Szirányi Bence hivatalosan is szögre akasztja a válogatott mezt

A “krakkói hős” kereken 10 világbajnokság és 150 válogatottság után vonul vissza a nemzeti csapattól.

Gyakorlatilag már tudott volt, hivatalossá viszont most tette Szirányi Bence, hogy többet nem lép jégre a címeres mezben. A 36 éves DVTK-védő novemberben, a Sárközy Tamás Emléktornán 9. hátvédként kapott egy gesztusértékű harmadot, ahol 150. válogatott mérkőzése alkalmából ő viselhette a C betűt az ukránok elleni meccsen, ez tulajdonképpen a válogatott búcsújával volt egyenértékű. A veterán bekk még 2007-ben debütált a nemzeti együttesben, első világbajnoksága a 2010-es ljubljanai divízió 1-es vb volt 22 évesen, 2013-tól egy évtizeden át kirobbanthatatlan volt a védelemből. Kereken 10 világbajnokságon (és három OST-n) képviselte a magyar színeket, közte a tavalyi, tamperei és a 2016-os, szentpétervári elit-vb-n – azt megelőzően Krakkóban, a házigazda lengyelek elleni zárómeccsünkön 59:54-nél ő szerezte a feljutásunkat bebiztosító találatot üres kapura, a saját harmadunkból, ami a magyar hokiszurkolók számára biztos, hogy az egyik, ha nem a legemlékezetesebb válogatott momentuma marad.

Szirányi a válogatott visszavonulása alkalmából az MJSZ-nek adott visszaemlékezős interjújában ezzel kapcsolatban elmondta: “Az volt az első gólom vb-n, nem is tudom, hogy utána lőttem-e vb-n gólt. Bár az is fontos pillanat volt, mégsem azt emelném ki. A következő évben az A csoportban meccset nyertünk a fehéroroszok ellen, ami előttünk több mint 70 évig nem sikerült magyar válogatottnak, és nagy dolog, hogy rendes játékidőben sikerült. Ráadásul két asszisztot adtam, az egyiket Sebők Balunak a győztes gólnál, az az egyik legemlékezetesebb pillanat az életemben. Az én korosztályomat az a meccs vitte be a hokitörténelembe.”

A döntéséről pedig így nyilatkozott: “Sokat tűrt miattam a családom, amikor hetekre, hónapokra elmentem a válogatott edzőtáborába és a tornákra. A gyerekek szülinapján sosem tudtam ott lenni, a nagyobbik fiamat most tudtam először valóban a születésnapján felköszönteni, amikor 11 éves lett, ráadásul a születésük után szinte mindig edzőtáborba kellett mennem. Köszönöm a türelmüket és a támogatásukat! Emiatt már megfogalmazódott bennem a 2022-es vb előtt, hogy meddig is akarom folytatni a válogatottban. Sok mentális és fizikális energiát igényel, hogy jól teljesítsen az ember nemzetközi szinten, és ebben a korban többet számít egy hónappal több pihenés, hogy a klubszezon is jól menjen. Ljubljanában már szóltam az edzőknek, hogy az A csoportban még ott szeretnék lenni, ha számítanak rám. Ha nem számítottak volna rám, akkor is kerek lett volna a történet, mert Ljubljanában játszottam életemben először vb-n. Úgy voltam vele, hogy Tampere után befejezem a pályafutásomat a válogatottban. Volt még egy személyes célom, hogy a 150 mérkőzést elérjem – lehet, hogy túl is léptem, mert valahol 151 van beírva a nevem mellé. (…) Ha a korosztályos tornákat is számolom, akkor 20 éve minden tavasszal vb-ken játszottam. Nem maradt bennem hiányérzet  és kereknek érzem a válogatott karrierem, talán ezért is tudtam könnyebben elengedni. Olyan sokáig voltam távol a családomtól, hogy most velük szeretnék lenni. Most is ugyanúgy a jég mellett vagyok, csak már a gyerekeimet támogatom, amikor az edzésüket vagy a meccsüket nézem.”

fotó: Facebook/Szirányi Bence