Szélig Viktor, a Hatalmas Magyar

Szélig Viktor 20 éve játszik a magyar válogatottban. Ebből az alkalomból vezető anyagban ír róla a nemzetközi szövetség honlapja. A válogatott csapatkapitánya által elmondottakból idézünk.

Szélig Viktor a klubhűség mintapéldánya. 20 évet töltött a különböző névre keresztelt dunaújvárosi csapatokban (Dunaújvárosi Kohász, Dunaferr SE, Dunaújvárosi AC, DAC Invitel), majd 7 éve Brianconba igazolt. Az aktív magyar játékosok között a 37 éves csapatkapitány a legtöbbszörös válogatott, Szélig a litvánok ellen 209.-szer volt felnőtt válogatott.

“Nagyon fiatal voltam még, amikor a Magyar Jégkorong Szövetség úgy döntött, hogy megadja a fiataloknak az esélyt a nemzetközi rutin megszerzésére. Emlékszem, Spanyolország ellen játszottunk, és egy hülyeség miatt a játék vége felé, 6-5-ös magyar vezetésnél kaptam egy kétperces büntetést. Végül sikerült behúzni a meccset, és nem fizettünk meg a fegyelmezetlenségemért, de a büntetőpadon olyan ideges voltam, talán ez volt pályafutásom leghosszabb két perce.”

Fotó: Mudra László (Magyar Jégkorong Szövetség)

“Nagyon sok jó edzőnk volt, akik nagyban hozzájárultak a fejlődésünkhöz. Pat Cortina például nagyon fontos szerepet játszott ebben. Ő nem egyszerűen egy tapasztalt edző, de világos képe volt arról, hogy nekünk, a játékosoknak hova kellene eljutnunk a fejlődésben. Talán még a  szövetségben sem volt ilyen vízió akkoriban. Márpedig ha fejlődni akarsz, világosan kell látnod, hogy hová akarsz eljutni. Azt hiszem, ez volt a kulcsa annak, ami minket elröpített az A csoportba. Cortina után olyan kiválóságokkal dolgozhattunk együtt, mint Ted Sator, Kevin Primeau vagy manapság Diego Scandella. Mindegyikük nagyon elhivatott edző, aki abban segít nekünk, hogy kihozzuk magunkból a maximumot.”

“Légy csendes, ne beszélj sokat, csak csináld a dolgod, és tudd, hogy hol a helyed.”

“Minden alkalommal különleges érzés a nemzeti válogatott mezét magamra húzni. Ma már nem is Hungary felirat, hanem Magyarország szerepel a mezünkön, ami nekem és csapattársaimnak is rengeteget jelent. A szurkolóink félelmetesek, nagyon sokat segítenek. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy minden egyes alkalommal jövök a válogatottba, amikor csak hívnak.”

“Mindent megteszünk, hogy visszakerüljünk az A csoportba, de ez évről évre egyre nehezebb, ráadásul a feljutás szabályainak változása sem nekünk kedvez, hiszen minden évben két olyan csapatot is le kell győznünk ehhez, amelyek papíron erősebbek nálunk. De a hokiban nincs lehetetlen, ha egyszer már feljutottunk, miért ne sikerülhetne újra. Remélem, 2013 a mi évünk lesz, hiszen telt ház és saját szurkolóink előtt játszhatunk.”

“Épp ma reggel olvastam, hogy utoljára 1964-ben, Innsbruckban szerepeltünk olimpián. Habár mindent megteszünk annak érdekében, hogy megnyerjük ezt és a következő selejtező csoportot, de reálisan nézve számunkra nagyon nehéz feladat bekerülni a világ 12 legjobb csapata közé.”

“Amíg egészséges leszek és lesz kedvem hozzá, játszani fogok, legalább még néhány évig. De valószínűleg én már nem leszek válogatott, amikor újra kijutunk az olimpiára. Játékos-pályafutásom végeztével szeretnék edzősködni. Jelenleg Franciaországban kicsikkel foglalkozom, és nagyon élvezem, bár öt évvel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy így lesz. Véleményem szerint a hoki fejlesztése az utánpótlással kezdődik. Magyarországon is erre kellene nagyobb hangsúlyt helyezni, és akkor kevésbé függnénk attól az egyetlen csapattól, amely a válogatott gerincét adja.”

“Nagyon sok jó dolgot köszönhetek a magyar hokinak, hálás lennék, ha valamit visszaadhatnék ebből.”