Ismét a Pittsburgh lesz a bajnok?

A sportjátékokat gyártó EA Sports szerint igen. A valóság azonban nem ilyen egyszerű, az viszont tény, hogy a Penguinst nem szabad leírni. Az induló NHL-szezon kapcsán csapatonként összefoglaljuk a holtszezon eseményeit, és két részben megpróbálunk válaszokat adni a kérdésekre, latolgatni az esélyeket. Nyugattal kezdtünk, kelettel folytatjuk.

Ha bárki is megpróbálna belekötni a Carolina játékerejébe, stílusába, rendszerébe, hibájába, akkor előre szólunk, nem fog menni. A Canesnek első ránézésre nincsen gyenge pontja, ezért róluk nyugodtan kijelenthető: a teljes NHL egyik legjobb csapataként ott lesznek a végelszámolásnál, azaz megnyerhetik az alapszakaszt vagy akár a Stanley Kupát is. Egyik sem lenne meglepetés. A tavalyi szezont 116 ponttal záró gárda ráadásul erősödött is, így egyelőre megtippelni sem lehet, ki állítaná meg őket. A védelemben Tony DeAngelót Brent Burnsre cserélték, magukhoz csábították a veterán Paul Stastnyt, és akkor még nem is ejtettünk szót arról a Max Paciorettyről, akiről nehéz megmondani, hova férhet be ebbe a bombaerős keretbe. Az első két sor bal szélére ugyanis Andrej Szvecsnyikov és Martin Necas is be van betonozva, a harmadikba odakerülhet, de akkor Jordan Staal, vagy a már említett Stastny csúszna hátrébb. A Carolinát irányító Rod Brind’Amour azonban minden bizonnyal meg fogja találni a helyét, és ha így lesz, akkor a kupagyőzelemig menetelhet a gárda.

A Rangers tavaly nagyon közel állt ahhoz, hogy finalista legyen: a konferenciadöntőben kétmeccses előnye volt a Tampával szemben, de a nagyobb rutin végül győzött, a Bolts pedig zsinórban harmadszor döntőzhetett. A New York leolvadásához nagyban hozzájárult, hogy a keretnek nem volt meg a kellő playoffrutinja. Idén ez már nem lehet akadály, így a kékek szurkolói joggal bíznak abban, hogy közel három évtized után ismét a a Gardenben maradhat a Stanley. Ehhez két út vezethet: az egyik a Vezina-trófea győztes Igor Sesztyorkin, aki nélkül ez a Rangers sosem tudna ilyen magasságokba emelkedni. A másik Artyemij Panarin, aki ki merte azt mondani a tavalyi kiesést követően, hogy nem volt megelégedve a saját játékával a playoffban, és sokkal jobban oda kellett volna tennie magát. Magáról az okokról nem ejtett szót a szélső, de így is dicséretes az önkritilája. Ami a keretet illeti, három jelentős változás történt. A második számú centerposzton Ryan Strome helyére Vincent Trochek került, a cserestop előtt megszerzett és a rájátszásban fantasztikusan teljesítő Frank Vatrano, Andrew Copp párosból viszont egyiket sem sikerült megtartani, ami komoly érvágás lehet a Rangersnek. Végül érdemes lesz figyelemmel kísérni a “kölyöksort”, azaz a “Kid Line”-t. A Chytil, Kakko, Lafreniere trió tavaly állt össze először, és nem egy alkalommal csinált bohócot a legjobb védelmekből is.

Az elmúlt idényben a Pittsburgh még úgy is gond nélkül begyalogolt a rájátszásba, hogy Sidney Crosby az első hónapot kihagyta, Jevgenyij Malkin pedig csak január közepén lépett először jégre. Ez a sima menetelés annak volt köszönhető, hogy a két center mögött olyan játékosok vannak, mint Letang, Rust, Carter és Guentzel, márpedig ilyen garnitúrával nem probléma a legjobb nyolc. A sérüléshullám akkor jelentett gondot, amikor a szezon végén a kapusposztot is elérte, ez ugyanis a Pens kieséséhez vezetett, még úgy is, hogy 3-1-re vezetett a Rangers ellen. Nem lehet tudni, hogy egészséges első számú kapussal meddig jutott volna a Pens, az azonban biztos, hogy egy teljesen egészséges kerettel a játékgyártó szimulációja Crosbyékat hozta ki bajnoknak. Az egészség azonban nem minden: a virtuális Stanley kupához kellett az a Jeff Petry is, aki minőségi erősítésként érkezett a védelembe a Montrealtól.

