Kezdődik az NHL-rájátszás II.

A keleti csapatok után szétnézünk Nyugaton is, s bátor módon itt is tippelésre adjuk a fejünket.

A Dallasnak van miért revansot vennie a Vegason, hiszen a tavalyi konferenciadöntőben a Golden Knights ütötte ki a texasiakat a rájátszásból. A Stars bombaformában érkezett a kieséses szakaszra, az utolsó 14 mérkőzéséből 12-t behúzott, és többek között ennek is köszönhető volt, hogy végül a Nyugati konferencia első helyén végzett. A csapat erejét és kiegyensúlyozottságát jól mutatja, hogy mindezt úgy vitték végbe, hogy legjobbjuk, Jason Robertson a tavalyi 109 pont után idén csak 80-at szerzett. A Starsban van ugyan mögötte egy kisebb szakadék, de a következő öt játékos 60 és 67 pont között végzett, ami egyértelműen a mélység jele. Ennek a kvintettnek a tagja a mindössze 20 éves, az NHL-ben második szezonját töltő Wyatt Johnston is, aki a Stars egyik titkos fegyvere lehet. Ugyanakkor a bajnokcsapatban is megvan a balansz. A Knightsban csak három játékos lépte át a hatvanas küszöböt, azt azonban hozzá kell tenni, hogy a vegasiakat folyamatos sérülés sújtotta az alapszakaszban. A kulcsemberek közül egyedül Jonathan Marchessault játszott mind a 82 mérkőzésen, Jack Eichel 19, William Karlsson 12, az 56 pontig jutó Mark Stone pedig csak 53 meccsen lépett jégre. A hátvédeknél és a kapusoknál még rosszabb volt a helyzet: a Shea Theodore, Alec Martinez, Alex Pietrangelo trió együttesen kereken 80 találkozót mulasztott, a tavalyi playoff hőse, Adin Hill pedig csak 35 alkalommal kapott lehetőséget. Látható tehát, hogy a Vegas legnagyobb ellenfele a sérülés, ám a legutolsó hírek szerint mindenki bevethető, így jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mi fog dönteni? A Stars csapatszinten (lőtt és kapott gólok, speciális egységek) minden kategóriában a top 10-ben zárt, míg ellenfele erősen a középmezőnyben, ami egyértelműen az előbbi felé billenti a mérleg nyelvét. A vasak között azonban jobb volt a Vegas: még úgy is rávertek a Dallas párosára, hogy Hill és Logan Thompson közel sem védett csúcsformában. Ez viszont nem marad így, Jake Oettinger is odateszi magát, és a hetedik mérkőzésen továbbjuttatja a délieket.

A Winnipeg és a Cololorado fennállása során először ütközik meg a playoffban. Az alapszakaszban a Jets mindhárom meccsét megnyerte az Avs ellen a rendes játékidőben – az utolsót ráadásul éppen egy hete Denverben, 7-0-ra -, ám ebből badarság lenne bármilyen következtetést levonni. A kanadaiak támadójátékát továbbra is a Mark Scheifele, Kyle Connor, Nikolaj Ehlers trió szabja majd meg, illetve az a Josh Morrissey, aki hátvéd létére 69 ponttal támogatta meg a támadószekciót. A Jets valós ereje azonban nem elöl van, hanem hátul. Az abszolút kétirányú Morrissey vezette védelem kapta ugyanis a Flordiával együttesen a legkevesebb gólt az alapszakaszban. Ez nyilvánvalóan nemcsak neki, hanem Connor Hellebuycknak is köszönhető, aki az egész szezonban Vezina-formában védett, és 2020 után ismét jogosan pályázik a legjobb kapus díjára. A Morrisey, Hellebuyck párosnak nem is lesz más dolga, mint hogy ezt a formát átmentse az Avs és Nathan MacKinnon ellen. A Colorado szupersztárja 140 egységgel zárta az alapszakaszt, így az ő semlegesítése lesz a legfontosabb feladat. Ez egyáltalán nem lesz könnyű, hiszen MacKinnon a szezon első 37 hazai mérkőzésén mindig szerzett pontot, viszont nem is lehetetlen, amit a már említett 7-0-s diadal is mutat. Ha MacKinnont sikerül is kivonniuk a játékból, ott lesz még Mikkor Rantanen és Cale Makar is, akiknek ugyanúgy 1 felett van a pont/meccs átlaga, mint csapattársuknak. A trió nem is fog csalódást okozni, de a kapusok közötti csatában Georgijev alulmarad Hellebuyckkal szemben, ami azt jelenti, hogy a hetedik mérkőzést követően a kanadaiak várhatják majd a következő ellenfelüket.

