Feljut-e a csúcsra Connor McDavid?

Nemcsak erre a kérdésre keressük majd a választ az induló NHL-szezon kapcsán. Csapatonként összefoglaljuk a holtszezon eseményeit, és két részben megpróbálunk válaszokat adni a kérdésekre, latolgatni az esélyeket. Nyugattal kezdünk.

Amíg a tengerentúlon még csak az előszezon ment, addig október 7-én és 8-án két prágai Nashville?San José bajnokival kezdetét vette a világ legerősebb bajnoksága, az NHL a 2022/23-as szezonja. Az igazi nagyüzem azonban csak 11-én indul az Újvilágban, amikor a Gardenben a New York Rangers?Tampa Bay Lightning összecsapáson bedobják a pakkot. Két csonka idényt követően tavaly visszaállt minden a hagyományos kerékvágásba, és ismét 82 meccses alapszakaszt rendeztek. Ez idén sem lesz másként: a 32 csapat két konferencia 4 divíziójában küzd majd a legjobb nyolcba kerülésért, hogy ezt követően harcba szálljon a Stanley Kupáért.

Előzetesünket illik a legutóbbi idény győztesével, azzal a Coloradóval kezdenünk, amely a triplázásra hajtó Tampát söpörte félre a fináléban. Az Avsnél papíron minden adva van a duplázáshoz, hiszen itt van a tavalyi Norris-trófeát elhódító Cale Makar, valamint a Landeskog-Rantanen-MacKinnon tengely, amely az egyik lehalálosabb trió a ligában. Reálisan nézve azonban a denveri szurkolóknak mégsem lehetnek vérmes reményeik a címvédéssel kapcsolatban: elvesztették a liga egyik legjobb második soros centerét, Nazem Kadrit, illetve a kapus Darcy Kuempert. Előbbit egyáltalán nem sikerült pótolni, míg a Kuemper helyére érkező Alekszander Georgijev egyelőre nem tud olyan konzisztens formát mutatni, amivel esélyessé léptetné elő a csapatát. Ettől függetlenül a playoff gond nélkül meglesz a Coloradónak, és egy csoportgyőzelem is simán összejöhet, de meglepetés lenne, ha a Georgijev-Pavel Francouz tandemmel elérnék a döntőt.

A csoporton belül a Colorado egyik nagy riválisa a St. Louis lehet. Tavaly a vasak között Jordan Binnington elég halvány volt az alapszakaszban, de a rájátszásra nagyon összekapta magát, ami köszönhető volt annak, hogy megkapta az első számú posztot Ville Hussóval szemben. Idén erre a harcra már nem lesz szüksége, mert finn kollégáját Detroitba cserélte a klub, így lekerült róla a lelki teher. A Blues Husso mellett elvesztette David Perront, de ezt aligha bánják, amikor olyan fiatalok léptek elő a háttérből, mint Jordan Kyrou és Robert Thomas, akiket egyaránt 8 évre láncolt le a klub. És akkor még nem beszéltünk a Jake Neighbours, Zachary Bolduc párosról, amely alig várja, hogy bizonyíthasson a legjobbak között. A Blues ezzel a kerettel könnyedén begyalogol majd a playoffba, ahol egy nagy run is benne van a keretben, ami akár egy végső győzelemben is kicsúcsosodhat.

A Colorado másik kihívója a Kirill Kaprizov vezette Minnesota lehet. Az orosz szélső, valamint vele egy sorban Ryan Hartman és Mats Zuccarello között olyan kémia alakult ki, hogy mindhárom játékos egyéni legjobbját érte el tavaly. Mögöttük nincsenek sztárok, viszont van rengeteg iparos, zongorát cipelő játékos (Joel Eriksson Ek, Frederick Gaudreau, Marcus Foligno), akik bármikor képesek 50 pontot feltenni a táblára a szezon végégig. Erre a mélységre szüksége is lesz a csapatnak, hiszen távozott a tavaly 85 egységig jutó Kevin Fiala, akinek a helyére senkit sem sikerült igazolni. Házon belülről viszont lehetséges a megoldás Marco Rossi személyében, ugyanis a 2020-as draft 1/9-es játékosa a pontokat és a gólpasszokat tekintve tavaly az első volt a Wild farmcsapatában, most viszont már a nagyok között kap majd szerepet.