A Washington a jelenlegi helyzetében inkább hasonlít egy kórházra, mint egy hokicsapatra. A fővárosiak szereplése alapjaiban két embertől függ: a kiszolgáló Nicklas Bäckströmtől és a befejezésért felelő Alekszandr Ovecskintől. Amíg az orosz gólgyáros ott lesz a jégen, és a győzelmek mellett karrierje 800. találatáért fog küzdeni, addig a svéd center csípősérülése miatt határozatlan ideig nem játszhat, így nem lesz, aki majd fazont adhat a Capsnek. De nemcsak Bäcktström van a maródiak listáján: a szintén az első sorban hokizó Tom Wilson keresztszalag-szakadást szenvedett, Carl Hagelin majdnem a szemét vesztette el, T. J. Oshie pedig továbbra is keresi a formáját, közel sem 100%-os. Ami a felállást illeti, a sérültek hiányában az első sorban Bäckström helyére Kuznyecov, Wilsonéra az Ottawából érkező Connor Brown léphet. A Washington keretében két lényeges változás történt a nyáron. A vasak közül kidobták a sokszor indiszponáltan védő Ilja Szamszonov, Vítek Vanecek párost, akiknek a helyét Charlie Lindgren, valamint a friss kupagyőztes Darcy Kuemper foglalhatja el.

New York északi részén, az USB Arénában tavaly nagyon eltoltak valamit. Az New York Islanderst edző Barry Trotz az egész pályafutása során legendás volt a fantasztikusan felépített védelmeiről. Nem volt ez másként New Yorkban sem, ahol a liga legrosszabb védelméből a legjobbat csinálta egy év alatt, de ez a defense kártyavárként omlott össze az előző szezonban Ilja Szorokin és Szemjon Varlamov gyenge teljesítménye miatt. A kapusok és a védelem gyenge produkcióját nem tudta ellensúlyozni a csatársor, így a New York gyakorlatilag már a szezon felénél búcsút mondhatott a rájátszásnak, a látványos kudarc pedig Trotz állásába került. A új vezetőedző az a Lane Lambert lett, aki még sohasem dolgozott vezetőedzőként az NHL-ben, ezért simán benne van a pakliban, hogy az első évben nem fogja tudni megugrani az elvárt szintet. S hogy mi lenne a szint? Egyrészről a kapustandemnek sokkal konzisztensebb formát kell mutatnia, másrészről sokkal gól- és ponterősebb játék kell a depth-től. Mathew Barzal és Brock Nelson hozták a formájukat, de Anders Lee, Josh Bailey, Jean-Gabriel Pageau és Anthony Beauvillier mélyen a tudása alatt teljesített.

A Columbus lehet a konferencia és az egész NHL egyik fekete lova. A liga egyetlen európai GM-je, Jarmo Kekäläinen óriásit gurított, és az egész jégkorongos világot meglepte azzal, hogy megszerezte a szabadügynök Johnny Gaudreau-t, majd ezt megfejelte azzal, hogy visszacsábította a korábbi közönségkedvenc Jakub Voráceket. Mindkét játékos kiváló playmaker, akik könnyűszerrel kiszolgálhatják a befejező embereket, főleg azt a Patrik Laine-t, aki képességei alapján a liga egyik legjobb befejező embere. Ez a hármas a Boone Jenner, Jack Roslovic támadóduóval, és a védelmet irányító Zach Werenskivel kiegészülve jogosan tart igényt a 8 továbbjutást jelentő hely egyikére, azok után, hogy tavaly az 50-os mutatót sem sikerült elérni és 19 ponttal gyűjtött kevesebbet, mint a nyolcadik helyen bejutó Washington. Ami a keret többi részét illeti: Alexandre Texier ebben az idényben személyes problémák miatt Európába, Zürichbe tette át a székhelyét, az ő hiányában két fiatalra hívnánk fel a figyelmet. Az egyik a 2021-es draft 1/5-ös választottja, Kent Johnson, a másik a 22 éves Kirill Marcsenko, aki az elmúlt három esztendőt a KHL-es SZKA Szentpétervár csapatában játszotta végig.

