Jönnek a jövő sztárjai!

És ez most nem csak üres frázis: július 27-én a magyar U20-as csapat ellen jégre lépő kanadai U18-as válogatottban ugyanis rengeteg olyan játékost láthatunk majd jégre lépni, akiket jó eséllyel már a jövő évi NHL-draft első körében kiválasztanak.

Az addig tartó út egyik legfontosabb állomása az augusztusi Hlinka-Gretzky Kupa, az ezt megelőző felkészülés keretében érkezik hazánkba a kanadai együttes.

A Hlinka-Gretzky Kupa különlegességét az adja, hogy az egyetlen olyan U18-as válogatott torna, ahol minden meghívott csapat a lehető legerősebb keretével képviselteti magát, nagyjából egy évvel a következő NHL-draft előtt. A torna rengeteg névváltoztatáson esett át, amíg el nem érte a mostani formáját. 1991-ben még Phoenix Cup néven indult útjára az esemény, és az első három évben Japán adott neki otthont, hogy aztán egy év mexikói kitérővel visszatérjen oda, majd a kanadai rendezés után 1997-től kezdve 2001-ig felváltva rendezze Szlovákia és Csehország. 2002-től 2017-ig a két ország közösen hozta tető alá, 2018-tól kezdve pedig a szlovák-cseh közös rendezés és Kanada váltja egymást helyszínként. Az eseményt korábban Junior Világkupaként is emlegették, egészen Ivan Hlinka tragikus, 2004-es autóbalesetéig. Ekkor a játékosként háromszoros világbajnok, edzőként pedig olimpiai bajnok cseh legenda tiszteletére nevezték át a tornát Hlinka Kupára, hogy aztán a 2018-as kanadai rendezésre a Wayne Gretzky iránti tiszteletből belevegyék a Great One nevét is.

A torna nívója és a csapatok erőssége pedig értelemszerűen a játékosmegfigyelőket is a helyszínre vonzza – itt ugyanis a prospectek egymás ellen mutathatják meg kvalitásaikat a legnagyobb korosztályos színpadon. Ha csak a kanadai válogatottnál leragadunk, akkor olyan játékosok vitték el anno a show-t, mint Paul Kariya, Jarome Iginla, Sidney Crosby, Carey Price, Steven Stamkos, vagy éppen Nathan MacKinnon. Nemzetközi vizekre evezve pedig olyan neveket találunk a közelmúltból, mint Alekszandr Ovecskin, Gabriel Landeskog vagy Mikko Rantanen.

Bizonyára hatalmas meghökkenést nem okoz az olvasóban, amikor Kanada egyeduralmát látja visszamenőleg az eredménylistákon. Az elmúlt négy olyan kiírásból, amin a juharlevelesek részt vettek, hármat megnyertek, egyszer pedig döntőt játszottak (2021-ben a pandémia miatt az Egyesült Államok és Kanada távol maradt a viadaltól). De ami talán még fontosabb, az NHL csapatok sorra választják ki az első-második körben azokat a játékosokat, akik ezen a tornán maradandót alkotnak – a példának okáért a tavalyi torna pontlistájának első 11 helyezettjéből hatot vittek el az első körben (köztük a top3-at), míg további négyet a második körben.

Ha pedig megint csak a kanadai válogatottra koncentrálunk, akkor a tavalyi győztes 20 fős keretéből ma már 17-en mondhatják magukat NHL-játékosnak. Ebből hetet az első körben választottak ki: a torna pontkirályát, Calum Ritchie-t a tavalyi Stanley-győztes Colorado választotta ki, a csapat házi góllövőlistájának második helyezettje, Brayden Yager a liga egyik legjobbjától tanulhat a profik között a Pittsbugh-ben, de az első körös játékosok táborát erősíti Zach Benson (Buffalo), Matthew Wood (Nashville), Colby Barlow (Winnipeg), Oliver Bonk (Philadelphia) és Tanner Molendyk (Nashville) is. Miközben a torna gólkirályát, Ethan Gauthier-t a második kör elején vitte el a Tampa Bay, de rajta kívül még Andrew Cristall (Washington), Kalan Lind (Nashville), Carson Rehkopf (Seattle) és Riley Heidt (Minnesota) is a második körben kelt el.