A Colorado, Minnesota, St. Louis hármas mögött a divízióból a wild card-helyre a Nashville pályázik a legnagyobb eséllyel. Az idényt két prágai győzelemmel nyitó egyletnek Nino Niederreiter megszerzése eddig telitalálatnak bizonyult, két meccsen már háromszor volt eredményes. Az első problémát Juuse Saros jelentheti. A finn hálóőrt tavaly csapágyasra járatták: 67 meccset játszott az alapszakaszban, a kimerültségtől a playoff kezdete előtt megsérült, ez pedig azt eredményezte, hogy a Preds söpréssel esett ki a Coloradóval szemben. Sarost tehát tehermentesíteni kell, ami Kevin Lankinen feladata lesz. A második kérdőjel Eeli Tolvanen neve mellé kerül, aki a 2017-es bemutatkozás óta továbbra is csak ígéret. Amennyiben megint gyenge szezont produkál, akkor végérvényesen kikerülhet a csapatból, ami Philip Tomasino előrelépését hozhatja el. Végezetül meg kell említeni a Tampából érkezett, kétszeres bajnok Ryan McDonagh-t, akivel a Preds eddig sem gyenge védelme csak tovább izmosodott.

A Winnipegben hiába vannak olyan kiváló képességű játékosok, mint Blake Wheeler, Kyle Connor, Mark Scheifele, Pierre-Luc Dubois és Nikolaj Ehlers, a tavalyi edzőváltás rányomta a bélyegét a csapat szereplésére: a Jets lemaradt a playoffról. Most Rick Bowness kezébe került a marsallbot, neki kell összefogni és a helyes irányba terelni a csapatot. Nem lesz könnyű helyzetben. A nyáron Wheelertől elvették a kapitányi rangot, ami alapjaiban ronthatja a morált, ráadásul a vezetőség kijelentette, hogy idén senki sem fogja viselni a “C” felvarrót. Ami a keretet illeti, az idén a 37. életévét betöltő Paul Statsny távozása aligha rengeti meg a csapatot. Sokkal nagyobb problémát jelenthet Connor Hellebuyck. A 2020-ban Vezina-trófeával kitüntetett kapus statisztikailag karrierje legrosszabb idényén van túl, s amennyiben nem szedi össze magát, a Winnipeg szezonja már azelőtt véget érhet, mielőtt érdemben elkezdődne.

A Dallas tavaly éppen csak becsúszott a playoffba, így egy hasonló eredmény igazi meglepetés lenne. A Joe Pavelski, Jason Robertson, Roope Hintz trió egy darabig biztosan elcipeli a Starst, de ők hárman hiába fognak mindent megtenni, az erőfeszítésüket nem fogja siker koronázni. Mögöttük ugyanis hatalmas sz űr. Tyler Seguin és az egykori MVP Jamie Benn már csak árnyéka régi önmagának, nem tudnak már annyit hozzátenni, amennyit kellene. Ha ez nem lenne elég, a klub nem tudott megegyezni a hátvédposzton játszó John Klingberggel, aki Anaheimbe tette át a székhelyét. Végezetül az sem könnyíti meg a texasi klub helyzetét, hogy Peter DeBoer személyében új edző áll a kispad mögött, aki eddig nem nagyon találta meg az összhangot, amit bizonyít, hogy az előszezonban a Stars 7 meccsből csak kettőt nyert meg.

Ne szépítsük a helyzetet, hiszen a Chicagót és az Arizonát teljesen felesleges különválasztani. A két klub szurkolóinak nem lehetnek vérmes reményeik, maximum azon izgulhatnak, hogy melyikük teljesít rosszabbul, s ezáltal melyikük szállhat nagyobb eséllyel harcba az 1/1-es darftjogért. A Coyotes már önmagában vicckategória lesz az 5000 férőhelyes, egyetemi csarnokban játszott meccseivel. Ilyen körülmények között Jakob Chychrun nem is akar hokizni, egész nyáron kérte a cseréjét, de a klub nem talált olyan csapatot, amely megfizette volna azt az árat, amit a Coyotes kért. Nem lenne meglepetés, hogyha a csapat legnagyobb értéke, Clayton Keller is előbb-utóbb cserét kérne és elhagyná a süllyedő hajót. A Hawks egyértelmű rebuild-be és tankolásba fogott. Eladta Dylan Strome-ot, Brandon Hagelt, Dominik Kubalíkot és a tavaly 41 gólig jutó Alex DeBrincatot is, értük tehetséges fiatalokat és rengeteg draftjogot zsebeltek be. És akkor még nem is beszéltünk a Patrick Kane, Jonathan Toews párosról, akikért komplett vagyont fog kapni a Hawks. A két szupersztárnak az idény végén lejár a szerződése, és a cserestop előtt a bajnokesélyes csapatok egészen bizonyosan be fognak jelentkezni a Chicagónál. Az értük és a korábban beszerzett választási cédulákból a Hawks ismét felépíthet egy ütőképes gárdát, de erre optimális esetben is 2-3 évet várni kell majd a szurkolóknak. Ugyanez a kijelentés aligha állja meg a helyét az Arizona esetében: az egész franchise-nak az lenne a legjobb, ha elköltöztetnék végre egy olyan helyre, ahol van igény a hokira.