A New Jersey 2012-ben döntőt játszott, az azóta eltelt 11 évben viszont csak egyszer jutott be a rájátszásba, 2018-ban. Ezen a negatív sorozaton változtatna most Lindy Ruff, a Devils edzője, ám valószínűleg nem ő a legalkalmasabb erre a feladatara. A 62 éves mester mellett elment a világ, amit jól mutat, hogy főedzőként és segédedzőként is legutóbb 2016-ban járt az egyenes kieséses szakaszban. Ruff keze alatt igazán minőségi fiatalok dolgoznak: itt van Nico Hischier, Jesper Bratt, Jegor Sarangovics és Jack Hughes, akik tavaly egyaránt átlépték a 20 gólos határt, márpedig négy húszgólos játékos legutóbb éppen 2012-ben volt a New Jerseynek, amikor a döntőben kikaptak a Los Angelestől. Egy pillanatra álljunk meg Hughes-nál. A 2019-es draft legelső választottja az elmúlt idényben a sérülése miatt csak 49 meccsen lépett jégre, de így is 56 pontot tett a táblára, azaz egészségesen simán benne van egy 90-100 pontos szezon. Ehhez a már felsorolt játékosokon kívül az az Ondrej Palát segítheti, aki két bajnoki címet szerzett a Tampa alapembereként. A Devilsnek két szegmensben kell fejlődnie ahhoz, hogy előre lépjen. Az egyik az emberelőnyös játék, amiben tavaly a 28. volt, és az elmúlt öt évben csupán egyszer jutott a legjobb húszba. Ennek ellensúlyozására elhozták az alapszakaszt megnyerő Florida edzőjét, Andrew Brunette-et, aki az ötödik helyig vezette a Panthers ezen egységét. A Devils másik nagy problémája a védekezés. Az alapemberek közül egyedül Andreas Johnsson végzett pozitív mutatóval a +/- táblázaton, ezzel ellentétben öten voltak -20 alatt, s további hat játékos, aki -10 alatt végzett.

A Philadelphia szurkolói végetlen nyugalommal várhatják a szezont, hiszen minimális az esélyük a rájátszásba jutásra. John Tortorella személyében itt is új vezér áll a kispad mögött, és a 64 éves Stanley Kupa-győztes mesternek előre odaadjuk a Jack Adams-trófeát, ha ezt csapatot a playoffba kormányozza. A Philly hátsó alakzata ugyanis kész átjáróház: a kapott gólokat tekintve a hatodik legrosszabb volt a gárda, míg a kapott lövések átlagában a negyedik. A helyzetet csak tovább rontja, hogy a papíron legjobb hátvédnek számító Ryan Ellis továbbra is sérült, és sanszos, hogy a teljes idényt ki kell hagynia. Ám Tortsnak nemcsak a védelmet kell majd rendbe tennie, elöl sem lesz könnyű dolga. A Flyers az elmúlt idény cserestopja előtt elveszítette kapitányát, Claude Giroux-t, majd a holtszezonban Jakub Voráceket, így a szervezés az elmúlt idény felét kihagyó centerre, Kevin Hayesre marad majd. Mindezek mellett a Philly kerete tele lesz fiatal rutintalan játékossal, akik jelenleg még nem képviselnek olyan játékerőt, ami látványosan előrelendítené a csapatot. A fiatalok közül leginkább Noah Cates, Wade Allison, Isaac Ratcliffe és Tyson Foerster játékát érdemes figyelni majd.