Ezek után minden okunk megvan arra, hogy izgatottan várjuk a kanadai csapatot, amely idén is rengeteg első körbe várt tehetséggel érkezik a tornára, sőt hárman akár a top10-ben is simán elkelhetnek. Közülük is kiemelkedik a center Berkly Catton, akit már most sokan nemhogy az első körbe, de az első öt választás egyikének gondolnak a jövő évi NHL-drafton. Catton a WHL-ben szereplő Spokane játékosaként már újoncként második volt a házi kanadai táblázaton 63 meccsen szerzett 55 pontjával, és 23 góljával szintén második a csapaton belül. Rendkívül gyors és remek kezű játékosnak tartják, akit támadóharmadbeli döntéshozatalainak és játékintelligenciájának köszönhetően az egész draftosztály egyik legokosabb játékosának tartanak – ezt az U18-as világbajnokságon is megmutatta, ahol hét meccsen 1+3-mal zárt a végül bronzérmes Kanadával.

A legkiemelkedőbb csatár után jöjjön a legnagyobb tehetségnek tartott hátvéd az idei kanadai csapatból: Sam Dickinson, az OHL-es London játékosa. Fizikális felépítése abszolút megfelel a modern hoki követelményeinek. 190 centis magassága mellé kellő robbanékonyság és mobilitás társul. Jó koritechnikája alapjaiban könnyíti meg a helyzetét, miközben a koronggal is jól bánik: jól látja meg a passzsávokat, pontosak az átadásai, és a lövése is rendben van, védekezésben pedig kiegyensúlyozott és megbízható. Az ellenfelek elől jól zárja a területet, valamint 1v1-ben is nehéz megverni – főként ettől annyira hatékony a korong nélküli játékban. Az egész draftosztályt figyelembe posztján a második legjobb, ahhoz viszont, hogy Artyom Levsunovval egy polcra kerüljön, támadásban mindenképpen szintet kell lépnie a következő szezonban.

Henry Mews, az OHL-es Ottawa játékosa. Mind támadásban, mind védekezésben magas színvonalon játszik: jól méri fel, hogy mikor és hogyan lépjen fel úgy a támadóharmadba, hogy mindig megjátszható legyen, a korong nélküli játékban pedig amellett, hogy jól helyezkedik és a koritechnikája is alap, a sebessége is megvan ahhoz, hogy az ellenfél ne tudjon létszámfölényes megugrásokból helyzeteket kialakítani. Mewsnak már most rengeteg jégidő jut, ami nagyban ennek a kétirányú és korongbiztos profilnak köszönhető.

A három kiemelt játékoson kívül persze akadnak még bőven nagy tehetségek. Maxim Massét szintén a top10 játékos közelébe várják: a szélső tavaly a QMJHL-ben 65 meccsen 29 gólt és 33 gólpasszt tett a közösbe, amivel a csapat házi gólkirálya és második legponterősebb játékosa lett. Csak a Seattle által az idei draft negyedik körében kiválasztott fehérorosz Andrej Losko előzte meg őt a házi kanadai táblázaton. Ryder Ritchie-nél csak két produktívabb játékosa volt az előző idényben a WHL-es Prince Albertnek. 61 meccsen 20 gólt és 35 gólpasszt jegyzett, de amíg Ritchie 17 évesen hozta ezeket a számokat, addig a házi pontkirály Sloan Stanick 19, Landon Kosior pedig már 20 évesen. Érdemes még két Windsor-játékost megemlíteni, a hátvéd Anthony Cristoforót, aki OHL-es újoncévében posztján a legtöbb gólpasszal zárta az előző idényt (és be is választották a második újonccsapatba). Csapattársát, Liam Greentree-t pedig az első újonccsapatba szavazták be, miután 61 meccsen 25+20-szal zárt. Őket inkább az első kör utolsó harmadára várják a szakírók, Charlie Elick viszont már az első kör közepén is elkelhet, míg Justin Poirier szintén az első körös kanadai játékosok listáját bővítheti.