: “Igen, a mai lesz az utolsó mérkőzésem a Volán játékosaként” ? válaszolta.

Ikonikus alak távozik tehát Székesfehérvárról, reméljük, szép teljesítménnyel kedveskedik majd neki a csapat, így méltó módon búcsúzhat a közönség is. Bízunk emellett abban is, hogy az áprilisi felkészülési mérkőzéseken, illetve májusban Szentpéterváron azért még lesz módja megmutatni, mit tud, és hozzáteszi a válogatott produkciójához a magáét. Valahogy úgy, ahogyan Krakkóban!