A Tampa Bay a tavalyi alapszakaszt kényelmesen, félgőzzel lehozva a csoportjában a harmadik helyen végzett, hogy aztán a playoffban brutális erődemonstrációt produkálva lépjen át az ellenfelein. A Torontót összesített 2-3-ról ejtette ki, az alapszakaszgyőztes Floridát kisöpörte, végül a Rangerst 0-2-ről zsinórban négy meccset nyerve búcsúztatta. A döntőben azonban már elfogyott a lendület, amiben nagy szerepe volt annak, hogy a csapatnak az előző két évhez képest a fizetési sapka szorítása miatt fontos kiegészítőemberektől kellett megválnia a szezon előtt. Ez a folyamat idén sem ért véget: a Tampa tovább gyengült Ondrej Palát, Ryan McDonagh és Jan Ruuta elvesztése után, a mag azonban így is bombaerős maradt. A kérdés az, hogy Stamkos, Point, Kucserov, Hedman, Vasziljevszkij ötös köré Jon Cooper edző a most érkező olcsóbb játékosokat minként tudja beépíteni a rendszerébe. McDonagh helyét a rangsorban előrelépő Mihajil Szergacsov foglalja majd el, aki 8 évre kötelezte el magát. A tavalyi szezon közben megszerzett Brandol Hagel és Nick Paul már bizonyított a playoffban, most viszont az első teljes szezonjukra készülnek a csapatban, ami azért teljesen más játékot kíván. Érdekes lesz látni ismét tampai mezben azt a Vlagyiszlav Namesztnyikovot, aki 2018-ban hagyta el a klubot, azóta viszont nem tudott gyökeret verni sehol, négy év alatt 5 különböző helyen játszott.

A Florida ez elmúlt idényben nagy meglepetésre megnyerte az alapszakaszt, most viszont még nagyobb meglepetést szolgáltatna azzal, ha ezt a megismételné. Az ok roppant egyszerű: Matthew Tkachuk ellenértékeként Calgaryba cserélték a Jonathan Huberdeau, MacKenzie Weegar párost. Ezzel odaadták a teljes NHL legjobb előkészítőjét, amit nem kell tovább magyarázni. Természetesen lehet azt mondani, hogy jött egy klasszikus gólvágó, egy igazi befejezőember Tkachuk személyében, azonban ilyenből eddig sem volt hiány Sunrise-ban. A 30 gólos határt elérte Aleksander Barkov, Sam Reinhart és Anthony Duclair is, s mellettük 28-at lőtt az Sam Bennett is, aki csak 70 mérkőzésen lépett jégre. Huberdeau 85 asszisztja mögött viszont óriási a szakadék, egyetlen olyan játékos sincs, aki elérte volna a félszázas határt. Amit még figyelembe kell venni a Florida kapcsán, az a kapus, Szergej Bobrovszkij, valamint az edző, Paul Maurice személye. Az orosz hálóőr két borzalmas szezon után tavaly már elfogadható teljesítményt nyújtott, de továbbra is messze van a csúcsformájától. Nem lenne meglepetés, ha előbb-utóbb a tehetséges Spencer Knight kerülne előtérbe, és megszabadulnának Bobtól, ez viszont nagyon nehéz feladat lesz: a kapus már 34 éves, és még négy év van hátra az évi 10 milliós fizetéséből. A Floridától tavaly kirúgták Joel Quenneville-t, az ideiglenesen kinevezett Andrew Brunette-et nem marasztalták, így Maurice az új edző, neki kellene megismételnie a tavalyi sikereket, ami, lássuk be, nem lesz könnyű feladat.