Az elmúlt idényben a Calgary szurkolói nagyon nagyot álmodtak az alapszakasz végén. A Johnny Gaudreau, Matthew Tkachuk duó által vezetett gárda behúzta a Pacific-csoportot, sőt, a franchise történetének második legjobb idényét produkálta. Ma már azonban egyikük sincs a csapatban, de az így is nyugodtan kijelenthető, hogy a távozó kettős helyére abszolút minőségi csere érkezett: jött a friss kupagyőztes Nazem Kadri, valamint az a Jonathan Huberdeau, akinek a személyében a tavalyi idény legjobb előkészítőjét tisztelhetjük. Ha ez nem lenne elég, a Floridától megkapták MacKenzie Weegart is, így joggal van okuk bizakodni. Az egyetlen kérdőjelet csak az jelenti, hogy a három új játékos hogyan fog beilleszkedni a Flames rendszerébe, s ezáltal mennyire sikerül megismételni a tavalyi produkciót.

A csoportgyőzelemre a Calgary mellett a legnagyobb eséllyel az Edmonton pályázik. Az Oilers motorja, a Connor McDavid, Leon Draisaitl páros az elmúlt évben végre átlépte saját árnyékát, és hosszú idő után párharcot nyert a playoffban. Sőt, egészen a nyugati fináléig menetelt, ahol csak nagy csatában maradt alul a későbbi győztes Coloradóval szemben. Az újabb szint megugrásához először kapusposzton változtattak: Mike Smith helyére megszerezték a korábbi torontói hálóőrt, Jack Campbellt. Második körben meghosszabbították Darnell Nurse kontraktusát, és ugyanezt tették az idény közben megszerzett Evander Kane esetében is, végezetül pedig megszabadultak a Duncan Keith jelentette plusztehertől. Edmontonban tehát minden együtt van ahhoz, hogy ismét sikeresek legyenek, és visszahozzák a nyolcvanas évek fényét.

A Vegas a tavalyi alapszakasz végén fennállása során először nem jutott be a playoffba, ami Peter DeBoer állásába került. DeBoert még az sem mentette meg, hogy nem ő volt a hibás, hiszen a kulcsemberek (Max Pacioretty, Mark Stone, Robin Lehner) folyamatosan sérültek voltak, amit nem bírt el a gárda. A DeBoer helyére érkező, korábban a Bostont dirigáló Bruce Cassidy így egyáltalán nem lesz könnyű helyzetben. Egyrészről azért, mert Pacioretty Carolinába távozott, másrészről pedig azért, mert Lehner valószínűleg a teljes idényt kihagyja, és a második számú hálóőr Laurent Brossoit sem teljesen egészséges, így a nyitónapon Logan Thompson vagy Adin Hill állhat a vasak között. Ebben a helyzetben a csapatért és Cassidyért a legtöbbet a visszatérő Stone-tól, valamint attól a Jack Eicheltől kaphatja, aki az első teljes szezonjára készül Vegasban. A Golden Knights jelenlegi és a Buffalo egykori kapitánya mellett két játékosra lesz érdemes figyelni. Az egyik a veterán Phil Kessel, aki tavaly még a vérszegény Arizonában is képes volt 43 pontot összekaparni 56 meccsen. A másik játékos már sokkal érdekesebb: a 30 éves Sakari Manninen ugyanis soha nem játszott az NHL-ben, az elmúlt két idényben viszont a KHL-es Ufa színeiben 38 gólt lőtt és összesen 84 pontot szerzett, valamint az olimpiát és világbajnokságot is nyerő finn válogatott egyik legfontosabb oszlopa volt.

A Vancouver az elmúlt két idényben nem jutott be a playoffba, miközben olyan játékosok terelgetik a pakkot a csapatban, mint J. T. Miller, Brock Boeser, Bo Horvat, Elias Pettersson, Oliver Ekman-Larsson, Quinn Hughes. A sikertelenség egyik oka Travis Green volt, akit a kispad mögött Bruce Boudreau váltott. A decemberi edzőváltást követően hiába csökkent a Canucks kapottgól-átlaga 5 tizeddel, és hiába ért el a tar mesterrel a Canucks 32-15-10-es rekordot, ez is kevésnek bizonyult a rájátszáshoz. A másik probléma Thatcher Demko volt. Demko az NHL harmadik legtöbbet foglalkoztatott kapusaként szó szerint elfáradt az alapszakasz végére. Az ő tehermentesítése Collin Delia vagy Spencer Martin feladata lesz. Ha Boudreau ezt a problémát áthidalja, akkor a Vancouver gond nélkül lép a legjobb nyolc közé.