Wayne Gretzky Edmontonból Los Angelesbe cserélése óta erre a párharcra mindig egy kicsivel nagyobb figyelem hárul. A történelmet tekintve ez most sem lesz másként, de a játékot figyelembe véve nagy izgalmakat aligha kell majd várni. Az Oilers tavaly és két éve is kiütötte Kopitarékat a playoffból, és ez idén sem lesz másként, a kérdés csupán annyi, hogy ez hány mérkőzésen fog megtörténni. A különbséget természetesen Connor McDavid jelenti. Korunk legjobb játékosa alaposan beragadt a rajtnál, ám hiába volt tetemes a hátránya, márciusban már az ő nevével kezdődött az NHL kanadai táblázata. Természetesen nem szeretnénk Kucserov érdemeit és munkáját leszólni, de az Art Ross-trófeáért vívott verseny izgalmasabb lett volna, ha McDavid sérülés miatt nem hagyja ki az alapszakasz végét. Az Oilers-támadóalakzat összességében alaposan visszaesett a tavalyihoz képest McDavid idény eleji formája miatt, ám ha a képletből kivonjuk ezt a részt, és az edzőváltásig terjedő időszakot, akkor ugyanoda jutunk. Bombaerős támadósor a Leon Draisaitl, Ryan Nugent-Hokins párossal, az 50 gólt átlépő Zach Hymannel és azzal az Evan Boucharddal, aki hátvédként tett a közösbe 82 pontot. Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy az Oilers az alapszakaszban négyből hármat nyert a Los Angeles ellen, és ezeken a találkozókon Stuart Skinner közel 94%-kal védett, akkor tényleg nem sok jóra számíthatnak a Kings szurkolói. Az LA részéről a győzelem kulcsa a középső harmadban lesz: hogy meg tudják-e fojtani az Edmonton sebességét és lendületét a pálya ezen részén. A Kings minden centiméternyi helyért megdolgoztatta az ellenfeleit a saját térfelén, és ugyanerre készül az Oilers ellen is. De a Los Angelesnek a semleges zónában nemcsak megakasztania kell az Edmontont, hanem lerohannia ellenfelét, és innen indítania a kontráit. Ebben a játékstílusban erősebben benne van a szabálytalanság lehetősége, de ne felejtsük el, hogy a Los Angelesé volt a második legjobb emberhátrányos alakulat. Hosszútávon viszont hiba lenne erre a taktikára építeni, éppen az Oilers-csatárok kvalitásai miatt. Fordítva viszont lehet keresnivalója a kaliforniai gárdának, mert a Edmonton PK-ja csak közepes, ehhez azonban csatát kell nyerniük a semleges zónában. Ez többé-kevésbé sikerülni is fog a Kingsnek, de ez csak arra lesz elég, hogy két meccset behúzzanak. Az Oilers a hatodik találkozó után fogadhatja a gratulációkat.

Nyugaton a tavalyi playoffhoz képest két új csapat szerepel a rájátszásban: a Vancouver és a Nashville. A sors furcsa fintora, hogy az első körben éppen egymással kerültek szembe, ráadásul a Canucks mindhárom meccsüket behúzta az alapszakaszban a rendes játékidőben, ahogyan az egyetlen párharcukat is még 2011-ben. A Vancouver megnyerte a Pacific-csoportot, a történelem és az alapszakasz révén is jobban áll, így abszolút esélyesként vág neki az első fordulónak. Egy picit a történelemnél maradva: a Vancouvernek roppant motiváló lehet, hogy legutóbb 2015-ben játszott a palyoffban hazai pályán, az azóta eltelt közel egy évtizedben ugyanis csupán egyszer lépett jégre a rájátszásban, akkor viszont a pandémia miatt az edmontoni buborékban. A kanadaiaknak a legfontosabb, hogy a mérkőzéseken ők szerezzék az első gólt. Az alapszakaszban 53-szor sikerült ez, és ezek után a megszerezhető pontok 72%-át be is gyűjtötték. Az első húsz percben +96 volt a gólkülönbségük, és ha vezettek egy harmad után, akkor 29-6-3-as mérleget értek el. A jó kezdés mellett a Canucksnak szüksége lesz egy jó kapusteljesítményre is. Thatcher Demko a szűk elitbe védte magát, de március legelején megsérült. Az alapszakasz végére visszatért ugyan, de egyelőre nem tudni, a hosszú kihagyás mennyire befolyásolja majd. A Nashville-nek az első számú terve az lesz, hogy a Vancouver ne tudja bebetonozni győzelmét az első felvonásban. Ehhez a liga egyik legjobb játékosát tudhatja a soraiban Ryan O’Reilly személyében. A 33 éves veterán volt már az NHL legjobban védekező csatára, és a győzelem is a vérében, amire bizonyíték a 2019-es Stanley Kupa és a playoffban szerzett MVP-cím. A Predators valószínűleg a fizikalitástól sem fog megriadni, hogy megakadályozza a Canucks építkezését, ám ebben a szegmensben sem mehet biztosra, hiszen hiába végzett ötödikként az ütközések terén, a negyedik helyre éppen a Vancouver futott be. Mindent összevetve így is talán itt van a legnagyobb realitása egy meglepetésnek, ez azonban csak arra lesz elég, hogy a Nashville elhúzza a hetedik meccsig. Ott a Vancouver a hazai pálya előnyét kihasználja, és a második körbe lép.