A Toronto kapcsán kezdjük egy olyan statisztikával, ami rávilágít az egész franchise legnagyobb problémájára: a jelenlegi mezőnyben konkrétan nincs olyan játékos, aki a rájátszásban akár csak egyszer is vereséget szenvedett volna a Leafstől. Az utolsó ilyen játékos a nyáron visszavonuló Zdeno Chára volt, ő volt az utolsó és egyetlen a ligában, aki korábban egy playoffpárharcot követően gratulálhatott a Torontónak a továbbjutáshoz. A Leafsnek hiába van évek óta bombaerős csatársora, a Kyle Dubas, Brandan Shanahan páros, olybá tűnik, nem tanult abból a régi közhelyből, hogy a meccseket a csatárok nyerik, a bajnokságot meg a védelem. Most is elengedték Jack Campbellt, aki ugyan nem elit, de egy megbízható, jó kapus, és a helyére hozzák a Pittsburghgel kétszeres bajnok, de kiégett és roppant sérülékeny Matty Murrayt, valamint azt az Ilja Szamszonovot, aki három év alatt nem tudott kezdőstátuszt kiharcolni Washingtonban. Mindent egybevetve a Leafs átlépheti az árnyékát és 2004 után ismét nyerhet párharcot, de mivel a balansz nincs meg az offense és a defense között, még a döntőbe jutás is meglepetés lenne.

Bostonban Patrice Bergeron és Brad Marchand az állandóság jelképe. A két veterán már a 2011-es Stanley Kupát nyerő alakulatnak is alapembere volt, s az azóta eltelt időben fokozatosan koptak ki mellőlük a harcostársak. Utolsóként az a David Krejcí, aki 2021-ben döntött úgy, hogy elhagyja a Bruinst és hazaér Csehországba. Egy év olomouci kitérőt követően azonban mégis úgy döntött, visszatér és elfoglalja korábbi helyét az első sor közepén. Normál esetben ez Bergeron helye lenne, de Jim Montgomery, a Bruins nyáron kinevezett új szakvezetője úgy döntött, hogy Marchand sérülése miatt a kapitány csak a második sorban fog centerezni Pavel Zacha és Jake DeBrusk között. Az első sorban így a korábbi MVP, Taylor Hall, és a két évvel ezelőtti gólkirály, David Pastrnák fog játszani Krejcí két oldalán. A csatársor további fontos gondjai azonban nem oldódtak meg azzal, hogy Montgomery a két legjobb centerét megcserélte, mert Charlie McAvoy és Matt Grzelcyk is súlyos sérüléséből lábadozik. Előbbi december közepén, utóbbi várhatóan egy hónappal hamarabb lesz bevethető.

A nyáron fantasztikusan erősítő Ottawa lehet az év meglepetése a Keleti Konferenciában. A Tim Stützle, Brady Tkachuk, Josh Norris, Drake Batherson kvartett mellé érkezett az Alex DeBrincat, Claude Giroux páros, aminek köszönhetően már két életveszélyes sorral tarthatják nyomás alatt az ellenfél kapuját. Ez a két támadótrió a hátsó hatosból olyan emberektől kaphat még támogatást, mint a Tampával két bajnoki címet szerző Mathieu Joseph, illetve Shane Pinto, aki két évvel ezelőtt a legjobb egyetemi (NCAA) játékosok szavazásán a második lett (a tavalyi idényt viszont egy súlyos vállsérülés miatt teljes egészében kihagyta). A fővárosiak Achilles-sarka a védekezés, azon belül is a kapusposzt lehet. Az elmúlt három évben a kapott gólok tekintetében az ötödik legrosszabb volt a Sens, de ami igazán kritikussá teszi a csapatot, az az, hogy az elmúlt két idényben összesen 7 portást használtak el. Anton Forsberggel és a nyáron érkező Cam Talbottal viszont stabilizálódhat a helyzet a vasak között, ami mindenképpen bizakodásra adhat okot.

A szebb napokat megélt Detroit 2016-ban járt utoljára a playoffban. Az azóta eltelt időben hiába próbálták meg megreformálni és újjáépíteni a csapatot, mindig hiányzott valami plusz az előrelépéshez. Az idei holtszezonban azonban alaposan belehúzott a csapat korábbi legendája, a jelenleg GM-ként tevékenykedő Steve Yzerman. A ketrec elé megszerezte Ville Hussót, a hátvédsorba a Ben Chiarot, Olli Määttä párost, a csatársorba pedig az Andrew Copp, David Perron duót. Yzermannek főleg a hátsó rész megerősítése volt a fontos, mert a Wings kapta a második legtöbb gólt, az emberhátrányt pedig a legrosszabb százalékkal védekezte ki. Az elmúlt két-három évtizedben mindig fantasztikusan darftoló Detroit a már most érinthetetlennek számító Lucas Raymondot és a Calder-trófeát elhódító Moritz Seidert adta az NHL-nek. Őket követheti a sorban Jonatan Berggren, Elmer Söderblom, Simon Edvinsson és Albert Johansson, akik közül bárki berobbanhat a ligába az idei szezon során.

