Máris kezdődik a 2020/21-es NHL-szezon 3.
Indul a világ legerősebb bajnoksága, divíziónként latolgatjuk az esélyeket. Kelettel kezdtünk, Kanadával folytattuk, Nyugat következik.
Anaheimben új csapat építése zajlik, ebből kifolyólag abszolút meglepetés lenne a playoffba jutás. A Ducks minden elemében erősítésre szorul, a bajnok Tampától érkező Kevin Shattenkirk játéka önmagában nem fogja felkavarni az állóvizet. A Ducks a 29. helyen végzett a lőtt gólok tekintetében legutóbb, a 25. leggyengébb a védelme, a legkevesebb találatot szerezte emberelőnyben. Az Adam Henrique, Jakob Silfverberg, Rickard Rakell triónak biztosan lesznek felvillanásai a szezonban, de érdemesebb figyelni a most bemutatkozó Trevor Zegrast. A 19 éves center alig több mint egy hete aranyérmet szerzett az U20-as világbajnokságon, és megkapta a torna legjobbjának járó MVP-címet is.
Az Arizona Coyotes meglepetésre nemcsak bejutott a rájátszásba, az első körben a jobb erőkből álló Nashville-t is simán kiütötte. Idén bravúr kellene, hogy ez megismétlődjön, de alapjában véve nem a valóságtól elrugaszkodott opció ez sem. Darcy Kuemper és Antti Raanta személyében az egyik legjobb kapustandemmel rendelkezik a Coyotes, előttük a közvetlen elitbe tartozó Oliver Ekman-Larsson vezeti a védelmet. Taylor Hall érkezése nem dobott annyit a csapaton, amennyit vártak tőle, így a távozása sem lehet nagy veszteség. Sokkal fájóbb, hogy Phil Kessel eddig nem tudott a vezére lenni az olyan fiatalokból álló csapatnak, mint Clayton Keller, Christian Dvorak vagy Conor Garland. Kessel tehermentesítésére érkezett Derick Brassard, így most már Rick Tocchet mesteren múlik, hogy megtalálja a kémiát a fiatalok és a veteránok között. Ha ez nem fog menni, akkor a szakértők szerint Tocchet lehet az első edző, akinek megköszönik a munkáját.
Minden adott a sikerhez Denverben, semmi meglepő nem lenne abban, ha 2021-ben a Colorado Avalanche nevét vésnék fel az ezüstserlegre. Tavaly Mikko Rantanen hiányában Nathan MacKinnon egyszemélyes show-t csinált, a hátára vette a csapatot, 43 pontos előnnyel zárt a házi pontlista élén. A finn azóta felépült, így Landeskoggal kiegészülve a teljes NHL talán legjobb trióját alkothatják. Az Avs ráadásul nem egysoros, megvan a mélysége is olyan játékosok révén, mint Kadri, Burakovsky, Donskoi és a frissen érkezett kétszeres bajnok, Brandon Saad. Hátul a friss Calder-győztes Cale Makar irányítja a védelmet, neki olyan társai vannak, mint Girard, Graves és az Islanderstől megszerzett Devon Toews. Az egyetlen gyenge láncszem a kapusposzt lehet, még nincs egyértelműen eldöntve, hogy Pavel Francouz vagy Philipp Grubauer kapja a kezdő szerepét. Jared Bednarnak viszont előbb-utóbb döntenie kell, mert egy kupaesélyes csapatnak szüksége van egy stabil hálóőrre, akiben bízhatnak.
Véget érhet a Los Angeles Kings hanyatlása, három év elteltével ismét bejuthatnak a playoffba. Ezt annak köszönhetik, hogy jelenleg itt vannak a legjobb prospectek, akik közül külön ki kell emelni Gabriel Vilardit, valamint az idei draft második választottját, Quinton Byfieldet. Ők lehetnek azok, akik áthidalják a különbséget, ami jelenleg Anze Kopitar és a csapat többi tagja között van. Ha sikerül, akkor már csak annyi hiányzik, hogy Joanthan Quick ismét a képességei szerint védjen, és akkor a Los Angelesnek valóban lesz esélye odaérni a legjobb négy közé a divízióban.
Nagy volt a jövés-menés Minnesotában nyáron. A távozók között volt Alex Galchenyuk, Luke Kunin, Devan Dubnyk, Eric Staal és a korábbi kapitány, Mikko Koivu is, míg az érkezők között Cam Talbot, Nick Bonino, Marcus Johansson és Nick Bjugstad nevét találjuk. A Wild évek óta középszerű csapat, remek védelemmel és kiváló kapusokkal, ám a csatárokról sajnos ugyanez már nem mondható el. Az elmúlt két szezonban mindössze hárman érték el az 50 pontos határt, akik közül Staal már nem tagja a keretnek. A jó szereplés így abszolút a hátsó alakzaton múlik. Támogatás elölről esetleg nagy villanás Kevin Fialától és a most bemutatkozó Kirill Kaprizovtól várható, ám ez valószínűleg kevés lesz ahhoz, hogy a csapat bejusson a rájátszásba.
A San José Sharks az elmúlt szezonban az utolsó helyen ragadt nyugaton, mivel olyan kulcsjátékosok dőltek ki hónapokra, mint Erik Karlsson, Logan Couture ls Tomas Hertl. Az ő hiányukat képtelen volt bárki pótolni, így minden fontos statisztikai mutatóban az utolsó helyen végeztek. Most mindenki egészséges, így elviekben odaérhetnek a divízióban a legjobb négy közé. Joe Thornton távozása aligha jelenthet akadályt, ráadásul megoldották a kapuskérdést is. A liga legrosszabb párosából Aaron Dellt kitették, a helyére Devan Dubnyk személyében abszolút minőségi hálóőr került.
St. Louisban továbbra is Vlagyimir Taraszenko játéka a legnagyobb kérdés. Az elmúlt szezont majdnem teljes egészében kihagyó gólzsák továbbra is sérült, és egyelőre esély sincs a visszatérésére. Hiányát a a Blues a playoffban érezte meg leginkább, hiszen a fantasztikus alapszakasz után már az első körben kiesett. A Blues az orosz hiányában is minden bizonnyal tudja azt a szintet hozni az alapszakaszban, mint tavaly, de persze reménykednek abban, hogy bevethető legyen májustól. A keretben két érdemi változás történt: Jake Allent Montrealba cserélték, Alex Pietrangelo helyére pedig Torey Krugot szerződtették, ami minőségi és érdemi változást aligha eredményez a kékek játékában.
Negyedik szezonjára készülhet a Vegas Golden Knights, amely továbbra is a teljes mezőny egyik legkiegyensúlyozottabb csapata. Tavaly konferenciadöntőig meneteltek, idén ennek az eredménynek a megismétlése simán benne van a csapatban. Sikerük alapját nem egy-két sztár jelenti, hanem a mélység, amit tovább tudtak növelni a hátvéd Pietrangelo megszerzésével. A mélységet, az egységet és az összeszokottságot olyan játékosok garantálják, mint a kapuban Lehner és Fleury, a hátvédsorban Holden és McNabb, elől Pacioretty, Stone vagy Karlsson. Nyugodtan ki lehet jelenteni: a Knightsnak egyszerűen nincs gyenge pontja, így az sem lenne meglepetés, ha most már Vegasba kerülne a Stanely Kupa.
