Más lett a hangulat, mindenki felszabadult, egyenrangú partnerként kezelnek minket

A tamperei vb egyik legjobbja, a norvég élvonalbeli Sparta Sarpsborgtól a válogatotthoz hazaérkező Bálizs Bence mesélt az északi hétköznapokról, klubja pontlevonásáról és az új stábról szerzett első benyomásairól.

Jól érzed magad Norvégiában, zökkenőmentesen ment a beilleszkedés az egész családnak? Van esetleg olyan kulturális különbség, ami kimondottan tetszik kint, vagy amit nehéz volt megszokni?

Remekül vagyunk, úgy érzem, már teljes mértékben beilleszkedtünk. Szerencsére a kislányom kiválóan érzi magát az oviban, sőt, már norvégul számolgat, néha egy-egy kifejezéssel is meglep minket – én pedig meglepődöttségemben csak tátott szájjal bámulok a kanapén. Összességében a feleségem is boldog, rólam pedig ez hatványozottan elmondható, hiszen kiváló hokikultúrába csöppentem, a közeg is zseniális. És akkor még egy szót sem ejtettem a színvonalról… Az egész klub háza táján családias légkör uralkodik, minden feltétel adott, hogy a hokira összpontosítsak, ilyen viszonyok mellett tényleg ki tudja hozni a legjobbat magából az ember. Kulturális különbségek terén felemás tapasztalatokról tudok beszámolni: kifejezetten tetszik, hogy nyugodtak és kedvesek az emberek, nem érdekli őket, honnan jöttél, a civil életben is mindenki segítőkész. Nehézségekről is ejtek azért néhány szót, azért itt sem minden fenékig tejfel – eleinte nehezen szoktunk hozzá, hogy Norvégiában nincs meleg ebéd, ebből következik, hogy például a kislányunk sem kap meleg ételt az oviban. Erre egy picit jobban oda kell figyelnünk, nyilvánvalóan szeretnénk, ha megfelelően étkezne, ezért ezt a részét legkésőbb vacsorára már megoldjuk. Az időjárás se tartozik a kimondott pozitívumok közé, nehezen szoktuk meg a zord éghajlatot, a gyermek ruhatárát teljesen át kellett alakítanunk a skandináv éghajlat szerint. Hál’ istennek, gyalog öt percre lakom a pályától, szóval értem ilyen téren nem kell aggódni (nevet). Szóval összességében az a kevés negatívum se olyasmi, amivel ne lehetne együtt létezni.

Ráadásul a játék is nagyon jól megy, 91,9%-os védési mutatóval tevékenykedsz, emellett 1 pontra vagytok a negyedik helytől – úgy, hogy hármat levontak tőletek. Ez pontosan miért történt, illetve miként értékeled az eddigi összképet?

Igen, eleve mínusz három ponttal indítottuk a szezont, mert valamilyen papírmunkába hiba csúszott, ezért büntetést kaptunk a szövetségtől – nem akarok teljesen hülyeséget mondani, hogy mi történt pontosan, a játékosok felé azt kommunikálták, hogy tévesztés történt a papírokban. Ráadásul aztán két olyan csapat ellen kezdtünk, akik ellen nem azt mondom, hogy kötelező lett volna a győzelem, de illett volna magabiztosan megvernünk őket, ehhez képest sajnos nem így történt, és ha most novemberben elkezdek számolgatni, akkor azért érződik, hogy az a kapásból elveszített 9 pont nagyon hiányzik. Az elmúlt mérkőzéseken viszont már olyan teljesítményt raktunk le az asztalra, ami méltó lehet a playoffban való meneteléshez. Ha ezt a játékot tartani tudjuk, szép szezon elé nézhetünk.

Mik az első benyomásaid az új szövetségi kapitányról, körvonalazódik, hogy Kevin Constantine után mik lesznek az esetleges változtatások?

Száznyolcvan fokos fordulatot képzeljetek el. Más lett a hangulat, ahogyan kezelnek minket, mindenki felszabadult, többet nevetünk. Összehasonlíthatatlan különbséget érzünk belülről, nem annyira görcsösek így a mindennapok. Tudni kell, Kevin alatt nem mindig a felszabadultság és lazaság jellemezte a keret nagy részét. Nyilván kapusként nekem könnyebb volt, hiszen a ketrecből nem hallottam mindent, amit a padon lévő játékosoknak mondott. Az eddigi meetingek alapján elmondhatom, teljesen egyenrangú partnerként kezel minket a stáb, ami mindig fontos a játékosok számára. Ha a taktikai oldalt nézzük, kijelenthető, jó koponyákból áll a stáb, nem félnek attól, hogy összedugják fejüket – a folyamatos eszmecsere szerintem megkerülhetetlen a modern jégkorongban. Sőt, nem csak az itt lévő edzők kérik ki egymás véleményét, hanem egy időben, több szálon, más hazai szakember elképzeléseit is meghallgatják, ami szintén csak bővítheti a repertoárt. Don elmondta már a médiában, és nekünk személyesen is, hogy prioritásként kezeli, hogy a közeljövőben magyar szakember üljön a válogatott kispadján. Magam részéről csakis üdvözölni tudom ezeket az elképzeléseket, a magyar hoki fejlődött annyit az elmúlt évtizedekben, hogy találunk már erre érdemes, felkészült honi szakembereket. Ha tippelhetek, akkor akár 3-4 megfelelő ember simán lehetne a posztra, azért nem mindig tartott itt a magyar jégkorong.

Ilyen rövid idő alatt a taktikán lesz a fő hangsúly, vagy most még csak azt nézi majd a stáb, hogy kik azok az egyének, akikkel lehet számolni a jövőben?

Szerintem az egyes pozíciókra már most megvannak a megfelelő emberek, hiszen a rutin és az évek alapján néhány játékos már annyira régóta válogatott, hogy pontosan tudjuk, mit várhatunk tőle. Nyilván a hiányposztokra keressük a megfelelő figurákat. Az idő rövidsége miatt kimondottan alapszinten foglalkozunk a taktikával, ilyenkor csak a legegyszerűbb elemek elsajátítására lehet időnk. Az edzők most azzal kísérleteznek, hogy megnézzék, az adott taktika illik-e a csapathoz, ha ne adj’ Isten mégsem klappol valami, akkor meg kell találni a választ a miértekre, és olyan stratégiát generálni, ami jobban passzol a csapat karakteréhez.

fotók: Vörös Dávid/MJSZ