A Buffalo 11 évvel ezelőtt járt utoljára a playoffban, ezzal a négy nagy major ligát (NHL, NFL, NBA, MLB) nézve is ők szerepeltek az egyik legrégebben az egyenes kieséses szakaszban. A csapat szurkolóinak sajnos vagy egy rossz hírünk: ez a széria aligha fog megszakadni. Owen Power és Rasmus Dahlin személyében ugyanis hiába van két 1/1-es játékosa is a Sabresnek, a védelem nem túl acélos, a támadószekció pedig gyakorlatilag egy sorból áll. A Jeff Skinner, Tage Thompson, Victor Olofsson trió egészen biztosan szállítani fogja a gólokat és a pontokat, ám a mögöttük lévő csatároknak sokkal egyenletesebb teljesítményt kellene nyújtania ahhoz, hogy a playoff realitás legyen. A védelem átlagéletkora jelenleg 23 év és összesítve is alig több mint 800 NHL-meccs, ami borzasztóan vékony. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Craig Anderson, Eric Comrie kapustandem sem egy életbiztosítás, akkor tisztán látszik, hogy a Buffalóval aligha kell számolni a legjobb 16 között.

Ha a Nyugati Konferenciában szereplő Arizonáról és Chicagóról azt mondtuk, reménytelen a helyzete, ugyanez igaz a Montrealra. Először is, a rekordbajnok idén sem számíthat Carey Price szolgálataira, de ha védene, valószínűleg akkor sem tudna sokat segíteni a csapaton. Másodszor, nincs olyan vezéregyéniség a csapatban, aki bármikor a hátára tudná venni a csapatot huzamosabb ideig. Harmadszor pedig, már most vannak olyan hangok, amik azt mondják, talán mégsem Juraj Slafkovskyt kellett volna választani a draft legelső helyén. Ami Price helyzetét illeti, a 35 éves kapus helyén Jake Allen és Samuel Montembeault kaphat szerepet. Allennek voltak nagy napjai St. Lousiban, és egy időre ki is tudta szorítani Binningtont, de alapjában véve soha nem tudott olyan egyenletes teljesítményt nyújtani, ami a Blues első számú posztjáig vitte volna. Egy kivétellel ugyanez igaz a mezőnyjátékosokra is. Itt egyedüliként az a Nick Suzuki tudott kiemelkedni, akit a franchise történetének legfiatalabb kapitányául választottak néhány hete. A 23 éves center 61 ponttal lett a csapat legjobbja, de az őt követő Cole Caufiled már 18 egységgel kevesebbet tudott szerezni csupán. Az erősítést a már említett Slafkovsky jelentené, de az előszezonban nemcsak ő, hanem a maga a Habs is siralmasan teljesített: a Canadiens minden meccsét elbukta, a szlovák csatár pedig mindösszesen egyetlen pontot szerzett. Slafkovsky helyett érdemesebb lesz figyelemmel követni annak a Kirby Dachnak a játékát, aki 1/3-as volt a drafton, és akiről a Chicago könnyedén lemondott. Minden tényezőt figyelembe véve a Montreal várhatóan idén sem játszik majd komoly szerepet: esetükben az lehet a legnagyobb kérdés, hogy az év végén vajon mekkora eséllyel indulhatnak harcba az 1/1-es draftjogért, és az ezzel minden bizonnyal járó Connor Bedardért.

Az NHL új idénye a tengerentúlon magyar idő szerint szerdán 01.30-kor egy Tampa Bay Lightning?New York Rangers rangadóval veszi kezdetét, ezt az összecsapást, illetve a liga mérkőzéseit hazánkban idén is az ARENA4+-on láthatják élőben a nézők, felvételről pedig az ARENA4 és a MATCH4 csatornákon.