A három kaliforniai gárda közül tavaly csak a Los Angeles jutott be a rájátszásba, és ismét a Kings pályázik erre a legnagyobb eséllyel. A keretben egy érdemi változás történt: a szabadügynök-piacról berántották az elmúlt idényben 33 gólt és összesen 85 pontot szerző Kevin Fialát. A svájci balszélső mellett érdemes lesz figyelni a feltörekvő fiatalokra ? Artur Kalijevre, Rasmus Kuparira, Alex Turcotte-ra és Quinton Byfieldre ? , akik hatalmas lendületet adhatnak a csapatnak. Végül ott van a három veterán, a minden rutinnal és tudással felvértezett Anze Kopitar, Drew Doughty és Jonathan Quick. A szlovén kapitány a fiatal csatárokkal vegyítve messzire repítheti a csapatot, viszont a Doughty, Quick párosnak már nincs ilyen minőségi segítsége a hátsó alakzatban, éppen ezért a legnagyobb kérdőjelet a védelem jelenti.

Ryan Getzlaf visszavonulásával lezárult egy korszak Anaheimben, így a 2022/23-as szezontól kezdve végképp a fiataloké lesz a főszerep. A fókuszba a zseniális képességű Trevor Zegras, Max Comtois páros kerül majd, valamint az a Mason McTavish, aki 2021-ben 1/3-as volt a drafton, és a legtöbb tengerentúli szakíró szerint a Calder-trófea legnagyobb várományosa. A megfiatalodott Ducks odaérhet a rájátszásra, ám ehhez az is kell, hogy a három új szerzemény, a Ryan Strome, Frank Vatrano, John Klingberg trió konzisztens játékot mutasson, és képesek legyenek átvenni a vezető szerepet a visszavonuló Getzlaf után.

A San José hiába tartotta meg Tomás Hertlt, és hiába törekszik arra, hogy hosszabbítson Timo Meirrel, a szurkolói nem sok jóra számíthatnak, hiszen a menedzsment alaposan bevitte az erdőbe a klubot. A kispadra azt a David Quinnt ültették le, aki a New York Rangersnél egyszer már megbukott csapatépítésből: a 2017-ben újjáépítésbe kezdett együttesnél Quinnt nevezték ki az átalakított keret élére, ám az Egyesült Államok válogatottjával kétszeres vb-ezüstérmes amerikai szakember akkor gyakorlatilag semmilyen eredményt nem tudott felmutatni Panarinékkal. A San José gólátlaga az elmúlt három évre vetítve a 30. volt, és az emberelőnyök kihasználásában is csak a 25. helyre voltak jók. A klubvezetés másik óriási hibája, hogy 2018-ban a fél franchise-t odaadták Erik Karlssonért, akitől azóta képtelenek megszabadulni. A 32 éves, kétszeres Norris-trófea győztes bekk már csak árnyéka régi önmagának, ráadásul a következő öt évben is évi 11,5 millió dollár lesz a fizetése, ami borzasztóan megköti a San José kezét.

A Seattle-t tavaly ilyenkor mindenki óriási figyelemmel kísérte, hiszen az új franchise a legelső idényére készült. Az expanziós drafton a Kraken összerakása közel sem sikerült olyan jól, mint néhány éve a Vegasé, még csak sanszuk sem volt a playoffnak az elérésére sem. Idén nyáron megerősítették ugyan a keretet, de Andre Burakovsky vagy Oliver Bjorkstrand nem olyan húzónevek, hogy a rájátszásba kormányozzák a csapatot. Ami a fiatalokat illeti, két nevet érdemes kiemelni: Matty Benierst és Shane Wrightot. Előbbi a tavalyi darft második választottja volt, és kapott is 10 meccset az alapszakaszban, ahol egyáltalán nem vallott szégyent a 9 pontjával. Sokkal érdekesebb az idén kiválasztott Wright helyzete. Az OHL-es Kingston Frontenacs csatárát nagyon sokáig a lehetséges 1/1-esnek tartották, de végül egészen a negyedik helyig csúszott vissza, mert a hírek szerint a munkamorálja nem megfelelő és mentális problémái is vannak. Ezekre csak az idő fog választ adni: vagy minden idők egyik legnagyobb bustja, vagy legnagyobb stealje lesz. Meglátjuk.